Anorexia nervosa

Az anorexia nervosa az evészavar egyik súlyos megjelenési formája, amely az érintett személy testi és/vagy lelki egészségének, társas viselkedésének és jóllétének jelentős romlását idézi elő. A táplálkozási magatartás az étrend, a saját testsúlyhoz való viszonyulás és a testsúlyszabályozó viselkedés zavarainak összessége. A normális testsúly fenntartásának elutasítása többnyire a serdülőkor elején, illetve egyre gyakrabban már a gyermekkorban kezdődik.

Az anorexia görög eredetű szóösszetétel, étvágytalanságot jelent. Az anorexia nervosa orvosi kifejezés, kóros soványságot jelent. Az evés megtagadását 1689-ben Richard Morton angol orvos „ideges elemésztődésként” írta le. Az anorexia kifejezést 1873-ban Gull angol orvos és Laségue francia professzor használta először, egymástól függetlenül. Az anorexia nervosában szenvedők 95 %-a nő.

Az anorexia nervosa főbb tünetei

Az anorexia nervosa lényeges mutatója a tápláltsági állapot, amely az ún. testtömegindex (BMI) alapján határozható meg. A BMI normál értéke férfiaknál 20-25 kg/m², nőknél 18,5-25 kg/m². Anorexia megléte esetén a BMI nem éri el a 17,5 kg/m²-t.

Az anorexia nervosa alaptünetei a következők:

• súlyhiány (BMI˂17,5 kg/m²),
• súlyfóbia (obezitofóbia): az elhízástól való eltúlzott félelem,
• testképzavar: a beteg irreálisan ítéli meg a saját testét, túlsúlyosnak látja magát jelentős súlyvesztést követően is,
• havi vérzés elmaradása (amenorrhoea).

A fent leírt alaptüneteken kívül számos egyéb testi tünet is előfordulhat: bőrszárazság, hajhullás, alacsony pulzus (bradycardia), alacsony vérnyomás, lelassult életfunkciók, szöveti vizenyő (ödéma), emésztési zavar, csökkent libidó stb.

A testi tünetek mellett a hozzátartozók számára feltűnő lehet az érintett személy megváltozott viselkedése is. Az anorexiában szenvedő beteg – különböző ürügyekre hivatkozva – nem szívesen étkezik együtt a család többi tagjával vagy másokkal. Ugyanakkor mások számára szívesen és nagy gonddal készít el ételeket, amelyekből nem eszik. Emellett megváltozhatnak az étkezési szokásai: elsősorban kalóriaszegény ételeket (zöldségeket, salátákat), diétás üdítőket fogyaszt, nagyon lassan eszik, sokat kávézik. Nagy gondot fordít a testmozgásra, például rendszeresen fut vagy végez testedzést. A hangulata ingadozó: könnyen elveszti a türelmét és ingerlékennyé válik, gyakran sír. Korábbi társas kapcsolatait mellőzi, visszahúzódóvá válik, nehezére esik a társas összejöveteleken való megjelenés.

Az anorexiának létezik egy ún. purgálásos altípusa is, amelyben az érintett személy habzsolva étkezik, majd önhánytatással vagy hashajtó, vizelethajtó szerek használatával próbál megszabadulni az elfogyasztott tápláléktól.

Az anorexia és bulimia megkülönböztetése

Bár az anorexia nervosa és a bulimia is evészavar, és sok átfedés van közöttük, két, egymástól sok tekintetben eltérő kórképről van szó:

• Anorexiában a beteg a normálisnál jóval alacsonyabb testsúly elérésére törekszik, míg a bulimiában nincs a betegnek ilyen késztetése. Ebből következően az anorexiás személynek testsúlyfóbiája van, a bulimiásnak ellenben nincs.
• A bulimiás személynél kontrollvesztés áll fenn, az anorexiás beteg pedig tart a kontrollvesztéstől, ezért jellemzően erős önkontrollt gyakorol a kóros viselkedési mintákon belül.
• Az anorexiás személy tagadja az éhségérzetet, a bulimiás beismeri azt.
• Az anorexiában szenvedő személy általában zárkózott, a bulimiás ellenben nyitott, társaságot kedvelő személyiség.
• Az anorexiában szenvedő személy családi kötődése általában kifejezetten erős, a bulimiás személy ellenben lazább családi kapcsolatokat ápoló, független személyiség.
• Anorexia nervosában gyakori jelenség a menstruáció teljes elmaradása (amenorrhoea), a bulimiás személynél megmarad ugyan a menstruációs ciklus, de gyakran szabálytalan.
• Az anorexia nervosában szenvedő személyt a szexuális érdeklődés hiánya jellemzi, a bulimiás személy viszont szexuálisan aktív.

Fentieken túl az anorexia nervosa tünetei nyilvánvalóak, és járulékos tünetként depresszió, a kalóriabevitel erős korlátozására irányuló kényszertünetek is kísérik, míg a bulimia tünetei általában rejtettek, és különböző szenvedélybetegségek (alkohol- vagy droghasználat), valamint öngyilkossági hajlam vagy lopási kényszer (kleptománia) is társulhatnak mellé.

