A klasszikus kábítószerek (pl. marihuána, kokain, amfetamin, heroin stb.) szigorú jogi szabályozás alatt állnak, beszerzésük, terjesztésük és fogyasztásuk illegális. A designer drogok ezen klasszikus szereknek olyan módosított változatai, amiket kifejezetten abból a célból hoztak létre, hogy a klasszikus szerek hatását utánozzák, legális úton.

A tiltott molekulákon elvégzett apró (akár csak egy atomnyi) változtatás elég ahhoz, hogy az így előállított szerek a törvényt megkerülve legális státuszba kerülhessenek. Ez a terjesztésüket és a fogyasztásukat jelentősen megkönnyíti, annak ellenére, hogy az egészségre gyakorolt hatásaik sokszor súlyosabbak és veszélyesebbek, mint a klasszikus kábítószereké. A molekula szerkezetének megváltoztatásával az élettani hatás jelentősen (akár teljesen ismeretlen irányba) megváltozhat – a fogyasztók viszont ennek ellenére a legalitásuk miatt sokszor biztonságosabbnak tartják ezeket a szereket, mint az ismert drogokat.

A designer drogok jogi helyzete

Az ismertebb, klasszikus kábítószereket (marihuána, LSD, amfetamin stb.) olyan listarendszerű törvények szabályozzák, amelyek táblázatos formában felsorolják a tiltott hatóanyagokat. A kábítószerpiac azonban talált kiskaput a szabályozások megkerülésére: a klasszikus szereken végzett apró módosításoknak köszönhetően az új vegyületek ezeken a tiltólistákon már nem szerepelnek.

Megállításuk gyakorlatilag lehetetlen, a módosítások lehetőségeinek száma pedig a modern kémiának köszönhetően szinte végtelen.

A korlátozásuk nehézségét főleg az jelenti, hogy az egyetlen eszköz ezen szerek tiltásának törvényi meghatározására a taxatív (tételes) felsorolás – ez pedig a piac gyors dinamikája miatt mindig egy lépés hátrányban van az előállítókhoz képest. Nehéz olyan jogi kifejezést alkotni, ami magába foglalja az akár jövőben létrehozott kábítószereket és lefed minden olyan vegyületet, amivel visszaélést lehet elkövetni – ennek a problémának a megoldására hozták létre 2012-ben az ún. C-listát.

P-lista, K-lista, C-lista: mik ezek?

A törvény a kábítószereket (és bizonyos erős hatású gyógyszer-hatóanyagokat is) jegyzékekbe sorolja, melyeket a 66/2012. (IV. 2.) Korm. rendelet mellékletei tartalmaznak. A kábítószereket K1-től K3-ig, a pszichotróp anyagokat pedig P1-től P4-ig számozott jegyzékekbe sorolják be. Ezen jegyzékek alapján pedig az egyes szerek eltérő jogi státuszt kaptak: amennyiben rendelkeznek elismert gyógyászati hatással, a szabályozás rendelkezik a beszerezhetőségükről és felhasználásukról, amennyiben nincs, úgy illegalitásukról.

A Magyarországon hatályos kábító- és pszichoaktív szerek listái az alábbiak:

Kábítószerek jegyzékei:

• K1 jegyzék: fentanil, hidromorfon, metadon, morfin, oxikodon, petidin stb.
• K2 jegyzék: etilmorfin, kodein, dihidrokodein stb.
• K3 jegyzék: kábítószertartalmú kivételek.

Pszichotróp anyagok jegyzékei:

• P1 jegyzék: alkalmazásuk jelentős egészségügyi veszéllyel jár, nincs orvosi felhasználásuk – főleg a pszichedelikus hatású szerek tartoznak ide (pl: pszilocibin, katinon, MDMA, LSD, ibogain)

• P2 jegyzék: limitált terápiás felhasználással rendelkeznek, főleg amfetamin típusú stimulánsok (pl: GHB, amfetamin, ketamin, metamfetamin, metilfenidát)

• P3 jegyzék: a jelentős gyógyászati felhasználással bíró, de nagy abúzuspotenciállal rendelkező anyagok (pl. barbiturátok)

• P4 jegyzék: a gyengébb barbiturátok és más szedatívumok és gyengébb stimulánsok listája (pl: benzodiazepinek)

Az ún. C-lista, amely az új pszichoaktív anyagokat tartalmazza:

2012-ben a P- és K-listák mellé létrehozták az ún. C-listát, ami az új pszichoaktív anyagok ideiglenes listája. A C-listába tartozó anyagokat a 55/2014. (XII. 30.) EMMI rendelet tartalmazza.

A C-listára veszik fel azokat az új pszichoaktív anyagokat, amelyeket ideiglenesen törvényen kívül helyeznek. A K- és P-listákkal szembeni újdonsága, hogy a korábban alkalmazott tételes felsorolás mellett, bizonyos vegyületcsoportokat a közös kémiai szerkezeti részek alapján, ún. „generikusan” határoz meg. A C-listára kerülő szerek nem kerülnek azonnal ugyanazon elbírálásra, mint a K- vagy P-listán szereplő hatóanyagok. A 2012. évi II. törvény szerint, aki csekély mennyiséget meg nem haladó új pszichoaktív anyagot megszerez vagy tart, szabálysértést követ el. A kábítószerlistára csak akkor kerül fel egy hatóanyag, ha tudományosan alátámasztható, hogy fogyasztásának egészségügyi kockázatai ezt szükségessé teszik – tehát először egy alapos kockázatértékelés alá vetik őket.

