A szaglásvesztés (anozmia), illetve a szaglás képességének teljes hiánya előfordulhat születési rendellenesség folytán is, ám legtöbbször „szerzett” problémák, betegségek tüneteként jelentkezik.
A szaglás elvesztése lehet teljes vagy részleges – utóbbi esetben egy-egy konkrét szag érzékelésének a képessége vész el –, de a kor előrehaladtával is gyengülhet a szaglás. A szaglást érintő zavarok gyakran járnak ízérzékelési zavarokkal is.
A szaglásvesztés a COVID-19 megbetegedés egyik jellegzetes tünete is lehet, ezért ha megváltozik a szaglása, vagy nem érez szagokat, vegye fel a kapcsolatot háziorvosával, és kérjen segítséget a COVID-19 teszt elvégzésének megszervezésében.
Akkor is jelentkezzen háziorvosánál, ha csak enyhe légúti vagy általános tünetei vannak a szaglásvesztés mellett, és fokozottan ügyeljen a környezetében lévők védelmére is. COVID-19 gyanúját keltő légúti tünetekkel ne menjen közösségbe!
A szaglásvesztés lehetséges okai
A szaglás megváltozásának vagy elvesztésének hátterében számos tényező állhat.
Átmeneti vagy teljes szaglásvesztéssel járhatnak:
- a felső légutakat is érintő vírusfertőzések (pl. influenza, COVID-19), valamint az allergiás betegségek (pl. szénanátha, asztma);
- a fej- és orrsérülések, orrpolipok, de akár a krónikus arcüreggyulladás is;
- ritkább esetben a tartós szaglásvesztés hátterében agyi térfoglaló folyamat, agydaganat is állhat;
- különböző vegyszerek;
- gyógyszer mellékhatása;
- máj- vagy veseelégtelenség;
- idegrendszeri betegségek (pl. Parkinson-kór, sclerosis multiplex, Alzheimer-kór);
- súlyos B12-vitamin-hiány;
- kokainfogyasztás.
A szaglás részleges elvesztését (hipozmia) okozhatja valamilyen légúti megbetegedés, de bekövetkezhet depresszió, szkizofrénia esetén is, mint ahogy erős dohányosoknál sem ritka. Mindezeken felül az is előfordulhat, hogy a szaglás elvesztésének oka nem állapítható meg.
A szaglásvesztés lehetséges következményei
A szaglászavar komolyan hátráltatja az ízek érzékelését. A szagok érzésének hiánya csökkenti az ételek, italok élvezhetőségét, így az életminőséget is.
A szaglásvesztés önmagában csak egy kellemetlen tünet, ugyanakkor veszélyessé is válhat, ha emiatt valaki romlott ételt fogyaszt, vagy ha nem érzékeli gáz, mérgező anyag vagy füst jelenlétét. Átmeneti vagy tartós szaglásvesztés mellett ajánlott fokozottan figyelni az ételbiztonságra, valamint az egyes veszélyforrásokra (pl. gázkészülékek, vegyszerek stb.).
A szaglásvesztés diagnosztizálása
Amennyiben a szaglásvesztés oka a háziorvosi rendelés keretein belül nem állapítható meg, kivizsgálásával a fül-orr-gége, illetve az ideggyógyászati szakrendelésen foglalkoznak. A vizsgálat során az orrjáratot és a szaglóhámot ellenőrzik endoszkóppal (orrjáratba vezetett kamerával), ezenkívül íz- és szagpróbára kerülhet sor egy speciális tesztkészlet segítségével. Ha a szakorvos úgy ítéli meg, szükség lehet képalkotó vizsgálatokra – CT vagy MRI – is.
Természetes jelenség, hogy a szaglóképesség az életkor előrehaladtával csökken a szaglóhámban található idegvégződések sorvadása miatt. Ez a szaglás lassú romlásához vezethet, de ritkán jár teljes szaglásvesztéssel.
A szaglásvesztés kezelése és megelőzése
Az esetek többségében a szaglásvesztést nem kell kezelni, mert a kiváltó ok elmúltával a szagérzékelés általában heteken belül az eredeti állapotnak megfelelően helyreáll. Az esetleges kezelés annak függvénye, hogy mi okozta a szaglás elvesztését: sor kerülhet antibiotikumok, antihisztaminok, szteroidok, orrcseppek alkalmazására. Ha orrpolip áll a háttérben, azt műtéti úton is el lehet távolítani.
A részleges vagy teljes szaglásvesztés megelőzésének érdekében az ismert alapbetegségeket, szezonális allergiákat szükséges ún. bázisterápiával kezelni, ami a kezelőorvos által beállított folyamatos gyógyszeres terápiát, tüneti kezelést jelenti.
