Online erőszaknak tekintendő az a cselekmény, amikor az elkövető digitális eszközöket és az internetet használja fel olyan agresszió elkövetésére, amellyel fizikai-, szexuális-, lelki sérülést vagy gazdasági kárt okozhat az áldozatnak.
A partner vagy volt partner által elkövetett fenyegető zaklatás (online stalking) a technológia által elősegített párkapcsolati erőszaknak számít.
Az Európai Női Lobbi (European Women Lobby) 2017-es jelentésében közzétett adatok szerint a 18 és 24 éves kor közötti nők világszerte 27-szer nagyobb valószínűséggel lesznek online zaklatás áldozatai, mint a férfiak. Az egyre fiatalabb korban megkezdett internethasználat következtében 15 éves koráig körülbelül minden tizedik lány elszenvedi az online erőszak valamely formáját.
Az online erőszak főbb formái
Az online erőszak megnyilvánulása lehet a zaklatás, a magánszféra megsértése, a szexuális bántalmazás és kizsákmányolás, a társadalmi csoportok és közösségek elleni támadás, vagy akár fizikai erőszakkal való nyílt fenyegetés, valamint a kibertérben megvalósuló bűncselekmény is. Az ismerkedés során előforduló erőszakról (online randierőszak) akkor van szó, amikor a bántalmazó üzenetküldés és egyéb hasonló technológiák révén zaklatja vagy félemlíti meg a partnerét. Ez a viselkedés gyakran a szóbeli vagy lelki bántalmazás online módon megvalósított formája.
Párkapcsolaton belül történő online erőszakra utalnak az alábbi jelek:
- a párkapcsolat egyik tagja fotókat, beszélgetéseket vagy videókat oszt meg másokkal a másik fél hozzájárulása nélkül;
- fotók megosztásával való fenyegetés vagy zsarolás;
- a párkapcsolat egyik tagja megszabja, hogy a másik fél mit, illetve mit nem tehet, kivel barátkozhat a közösségi platformokon;
- a bántalmazó arra használja a közösségi felületeket, hogy folyamatosan ellenőrzése alatt tartsa a partnerét;
- a bántalmazó megalázza a másik felet a saját közösségi oldalán közzétett posztjain;
- nem kívánt, szexuális tartalmak küldése a másik félnek, vagy ilyen típusú tartalmak követelése a másiktól;
- a bántalmazó megszerzi a másik fél jelszavát, vagy megköveteli annak megadását, feltöri a partner telefonjának PIN-kódját;
- a bántalmazó a másik fél hozzájárulása nélkül használja annak okos eszközeit, internetes fiókjait;
- a partner telefonjának rendszeres átnézése, a kimenő és bejövő hívások, üzenetek ellenőrzése;
- folyamatos üzenetküldözgetés a partnernek, annak érzékeltetése, hogy mindig rendelkezésre kell állnia telefonon, ellenkező esetben büntetésben részesül;
- digitális technológia (pl. kémprogram vagy GPS az autóban vagy a telefonon) felhasználásával a másik fél mozgásának ellenőrzése, követése.
Az online bántalmazás következményei
Az online erőszak éppen olyan káros következményekkel jár, mint a való életben zajló (offline) bántalmazás, mivel negatívan befolyásolja az áldozat lelki egészségét és jóllétét.
Az elszenvedett zaklatás hatására az áldozatban félelem, a koncentrálóképesség csökkenése, szorongás, alvászavarok és depresszió alakulhat ki, az érintett önsértést vagy akár öngyilkosságot is elkövethet.
Lásd még: Közösségi média hatása a lelki egészségre
Az online erőszak megelőzése
A párkapcsolati online erőszak megelőzésének hatékony formája az online kommunikáción belüli határok meghúzása.