A lista tagjai között vannak designer drogok (melyek a klasszikus drogokat imitáló hatás céljából hoznak létre) és olyan pszichoaktív anyagok, melyek addig nem tartoztak korlátozás alá (pl. pszichoaktív növények hatóanyagai, amik nem minősülnek designer drognak, hiszen természetes eredetűek).

Azzal, hogy a C-listán tágabb értelmű, „hasonló szerkezetű” szercsoportok is szerepelnek, a drogpolitika azt próbálta megelőzni, hogy egy-egy konkrét szer listára kerülése esetén annak minimálisan módosított származékai azonnal megjelenjenek a piacon. Ez történt például a mefedron betiltásakor – a listára kerülését követően a piacot gyakorlatilag azonnal elárasztották az ún. katinonszármazékok (MDPV, pentedron stb.), melyeket a mefedron kémiai manipulálásával hoztak létre. Ezt megelőzvén a C-listára a katinonok teljes szercsoportja felkerült.

Miért veszélyesebbek a designer drogok?

A designer drogok a klasszikus kábítószerekből (amfetamin, heroin, THC stb.) előállított olyan, „új generációs” hatóanyagok, amelyek a megjelenésük idejében legálisan beszerezhetők. Gyakori önigazolás a fogyasztók között, hogy ezek a hatóanyagok kevésbé veszélyesek, mint a klasszikus szerek – hiszen a C listán nem szereplő szerek beszerzése legális és fogyasztásuk sem ütközik törvénybe. Az igazság azonban az, hogy ezek a szerek gyakran sokkal veszélyesebbek, mint a már jól ismert kábítószerek.

A designer drogok legfontosabb veszélyei az alábbiak:

• Ismeretlen hatás és mellékhatás: Egyre gyakrabban derítenek fel olyan designer drogokat, amelyek rendkívül magas hatóanyagtartalommal rendelkeznek, vagy hatásuk az eredeti molekulához képest akár 50-100-szoros. Pontos hatásmechanizmusuk és mellékhatásprofiljuk a klasszikus kábítószerekkel ellentétben szinte teljesen ismeretlen. Ennek eredményeképpen a kis mértékű fogyasztás is súlyos túladagolással végződhet.

• Nehéz a túladagolás kezelése: A klasszikus kábítószerek hatásmechanizmusai már jól ismertek: ha túladagolás gyanúja áll fent, ezeket akár a tünetek alapján is azonosítani és kezelni lehet. Ha azonban nem egyértelmű a fogyasztott szer, akkor vér- vagy vizelettesztekkel azonosítható és a túladagolás kezelése késedelem nélkül elindulhat. Az új designer drogok egyik legnagyobb veszélye, hogy a rutin ELISA tesztek negatív eredményt adnak – így egy túladagolás esetén nem, vagy csak nehezen állapítható meg, hogy milyen típusú hatóanyag okozza azt. Ez a kezelést is jelentősen hátráltatja és lassítja.

Néhány példa a designer drogokra

A designer drogok gyakran egyszerű köznyelvi neveken ismertek – azonban a szerek előállításának körülményei miatt az is előfordulhat, hogy egy név többféle variánst takar, gyakran a fogyasztók sem tudják pontosan, mit fogyasztottak.

Példák az új designer drogokra a teljesség igénye nélkül (hiszen megjelenésük sebessége miatt gyakorlatilag követhetetlenek):

• „biofű”, herbál, potpurri: szintetikus kannabinoidok – melyeknek nevükkel ellentétben semmi köze a természethez;
• stimuláns szerek (pl. 4-MEC, BZP, pFBT);
• entaktogén szerek (pl. metilon, fenilpiperazinok);
• hallucinogének (pl. DOB, 5-MeO-DiPT).

A leggyakoribb designer drogok napjainkban a szintetikus katinonszármazékok és az ún. „biofüvek” közé tartozó szintetikus kannabinoidok. A legalitás árnyékában ezek gyakran, mint „fogyasztásra nem ajánlott” szerek, fürdősók, növényi tápszerek vagy illatosítók formájában vásárolhatók meg.

A túladagolás esetén súlyos állapotban kórházi ellátásra is szükség lehet. Amennyiben kórházi vagy intenzív ellátásról van szó, minden esetben fontos a kezelőorvost tájékoztatni az alkalmazott legális és illegális szerekről, mivel a mérgezéses tünetek kezelése ennek megfelelő (az is fontos információ, ha az érintett nem tudja pontosan, milyen szert fogyasztott)!

Az orvos megfelelő tájékoztatása életet menthet, az orvosi titok értelmében büntetőjogi következményektől tartani ilyen esetben nem kell. 

Ha Önnek vagy családtagjának segítségre van szüksége, a drogprevenciós, illetve a kábítószer-használókat és hozzátartozóikat célzó beavatkozásokat megtalálja a Nemzeti Drog Fókuszpont adatbázisábán.

A drogfüggőségről és a függőségkezelésről bővebben ITT olvashat.