Műtétek után gyakran tapasztalnak fájdalmat a páciensek. A fájdalom csillapítása rendkívül fontos, hiszen ezáltal a gyógyulás is gyorsabb, illetve csökken a szövődmények kialakulásának kockázata, gyorsabb és könnyebb mobilizáció válik lehetővé.
Bár a fájdalomcsillapítók a legtöbb esetben hatásosak – ritkán mégis előfordulhat –, hogy nem képesek teljes mértékben megszüntetni a fájdalmat. A fájdalomcsillapítás módja is változtatható, illetve a fájdalomcsillapító csoportok kombinálhatók.
A fájdalomcsillapítás terápiája ideális esetben lépcsőzetes, azaz a gyengébb fájdalomcsillapítók használatával indul a terápia, és a gyenge fájdalomcsillapító hatástalansága esetén fokozatosan erősebb fájdalomcsillapítók használatára kerülhet sor. Vannak olyan esetek, melyekben a fájdalom erőssége és a betegség természete miatt azonnal erős fájdalomcsillapítót alkalmaznak, például szívinfarktus esetén.
Felkészülés a műtétre
A megfelelő felkészülés a sikeres műtét egyik alappillére, így a műtétet alapos konzultáció előzi meg a kezelőorvossal vagy az orvosi csapat valamelyik tagjával. Érdemes megkérdezni ilyenkor az orvost a várható fájdalomról, az esetleges mellékhatásokról, a fájdalomcsillapítási lehetőségekről, illetve bármilyen egyéb, a műtét kapcsán felmerülő kérdésről, aggodalomról.
A fájdalom mértékét és a fájdalomcsillapítás módját befolyásolhatják az alábbi tényezők, így ezekről tájékoztatni kell az orvost:
- alkohol- és drogfogyasztási szokások;
- szedett gyógyszerek;
- meglévő krónikus fájdalom;
- korábbi tapasztalatok a fájdalommal, fájdalomtűréssel kapcsolatban;
- gyógyszerérzékenység;
- már meglévő betegségek;
- várandósság, szoptatás.
A fájdalomcsillapítók típusai
A műtétet követő fájdalom csillapítására többféle gyógyszer áll rendelkezésre. A megfelelő típus, beadási mód és adagolás megválasztásával a kellemetlenségek csökkenthetők.
A fájdalomcsillapítók típusai:
- Gyulladáscsökkentők:
- acetilszalicilsav;
- paracetamol;
- COX-gátlók;
- Nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID).
- Opiátok:
- kodein;
- fentanil;
- metadon;
- naloxone, naltrexon;
A műtétek után leggyakrabban felírt fájdalomcsillapítók közé tartoznak a nem szteroid gyulladáscsökkentők.
Kockázatok és gyakori mellékhatások:
- A paracetamol előírás szerinti adagolás esetén biztonságos.
- A gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók általánosan gyomorirritációt okozhatnak.
A gyomorirritáció megelőzése érdekében a gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók szedése mellett ajánlott valamely gyomorvédő készítményt is szedni. Ennek megválasztásában és felírásában kérje háziorvosa segítségét!
Súlyosabb fájdalom esetén opioid gyógyszereket, például morfint vagy hasonló fájdalomcsillapítókat (petidint, fentanilt vagy oxikodont) kaphat a páciens. A beadás módja lehet véráramba való (intravénás) beadás, szóba jöhet szájon át történő bevétel vagy bőr alatti injekció, de tapaszként is alkalmazhatóak ezek a szerek.
Az opioidot tartalmazó fájdalomcsillapítók esetében az alábbi kockázatok és mellékhatások figyelhetők meg:
- viszketés,
- székrekedés,
- rosszullét,
- légzési nehézség.
Intravénás fájdalomcsillapítás
A műtét előtt a páciens karjába juttatnak egy vékony csövet (kanült), amin keresztül folyadékokat, fájdalomcsillapítókat juttatnak a vénába.
Az intravénás érzéstelenítés kockázatai és mellékhatásai a következők lehetnek:
- az infúzió sikertelensége;
- a katéter elmozdul a helyéről;
- allergiás reakció;
- sebfertőzés, szepszis (véráramfertőzés).
Epidurális érzéstelenítés
Az epidurális fájdalomcsillapítás során helyi érzéstelenítést követően egy vékony csövet helyeznek be a gerincvelő közelében lévő területre, az ún. epidurális térbe. A kanülön keresztül fájdalomcsillapítókat, helyi érzéstelenítőket fecskendeznek a területre a gerincvelő közelébe. Attól függően, hogy milyen magasan történik a befecskendezés, a test különböző területei érzésteleníthetők.
Az epidurális érzéstelenítés nem kívánt hatásai a következők lehetnek:
- alacsony vérnyomás;
- fejfájás;
- légzési nehézség, amikor a légzés túlságosan lelassul;
- rohamok;
- gerinc körüli fertőzés;
- kardiovaszkuláris összeomlás (szívmegállás);
- vizelettartási problémák;
- idegkárosodás;
- vérrög a gerinc körül;
- a húgyhólyagot és a belet ellátó idegek károsodása;
- bénulás.
Spinális érzéstelenítés
A spinális (gerincvelői) érzéstelenítés alkalmazásakor egyenesen a gerincfolyadékba juttatnak érzéstelenítő, fájdalomcsillapító anyagot. Az epidurális érzéstelenítésnél gyorsabb módszer, azonban az érzéstelenítő hatása nem tart olyan hosszan. A kockázatok megegyeznek az epidurális érzéstelenítés kockázataival.
Perifériás idegek blokkolása
A perifériás idegek blokkolása azt jelenti, hogy a főbb idegek közelébe juttat az orvos fájdalomcsillapítót, amely ideiglenesen – néhány órára – elzsibbasztja azt a területet, amelyet az ideg ellát. Amennyiben hosszabb távú fájdalomcsillapításra van szükség, az orvos bevezethet kanült is az adott területre, amin keresztül gyógyszer adagolható.
A perifériás idegek blokkolásának az alábbi komplikációi lehetnek:
- allergiás reakció,
- vérzés,
- idegkárosodás.
Kisebb műtétek utáni otthoni fájdalomcsillapítás
Amennyiben kisebb műtét történik, az orvos felírhat fájdalomcsillapító port vagy tablettát, amit szükség szerint, a napi maximális dózisok betartásával alkalmazhat a páciens. A fájdalmas terület hideg borogatása segít levinni a duzzanatot, és csillapítja a kellemetlenségeket. Az orvos továbbá ajánlhatja a pihenést és gyógyulást segítő gyakorlatok végzését is. A seb ellátásáról, a kontrollok időpontjáról is tájékoztatja a pácienst.