Az alábbi szabályokat érdemes lefektetni már a párkapcsolat kezdetekor:
- a feleknek joguk van kikapcsolni a telefonjukat;
- a feleknek joguk van az egyedülléthez, vagy hogy időt töltsenek a barátaikkal és a családjukkal;
- egyik fél sem köteles olyan képet vagy üzenetet küldeni a partnerének, amelyet magára nézve kellemetlennek tart, főként, ha meztelen vagy részben meztelen képekről van szó;
- a feleknek nem kell megosztaniuk egymással a jelszavukat.
Nemcsak a párkapcsolatokban, hanem általában is fontos az okos eszközök biztonsági beállításainak ismerete. A közösségi oldalak lehetővé teszik a felhasználónak, hogy beállítsa a személyes információi megosztásának módját, és azok hozzáférését (testre szabás). Érdemes elővigyázatosnak lenni az aktuális tartózkodási hely megosztásával is, mivel bántalmazó kapcsolatban ez veszélyes lehet. Ugyanez érvényes a baráti kapcsolatokra is: illik megkérdezni a barátokat, hogy beleegyeznek-e az őket érintő tartalmak és információk megosztásba, mivel előfordulhat, hogy nem szeretnék nyilvánosságra hozni azokat.
Online erőszak gyermekkorban
Napjainkban egyre többször fordul elő a gyermekek internetes felületeken történő bántalmazása (cyber bullying). Az 1995 után született fiatalok – a Z-generáció tagjai – kiválóan kezelik az infokommunikációs eszközöket, ám a kibertér veszélyeket is hordoz számukra. Az interneten számos olyan felület működik, amelyet a szülők, illetve a pedagógusok egyáltalán nem látnak. Az ott zajló történésekről – például arról, hogy valakit kizártak egy zárt csoportból – a szülők nem szereznek tudomást, hacsak a gyermekük be nem számol róla. A kamaszok folyamatosan váltogatják az online és az offline világban való jelenlétüket. Ha kiközösítik egy társukat a való életben, akkor valószínűleg megteszik azt az interneten is.
Nem könnyű meghúzni a határt a bántalmazás és az egyszerű konfliktushelyzet között. A gyermekek között gyakran adódnak konfliktusok, ami természetes velejárója a gyermekkornak. Akkor minősül bántalmazásnak a konfliktus, ha az áldozatot olyan, kifejezetten bántó és negatív inzultusok érik, amelyek félelemmel, bizonytalansággal töltik el. A rendszeresen ismétlődő bántalmazás zaklatásnak minősül.
Lásd még: Bullying
Az internetes bántalmazás, illetve zaklatás többszereplős: az elkövető lehet gyermek vagy felnőtt, ismerős vagy ismeretlen. A 8-11 éves korú kisiskolások esetében nem feltétlenül tudatos a bántó szándék, sokkal inkább egyfajta határkeresés áll a háttérben. A 16-17 éves korosztályban viszont már gyakran a személyes konfliktusok helyeződnek át a kibertérbe. Ha kiskorú az elkövető – vagyis két gyermek közötti ellentétről van szó –, célszerű minél több személyt bevonni a konfliktus kezelésébe: például az osztályfőnököt, vagy azt a pedagógust, akinek tudomása van a történtekről. Fontos, hogy bevonják az elkövető gyerek szüleit, és lehetőség szerint külső szakembert – mediátort, illetve facilitátort –, akinek tapasztalata van az ilyen típusú konfliktusok kezelésében.
Előfordulhat, hogy felnőtt, illetve idegen ember zaklatja a gyermeket a kibertérben. Ilyen esetben érdemes megfontolni a rendőrségi feljelentést.
A szülők úgy óvhatják meg gyermeküket az internet veszélyeitől, ha kellő időt szánnak a vele való beszélgetésre. Olyan határokat húzzanak meg az okos eszközök használatára vonatkozóan, amelyeket ők maguk is betartanak. A legfontosabb, hogy biztosítsák gyermekük számára az ún. szabad játék lehetőségét, engedjék őt önfeledten, felszabadultan játszani.
Kapcsolódó tartalmak:
