A fiatal felnőttkori halláscsökkenések többségét a középfül egy öröklött betegsége, az otosclerosis okozza, amely mindkét fülben okozhat enyhe vagy súlyos halláscsökkenést.
Az otosclerosis hátterében a középfülben lévő kengyelcsont kóros meszesedése áll, amely következtében a csontocska „összeolvad” a környező csontokkal, majd rögzül, ezért akadályozottá válik a hangrezgések belső fülbe jutása.
Az otosclerosis főbb tünetei
Az otosclerosis leggyakoribb tünete a halláscsökkenés, amely fokozatosan, évek során alakul ki. A betegek először az alacsony frekvenciájú szavakat nem értik, majd a suttogó beszéddel van gondjuk. Az otosclerosis további jellemző tünete, hogy az érintettek gyakran jobban hallanak a zajban (ez más típusú halláskárosodásokra nem jellemző), de fülzúgás, szédülés, enyhe egyensúlyi zavarok is jelentkezhetnek.
Az otosclerosis jellemző tünetei:
- fokozatosan romló hallás;
- a mély hangok, a halk beszéd, a suttogás meghallásának nehézsége;
- fülzúgás;
- szédülés (ritkán).
Általában a folyamat az egyik oldalon indul, a betegség előrehaladtával azonban a másik fülre is kiterjedhet. Bár a teljes megsiketülés nem következik be, a halláscsökkenés olyan súlyos is lehet, ami már jelentősen rontja az érintett életminőségét.
A betegség többnyire 20-40 éves életkorban jelentkezik, és gyakoribb a nőknél – náluk jellemzően pubertáskorban vagy várandósság idején alakul ki.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha halláscsökkenésre utaló jeleket tapasztal, például nehezen érti a halkabb vagy a mélyebb tónusú hangokat, illetve halláspanaszához fülzúgás is társul, forduljon mielőbb háziorvosához, aki az otosclerosis gyanúja esetén fül-orr-gégészeti szakrendelésre vagy audiológushoz irányítja. A hallás csökkenése különböző betegségek jele lehet, ezért mindig ki kell vizsgáltatni az okát.
Az otosclerosis kiváltó okai
Az otosclerosis pontos kiváltó oka tisztázatlan. A feltételezések szerint egy hibás gén öröklődése állhat a hátterében, illetve környezeti tényezőknek is szerepük lehet. Nőknél várandósság idején súlyosbodhat a betegség, ezért a betegség kialakulása, súlyossága a hormonszintek változásával is kapcsolatba hozható.
Az otosclerosis lehetséges szövődményei
A betegség átterjedhet a belső fülre, ami nagyfokú, műtéttel sem javítható halláscsökkenést okozhat.
Az otosclerosis diagnosztizálása
Az otosclerosist általában fül-orr-gégész szakorvos diagnosztizálja azt követően, hogy különféle vizsgálatokkal – hangvillás hallásvizsgálat, audiometria, fülben lévő csontok mozgásának vizsgálata – megállapítja a halláskárosodás típusát és mértékét.
Az otosclerosis kezelése
Az otosclerosis enyhe változatai nem igényelnek kezelést, a betegek bizonyos szabályok betartásával nyugodtan úszhatnak, búvárkodhatnak vagy utazhatnak repülővel, de javasolt kerülni az erőteljes hangokat (hangos zene, zajos környezet), illetve középfülgyulladás esetén nagyobb odafigyelésre van szükség.
A súlyosabb otosclerosis kétféle módon kezelhető: hallókészülék viselésével vagy műtéttel.
A hallókészülékeknek létezik csontvezetéses és csontba rögzített típusuk is, melyek már elég aprók, hogy a fülben elférjenek, így nem feltűnők. A hallókészülék előnye, hogy elkerülhető a műtét és a vele járó kockázatok, viszont a csontosodás fokozódását nem állítja meg, így rendszeresen ellenőrizni kell a hallást.
A műtéti eljárás legfőbb előnye, hogy segítségével a hallás visszanyerhető (a betegek több mint 90 százalékának javul a hallása a műtét után), illetve megállítható a betegség súlyosbodása, azonban – mint minden orvosi beavatkozásnál – felléphetnek szövődmények (további hallásromlás, ízérzékelés megváltozása, fülzúgás rosszabbodása, szédülés).
A műtét kétféle módon történhet:
- stapedectomia: a kengyelt teljesen, a kengyel talpának pedig egy részét eltávolítják, és protézissel helyettesítik;
- stapedotomia: a kengyel felső részét távolítják el, az érintetlen talpba pedig lézersugárral vagy apró tűvel kis lyukat fúrnak, amelybe protézist helyeznek.
Manapság a két műtéti eljárás közül a stapedotomia a gyakoribb, mivel kevesebb komplikációval jár.