A majomhimlő a zoonózisok közé tartozó fertőzés, tehát korábban a legtöbb megbetegedés állatról emberre történő terjedéshez volt köthető, bár már akkor is ismert volt, hogy emberről emberre terjedhet szoros kontaktus útján.
A majomhimlő a korábbi tapasztalatok és a jelenlegi járványügyi esemény tapasztalatai alapján emberről emberre csak nehezen képes terjedni (hosszú ideig tartó, kifejezetten szoros kontaktus szükséges hozzá), így Európában is a terjedés sebessége lassú. Európában, ahogy korábban, a gyakorlatban most sem áll fenn a zoonótikus terjedés veszélye, hiszen fertőzött állat Afrikán kívül ritkán, legfeljebb import állatok esetén fordul elő.
A vírus terjedésének kockázata a nem szoros kontaktusban álló személyek között alacsony. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például boltban sorban állás közben, a tömegközlekedési eszközön utazva, vagy egy fertőzött egyénnel néhány perc beszélgetés során a megfertőződés esélye minimális.
Emberről emberre az alábbi módokon terjedhet a majomhimlő:
- cseppfertőzéssel (a fertőzéshez nagy nyálcseppek szükségesek, amihez elnyúló, szoros kontaktus szükséges);
- a bőrelváltozás, vagy az utána maradó friss heg érintése útján;
- testváladékkal (elsősorban szexuális kapcsolat esetén);
- a hólyagokban található fertőző váladék útján (törölköző, ágynemű, ruházat, használati tárgy stb.).
A fertőző betegségek terjedése során az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen időtartamban fertőzőképes a beteg – fertőző-e tünetmentes hordozóként, a lappangási idő alatt, vagy csak amíg tüneteket mutat?
Fontos! Majomhimlő esetén a beteg a bevezető tünetek (láz, izomfájdalom, fáradtság, fejfájás) kezdetével válik fertőzőképessé és egészen addig az marad, amíg a kiütések pörkjei le nem száradnak és le nem esnek. A lappangási idő alatt tehát nem kell a megfertőződéstől tartani, ami nehezíti és lassítja a vírus terjedését.
A majomhimlőről bővebben külön cikkben olvashat.
Mikor merül fel a majomhimlő gyanúja?
Bár a majomhimlő egyre nagyobb esetszámmal fordul elő Európában, még mindig egy igen ritka betegségnek számít. Vannak olyan, bőrkiütéssel járó egyéb betegségek, amelyek sokkal gyakrabban fordulnak elő – kiütések megjelenése esetén tehát nagyobb eséllyel valamelyik egyéb betegség klinikai megjelenése/tünete. Ezért annak kizárása érdekében, hogy az tüneteket majomhimlő okozza, fontos az egyéb, hasonló tünetekkel járó betegségektől való orvosi megkülönböztetés.
Majomhimlő gyanúja merülhet fel az alábbi esetekben:
- a megjelenő kiütések más okkal nem magyarázhatók;
- és emellett egyéb tünet is jelentkezik:
- láz (> 38,5 °C);
- fejfájás;
- hátfájdalom;
- fáradtság;
- nyirokcsomó-megnagyobbodás.
- a tünetek kezdetét megelőző 21 napban szoros kapcsolatban állt majomhimlős beteggel;
- vagy ugyanezen idő alatt majomhimlő szempontjából endémiás területen járt (pl. afrikai országokban).
Figyelem! Majomhimlőre gyanús tünetek kialakulása, illetve a fenti egyéb valószínűsítő körülmény esetén mielőbb vegye fel a kapcsolatot háziorvosával! Egyeztessen vele, hogy szükséges-e bőrgyógyászati szakrendelés, BNG (bőr- és nemibeteg gondozó) felkeresése. Ha háziorvosa a rendelőben történő megjelenést kéri, fokozottan figyeljen a távolságtartásra, kézfertőtlenítésre és az orrot és szájat eltakaró maszk viseletére! Más esetekben lehetőleg ne menjen közösségbe!
A majomhimlő diagnózisát laboratóriumi vizsgálattal kell igazolni, a diagnosztikus laboratóriumi vizsgálat kötelező.
A majomhimlő diagnosztizálása
A majomhimlő kimutatására legalkalmasabb módszer a majomhimlőgyanús beteg bőrelváltozásából vett kenet laboratóriumi vizsgálata – de bizonyos esetekben a kezelőorvos döntése alapján más mintákra is szükség lehet.
Mi a teendő majomhimlő esetén?
A betegnek majomhimlő gyanújának felmerülésekor, illetve megerősített esetben a fertőzőképesség megszűnéséig (vagyis a bőrelváltozások teljes gyógyulásáig) el kell különítenie magát a környezetétől.
A legtöbb ember csupán enyhe tüneteket tapasztal és néhány héten belül speciális kezelés nélkül is meggyógyul. A betegség ideje alatt tehát a fertőzés továbbadásának elkerülése a fő cél.
Fontos! A szexuális kapcsolat és az egyéb testi kontaktus létesítése a pörkök leválásáig kerülendő!
Kontaktkutatás
A majomhimlő bejelentés köteles fertőző betegség. A betegség bejelentését követően a területileg illetékes járási/kerületi hivatal népegészségügyi feladatkörben eljáró munkatársai járványügyi vizsgálatot végeznek. Ennek során a betegnek meg kell neveznie a vizsgálatot megelőző 21 napon belül vele szoros kapcsolatban álló személyeket.
Szoros kontaktszemélynek számít, aki:
- direkt fizikai kontaktusban állt a fertőzöttel, különös tekintettel a szexuális kapcsolatra;
- a beteggel egy háztartásban él;
- megfelelő védőfelszerelés nélkül vett részt a betegellátásban (különös tekintettel az egészségügyi dolgozók).
A szoros kontaktnak minősülő személyeknek az utolsó találkozást követően 21 napig fokozottan figyelniük kell a tünetek megjelenésére. Ha a kontaktszemélyeknél majomhimlőre gyanús tünetek jelentkeznek, a lakhely szerinti területileg illetékes járványügyi hatóságot szükséges értesíteni. A felkeresendő telefonszámokat itt találhatja meg.
A szoros, tünetmentes kontaktszemélyeknek nem szükséges karanténba vonulniuk, de 21 napig tartózkodni kell a szexuális kapcsolat létesítésétől, az egyéb szoros fizikai érintkezéstől és a házikedvencekkel való kapcsolattól is. Emellett kerülendő a gyermekekkel, várandós nőkkel és a csökkent immunitással rendelkezőkkel (immunszuppresszív terápiában részesülők, kemoterápiás kezelés alatt állók, szervtranszplantáltak, egyéb immunológiai betegségben szenvedők stb.) való találkozás. Továbbá a beteggel egy háztartásban élőknek be kell tartaniuk a higiéniás rendszabályokat (megfelelő kézhigiéné, helyes kézmosás, a beteggel érintkezett textíliák helyes kezelése).
A majomhímlő elleni védőoltásról külön cikkben olvashat.
Kapcsolódó tartalmak:
A majomhimlő betegség története