Mikor forduljon orvoshoz?

Az alábbi intő jelek esetén javasolt mihamarabb felkeresni a háziorvost:

• rövid idő alatt 10%-ot meghaladó testsúlycsökkenés;
• fogyással összefüggésbe hozható fizikai tünetek (például szédülés, ájulás, gyengeség) megjelenése;
• viselkedés erőteljes megváltozása (visszahúzódás, lehangoltság);
• tanulmányi eredmény vagy munkahelyi teljesítmény jelentős romlása, a koncentrációs képesség csökkenése;
• menstruációs ciklus rendszertelenné válása vagy leállása.

Sürgős kórházi ellátást igénylő állapotok

Az anorexia nervosában előfordulhatnak olyan állapotok, amelyek sürgős kórházi ellátást igényelnek. Ezek a következők:

• alacsony (40/perc alatti) pulzusszám,
• szívritmuszavar (pl. aritmia),
• kor és magasság szerint elvárható testsúly 75 százaléka alatti testsúly (12-13 kg/m² alatti BMI),
• nagyon gyors súlyvesztés,
• napi 600 kcal alatti táplálékbevitel,
• kiszáradás (dehidráció),
• a vér alacsony káliumszintje (hipokalémia),
• a sav-bázis háztartás zavarai,
• alacsony testhőmérséklet (<35,5 Celsius fok),
• igen alacsony vérnyomás (<80/40 Hgmm),
• hirtelen felkelést, felállást követő vérnyomásesés (megszédülés, vagy akár ájulás formájában észlelhető),
• súlyos depresszió megléte öngyilkossági szándékkal,
• tudatzavar, amely miatt a beteg nem képes a családtagjaival együttműködni.

A fenti tünetek jelentkezése, illetve egyéb rosszullét esetén mihamarabb fel kell keresni a területileg illetékes sürgősségi ügyeletet, vagy hívja a 112-t és kérjen mentőt!

Az anorexia nervosa kialakulásának okai

Az anorexia nervosa pontos kóroka nem ismert, de kialakulásában minden bizonnyal szerepet játszanak bizonyos társadalmi tényezők. Ezek között megemlítendő a nyugati típusú társadalmakban az 1960-as évek óta teret hódító szemlélet és a divatipar, amely a vékony testalkatot tartja kívánatosnak (soványságkultusz). Azzal, hogy a média számos csatornán ezt a szemléletet tükrözi, tizenéves lányok és a fiatal nők egyre inkább meg kívánnak felelni a sovány eszményképnek, aminek elérése érdekében szigorú diétát folytatnak, vagy egyéb módon igyekeznek csökkenteni a testsúlyukat.

Az anorexia nervosa kialakulása hosszú folyamat, amelyben a társadalmi környezeten túl közrejátszanak bizonyos személyiségjegyek és a lelki fejlődés során végbement változások is. Az anorexiában szenvedő személy többnyire megingott önbizalommal küzdő, túlzottan pedáns természetű személyiség, aki önmagával szemben magas teljesítményelvárásokat támaszt.

Az anorexia nervosa lehetséges szövődményei

Az anorexia nervosa következményeként bizonyos hormonok – például az ösztrogén nemi hormon és a pajzsmirigyhormonok – szintje kórosan megváltozik. Az anorexiához kapcsolódó nőgyógyászati eltérések – a rendszertelen menstruáció, illetve a havi vérzés elmaradása (amenorrhoea) – tartós fennállása meddőséghez vezethet. Az alultápláltság okozta hormonális zavarok és tápanyaghiány miatt magas a csontritkulás kialakulásának kockázata is.

A súlyos alultápláltság bármelyik szerv vagy szervrendszer károsodását előidézheti. Ezek közül a legnagyobb veszélyt a szív működésének és a só- és vízháztartás egyensúlyának megbomlása jelenti. Az anorexia miatt bekövetkező egészségromlás akár hirtelen szívhalálhoz is vezethet. Mivel az anorexiát gyakran kíséri depresszió, fennáll az öngyilkosság gondolatának vagy elkövetésének veszélye is.

Tartósan fennálló, visszatérő lelki gondok esetén forduljon háziorvosához, aki segíthet a megfelelő szakember felkeresésében, vagy hívja a 0–24 órás, ingyenesen elérhető Lelki Elsősegély Szolgálatot (LESZ) a 116-123-as számon. A LESZ munkatársai krízishelyzetekben és tanácsadás céljából is rendelkezésre állnak. Ha úgy érzi, hogy szakorvosi segítségre van szüksége, keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelőt.

A kezeletlen anorexia nervosa kezdetétől számított tíz év elteltével a betegség halálozási aránya 8 százalék, húsz évvel a betegségkezdet után már eléri a 20 százalékot.

