egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

A tüdő bizonyos rendellenességei esetén képalkotó módszerekkel nem mindig lehet pontos diagnózist felállítani.  Ezekben az esetekben a röntgen- vagy CT-felvételen csupán egy felismerhetetlen képlet azonosítható, aminek a pontos meghatározásához mintavételre és abból történő mikroszkópos, szövettani vizsgálatra van szükség.

 

A tüdőbiopszia során vett szövetmintából kenetet vagy metszetet készítenek (vékony üveglapra helyezik), és bizonyos sejttani vizsgálatokat végeznek („megfestik”). A különböző festéseket elvégezve láthatóvá válnak a sejtek és a sejtalkotók mikroszkóp alatt, ezek alapján a szakorvos el tudja különíteni a daganatos, fertőzött, gyulladásos és egyéb sejteket egymástól.

 

Mikor van szükség tüdőbiopsziára?

Jelenleg a tüdőnek több száz betegségét ismerik, amelyek meghatározása kizárólag képalkotó eljárásokat alkalmazva sokszor lehetetlen. Tüdőbiopszia vételére így számos okból kerülhet sor, többek között az alábbiak esetén:

 

  • a tüdőben azonosított térfoglaló folyamat esetén – a kóros (tumor vagy egyéb ok) vagy jóindulatú elváltozás elkülönítése;
  • rosszindulatú tumor esetén annak molekuláris jellemzése (segíti a terápiás döntést);
  • egyéb tüdőelváltozások előrehaladottságának megítélése (pl. tüdőfibrózis);
  • a tüdőgyulladás okának kiderítése;
  • a tüdőben felszaporodott folyadék okának meghatározása;
  • fertőzést okozó kórokozó azonosítása.

 

A tüdőbiopszia típusai

A tüdőből kétféle módon vehető biopsziás minta:

  • általános eljárás: a mellkasi vagy háti oldalról tűt vezetnek be (vagy bizonyos esetekben műtét során vesznek mintát a nyitott mellkason keresztül);
  • bronchoszkópia: légúti tükrözés közben a légutakon, a szájon vagy az orron keresztül történő mintavétel.

 

A szövetdarab az eltávolítást követően a patológián kerül feldolgozásra, a belőle készített metszeteket pedig patológus szakorvos értékeli, aki a különböző betegségek mikroszkópos kinézete és egyéb molekuláris paraméterei alapján képes nagy pontossággal diagnosztizálni.

 

Felkészülés a tüdőbiopsziára

A mintavételre megfelelően fel kell készülni, azonban a betartandó rendelkezéseket minden esetben a mintavételt végző orvos határozza meg! Általánosságban az alábbiakra ügyelve tud felkészülni a beavatkozásra:

 

  • Ha véralvadásgátló gyógyszereket szed, vagy valamilyen véralvadási zavara van, tájékoztassa kezelőorvosát! A véralvadásgátló gyógyszerek szedését a mintavételt megelőzően a szakorvos által meghatározott idővel abba kell hagyni.
  • A mintavételt megelőzően vérvételre lehet szükség.
  • A mintavétel időpontja előtti pár órában már ne étkezzen, és legfeljebb néhány korty vizet igyon, amennyiben feltétlenül szükséges.
  • Ha cukorbeteg, a gyógyszereit a szokásos módon szedje be, és tájékoztassa kezelőorvosát róla.
  • A kórházba való utazást és hazautazást a betegnek kell megszerveznie. Amennyiben nincs más mód, lehetősége van betegszállítást kérni.
  • A biopsziás mintavétel kellemetlen és félelmetes élmény lehet, azonban nagyon fontos, hogy mozdulatlan maradjon a procedúra közben – akár tűvel, akár bronchoszkópiával veszik a mintát. Ezért a mintavételt megelőzően kérhet nyugtatót, hogy nyugodtabban viselje a vizsgálatot.
  • A mintavétel során a beteg nem érez fájdalmat, legfeljebb kellemetlenséget. Ha ez nem így van, azonnal jelezni kell a mintavételt végző orvosnak vagy a jelen lévő nővérnek.

 

A mellkasfalon keresztül végzett tüdőbiopszia menete

Tűbiopszia esetén általában nincs szükség altatásra, csupán helyi érzéstelenítést végeznek. A tűt a mellkas, a hát felől vagy oldalsó irányból is be lehet vezetni, a pozíció attól függ, hogy milyen területről szükséges levenni a mintát. Általában több, egymáshoz közeli helyről vesznek szövetdarabot, hogy biztosan legyen közötte olyan, amely alkalmas a diagnosztizálásra.

 

A biopsziás tű bevezetése és megfelelő helyre igazítása bizonyos esetekben eltarthat egy ideig – ez a mintavétel legidőigényesebb folyamata. A precizitásra azonban szükség van, hiszen csak megfelelő mintából lehet pontos diagnózist adni! Fontos, hogy a beteg az egész folyamat alatt mozdulatlan maradjon.

 

A bronchoszkópos tüdőbiopszia menete

A bronchoszkópia megkezdése előtt a garatot érzéstelenítik, és amennyiben szükséges, rövid hatástartamú vénás nyugtató injekció is kérhető. Ezt követően az eszközt levezetik a légutakba. A beavatkozás során a köhögési inger normális, azonban nagyon fontos ennek visszafojtása. Hasonlóan a tűbiopsziához, az érintett terület több pontjából vesznek mintát.

 

A tüdőbiopszia után

A tüdőbiopsziát követően a procedúra bonyolultságától függően a beteget megfigyelés alatt tartják, ameddig otthonába bocsátható.

 

Ritkán előfordulhat, hogy a mintavétel nem sikeres – ilyenkor az anyag nem megfelelő minőségű a diagnózis felállításához. Ez általában rossz helyről történő mintavétel esetén történik (amikor a szövet teljesen egészséges területről lett gyűjtve). Ilyen esetekben a mintavétel megismétlésére lehet szükség.

 

A tüdőbiopszia veszélyei

A tüdőbiopszia alapvetően nagyon biztonságos eljárás, ritkák a komplikációk, de mint minden orvosi beavatkozásnak, ennek is lehetnek veszélyei:

 

  • a biopsziás mintavétel helyén fájdalom, pirosság jelentkezhet;
  • a beteg a biopsziát követően kevés vért köhög fel;
  • a folyamat során levegő szökik a tüdő körülötti térbe;
  • okozhatja a tüdő összeomlását;
  • sürgős ellátást igénylő tüdővérzés léphet fel.
KULCSSZAVAK
biopszia  |   bronchoszkópia  |   tüdőbetegség  |   tüdőszövet  |   mintavétel  |   szövettan  |   patológia
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

  

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít