Az önbántalmazással járó, nem öngyilkossági szándékú önsértés zavar (Non-Suicidal Self-Injury Disorder, NSSID) kifejezés olyan viselkedést takar, amely során az egyén szándékosan kárt tesz a saját testében azzal a céllal, hogy csökkentse a lelki szenvedését.
Ez a cselekvés az agresszió az egyén önmagára irányításaként is értelmezhető.
A nem öngyilkossági szándékkal történő önsértő viselkedés – például a saját test szándékos megvágása, égetése, megütése, megharapása – egyre növekvő mértékű magatartási és egészségügyi probléma a serdülőkorú fiatalok körében.
Az önsértés a lelki szenvedés fizikális megnyilvánulásaként, illetve a környezetnek szóló segélykérésként is felfogható. Az aktus eredményeként a személy átmenetileg jobban érzi magát, mert a fizikális fájdalom mellett mérséklődik a tolerálhatatlan érzelmi feszültség.
Az önsértés főbb jelei
A saját testfelület sértése bizonyos mentális zavarok tüneteként (pl. antiszociális személyiségzavarban, borderline személyiségzavarban) és különálló kórformaként is értelmezhető.
Nőknél gyakoribb, és inkább fiatalabb életkorban (18–45 év között) jelentkezik.
Az alábbi viselkedésformák sorolhatók ide:
- vágás – többnyire az alkaron, a kézfejen vagy a combon (ún. falcolás, 80%),
- ütés (24%),
- önégetés – főleg cigarettacsikkel (20%),
- fej falba verése (15%),
- önharapás (7%),
- ritkábban drót, szög, zsilettpenge nyelése.
A betegek gyakran nem észlelnek fájdalmat a cselekmény elkövetése közben.
Az érintettek általában igyekeznek eltitkolni az önsértéseket, illetve az okozott sérüléseket oly módon, hogy a sebeket takaró ruházatot viselnek, és társaságban kerülik a témát. Emiatt a probléma hosszú ideig felismeretlenül maradhat a környezet számára.
Önsértésre utalhatnak a megmagyarázhatatlan vágások, sebek, apróbb égési sérülések nyomai, többnyire a csuklón, az alkaron, a combon, a nyakon és a mellkason. Gyanúra adhat okot, ha az érintett személy nyáron, meleg időben is hosszú ujjú és zárt ruházatot visel.
Az önsértés bizonyos lelki zavarok tünete is lehet. Idetartozik a depresszió, a szorongás, az antiszociális személyiségzavar, az ún. disszociatív állapot (az érintett elveszti a kapcsolatot önmagával és a környezetével) és a borderline személyiségzavar, amelyben a betegek 60-70%-ánál fordulhat elő önsértés.
Súlyosabb önsértő cselekmény inkább szkizofréniában jellemző.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha valamely hozzátartozóján az önbántalmazás fentebb részletezett jeleinek bármelyikét észleli, törekedjen arra, hogy az önsértésben érintett személy minél hamarabb orvosi segítségben részesüljön. Amennyiben a sérülések kisebb mértékűek (például felületes sebek és égési sérülések), kísérje hozzátartozóját háziorvoshoz, aki ellátja a fizikális sérüléseket, és további kezelést javasolhat.
A súlyosabb sérülések sürgősségi ellátást igényelhetnek, ezért ilyen esetben a lakóhely szerint illetékes sürgősségi betegellátó osztályon (SBO), sebészeti ambulancián vagy ügyeleten célszerű jelentkezni.
Ha drog-, alkohol- vagy gyógyszer-túladagolás, eszméletlen állapot, nagyfokú fájdalom, légzési nehézség, nagyfokú vérveszteség vagy sokkos állapot lép fel, azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
Az önsértés kiváltó okai
Az önbántalmazás kiváltó okai változatosak, de a háttérben mindig valamilyen negatív érzelmi állapot tárható fel. Az érintettek önsértéssel reagálnak a fájdalmas érzésekre vagy gondolatokra, illetve így keresnek kiutat aktuális helyzetükből, próbálnak megküzdeni az életükben fellépő nehézségekkel. Ilyenkor a beteg a fájdalomérzet segítségével próbál úrrá lenni a lelki fájdalom felett. Az önsebzés a düh kifejezésének vagy az önbüntetésnek az eszköze.
Az önsértő magatartásformák kialakulásának kockázatát növelhetik a gyermekkorban elszenvedett traumatizáló élmények (szexuális vagy fizikális bántalmazás, családon belüli erőszak), bizonyos szociális tényezők, például párkapcsolati válság, társas kapcsolati problémák, iskolai nehézségek, csökkent teljesítmény, munkahelyi problémák, anyagi gondok, alkohol- vagy droghasználat, a nemi identitással kapcsolatos problémák.
Mindez alacsony önértékelést, állandó bűntudatot vagy az értéktelenség érzését válthatja ki az érintettből. Ezek az érzések olyannyira felerősödhetnek, hogy végül az érintettek – nem látván elérhető segítséget vagy kiutat – az önbántalmazást használják eszközként negatív érzéseik intenzitásának átmeneti csökkentésére.
Az önsértés lehetséges szövődményei
Bár az önsértő magatartás célja többnyire a feszültség levezetése és a megkönnyebbülés, érzelmi hozadéka mégis gyakran negatív. Az önbántalmazást követően sokan szégyent, csalódást és kisebb mértékben bűntudatot éreznek. Az önsértések során keletkező bőrroncsolódás, illetve az ilyen betegeknél gyakori nagymértékű alkohol- vagy drogfogyasztás, valamint az anorexia nervosa és a bulimia súlyos egészségkárosodáshoz vezethet.
Amennyiben az önbántalmazás depresszióhoz vagy szorongásos zavarhoz társul, számolni kell az öngyilkosság veszélyének megnövekedésével is.
Tartósan fennálló, visszatérő lelki gondok esetén háziorvosától is kérhet segítséget ahhoz, hogy megtalálja a megfelelő szakembert, vagy hívhatja a 0–24 órás, ingyenesen elérhető Lelki Elsősegély Szolgálatot is a 116-123-as számon.
A Lelki Elsősegély Szolgálat munkatársai krízishelyzetekben és tanácsadás céljából is rendelkezésre állnak. Ha úgy érzi, hogy szakorvosi segítségre van szüksége, keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelőt.
Lásd még: Lelkisegély-szolgálatok
Az önsértés diagnosztizálása
Az első vizsgálatot követően indokolt esetben a háziorvos pszichiátriai szakorvosi vizsgálatot kezdeményez.
A pszichiáter vizsgálat és kérdőívek segítségével méri fel az érintett veszélyeztetettségét. A vizsgálat kiterjed a szociális, pszichológiai és motivációs kockázati tényezőkre, az aktuális szándék súlyosságára, a reménytelenségérzés mértékére, valamint a mentális, egészségügyi és szociális szükségletekre. A kivizsgálás fontos része az esetlegesen meglévő pszichiátriai társbetegség feltárása.
Az önsértés kezelése
A kivizsgálás és a kezelés pszichiáter szakorvos, pszichológus és pszichoterapeuta szakember közreműködésével történik.
Amennyiben a betegnél fennáll az újabb önsértés vagy önmérgezés veszélye, ún. krízisintervenció válik szükségessé. Ilyenkor gondos mérlegelést igényel annak megítélése, hogy az ellátás végezhető-e járóbeteg-kezelés keretében, vagy kórházi felvétel szükséges. Fekvőbeteg-intézményben történő ellátásra akkor van szükség, ha az önbántalmazás hátterében öngyilkossági veszély van, vagy a szexuális, étkezési vagy droggal összefüggő zavarok sürgős orvosi beavatkozást igényelnek.
A kezelési terv kialakítása során a kezelőorvos tisztázza a hosszú távú kezelési célokat, és azokat illetően kölcsönösen megegyezik az önsértést elkövető személlyel. A hosszú távú kezelés célja az önsértés és egyéb kockázatos magatartás csökkentése vagy megszüntetése, a társas és munkavégzéssel kapcsolatos készségek javítása, az életminőség javítása, valamint az önsértéshez kapcsolódó mentális állapot javítása.
Mit tehet önsértés esetén?
Ha arra gyanakszik, hogy közeli családtagja érintett lehet, szakítson rá időt, hogy nyugodt körülmények között tudjanak beszélni a problémáról. Próbálja megérteni, hogy hozzátartozója milyen nehéz helyzetben van, biztosítsa őt a támogatásáról. A beszélgetések során semmiképpen ne üssön meg kritikus hangnemet, főként ne ítélkezzen.
Javasolja telefonos lelkisegély-szolgálat igénybevételét vagy szakember felkeresését, súlyos sérülések esetén pedig kérjen orvosi segítséget.
Önsértés időskorban
Az időskorú, önsértést elkövető személyek állapotának felmérése során mindig figyelembe kell venni a depresszió és a szellemi leépülés lehetőségét, a meglévő testi betegségeket és a szociális helyzetet.
Alapelv, hogy 65 év felett minden önsértő magatartást az öngyilkossági szándék bizonyítékának kell tartani addig, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője.