Az anorexia nervosa diagnosztizálása

Első lépésként részletes fizikális vizsgálat, vérnyomásmérés és laborvizsgálatok történnek. Ezt követően a lehető leghamarabb további belgyógyászati vizsgálatok elvégzése javasolt a fogyáshoz vezető esetleges szervi ok vagy okok kizárása céljából.

Az eszközös vizsgálatok egyik legfontosabb eleme az EKG-vizsgálat, mivel az anorexia egyik leggyakrabban előforduló tünete, az alacsony pulzus (bradycardia) súlyos formája akár az életet is veszélyeztetheti.

Képalkotó vizsgálatokkal – mellkasi röntgenfelvétel, hasi ultrahangvizsgálat – azonosíthatók vagy kizárhatók a fogyáshoz vezető esetleges szervi okok, illetve a fogyás következményeként kialakuló kórállapotok. Lányoknál kismedencei ultrahangvizsgálat javasolt a női nemi szervek állapotának felmérésére. Tartósan (8-12 hónapnál régebben) fennálló evészavar esetén szükséges a csontok állapotának vizsgálata (kéztőröntgen, csontsűrűségmérés) is, a csontritkulás szűrése érdekében.

Mit tehet anorexia nervosa esetén?

Az anorexiás személy betegségbelátása általában részleges, vagyis nincs tisztában a tünetei súlyosságával és nem érzékeli a lehetséges szövődmények veszélyét. Ezért fontos, hogy a környezetében élő hozzátartozók aktívan közreműködjenek a tünetek feltárásában: ösztönözzék az orvoshoz fordulást, illetve kiskorú személy érintettsége esetén a szülő házi gyermekorvoshoz kísérje gyermekét.

Fontos tudni, hogy az étkezésre való biztatás, rendszeres noszogatás nemhogy nem vezet célra, hanem kifejezetten ártalmas, ezért ne próbálja anorexia nervosában szenvedő hozzátartozóját nyomást gyakorolva evésre vagy viselkedésváltozásra ösztönözni.

Az anorexia nervosa kezelése

A háziorvosi, illetve házi gyermekorvosi vizsgálat elvégzését követően, a beteg állapotának súlyossága alapján az orvos járóbeteg-ellátás keretében történő (ambuláns) kezelésre irányítja vagy kórházba utalja a beteget. Ez utóbbi esetben, a veszélyeztetettség jellege szerint kétféle ellátási irány lehetséges.

Súlyos alultápláltság miatti életveszélyes állapot megléte esetén a területileg illetékes belgyógyászati vagy gyermekgyógyászati, szükség szerint intenzív osztályos felvétel történik annak érdekében, hogy stabilizálják a beteg testsúlyát. Ezt az eljárást újratáplálásnak nevezzük, amellyel párhuzamosan megkezdődik a pszichoterápia, vagyis a beteg gyógyulással kapcsolatos motivációjának felépítése.

Fontos megemlíteni, hogy a hosszabb éhezést vagy tartós alultápláltságot követő újratáplálás életveszélyes szövődménye lehet az ún. újratáplálási szindróma, amely elsősorban a súlyosan alultáplált betegeknél alakul ki. Ezért fontos, hogy a súlyosan alultáplált betegek újratáplálását mindig kórházi körülmények között, illetve szoros orvosi felügyelet mellett kell megkezdeni, továbbá fokozatosan szabad csak bevezetni.

Pszichiátriai sürgősségi esetben (például öngyilkossági kísérlet) pszichiátriai vagy gyermekpszichiátriai osztályon kezdődik meg a beteg kezelése.

Amint orvosilag elfogadhatóvá válik a beteg tápláltsági állapota, hosszú távú kezelés kezdődik az étkezési rendellenesség kezelésére, egyéni, csoportos vagy családi pszichoterápia formájában, szükség esetén gyógyszeres kezeléssel kiegészítve.

Az anorexia nervosa megelőzése

Az anorexia nervosa megelőzéséhez szemléletváltás szükséges a média, a tömegtájékoztatás és a közoktatás aktív részvételével. Kívánatos lenne, hogy a sajtó és a közösségi média oly módon segítse ezt a folyamatot, hogy ne sugalljon torz eszményképet a soványságról, az oktatási intézmények pedig tájékoztassák a diákokat az evészavarok lehetséges veszélyeiről.

A családok szintjén a szülők fontos feladata, hogy ne támasszanak irreális elvárásokat a gyermekükkel szemben, ugyanakkor folyamatosan erősítsék az önbizalmát, így biztosítva a gyermek egészséges lelki fejlődését.

Anorexia nervosa gyermekkorban

Az evészavaros gyermekek kezelése a családdal szoros együttműködésben történik. Ennek során a kezelőorvos ún. „terápiás szerződést” köt a gyermekkel és a szüleivel, velük közösen meghatározva az elérendő célokat (lásd még: Családterápia).

Fontos, hogy az evészavarban szenvedő gyermek környezetében lévő minden felnőtt, így a szülő és a pedagógus is mindig tartsa magát az orvos előírásaihoz, és támogassa a gyermeket az előre lefektetett szabályok követésében.