egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

A bulimia az evészavarok egyik súlyos megjelenési formája, amely az érintett személy testi és/vagy lelki egészségének, társas viselkedésének és jóllétének jelentős romlását idézi elő. A táplálkozási magatartás az étrend, a saját testsúlyhoz való viszonyulás és a testsúlyszabályozó viselkedés zavarainak összessége. A bulimia általában a serdülőkor késői szakaszában vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik.

 

A bulimia kifejezés görög szóösszetétel, a boösz (ökör) és a limosz (étvágy) szóból származik, „ökörétvágyat” (farkaséhséget) jelent. A bulimiát sokáig a különböző testi és lelki zavarok jelének tartották, elsőként 1979-ben Gerald Russel angol pszichiáter írta le önálló kórképként.

 

A bulimia főbb tünetei

A bulimia két legfontosabb tünetét az ismétlődő falásrohamok és az azokat követő, testsúlycsökkentésre törekvő viselkedésformák képezik. A tünetek célját tekintve a bulimiás betegek két csoportja különíthető el: az egyik csoportba azok tartoznak, akik a kínzó éhség leküzdéséért, a másik csoportba azok, akik a hányás okozta megkönnyebbülésért (hányásaddikció) eszik tele magukat.

 

A testsúlygyarapodást megakadályozandó, a bulimiás személy megpróbálja ellensúlyozni a falást (kompenzátoros viselkedés). Ennek módja egyénenként változó, de leggyakoribb az önhánytatás, a hashajtó, vizelethajtó, inzulin vagy fogyasztószer használata.

 

A bulimiát az különbözteti meg az anorexia nervosa ún. purgálásos altípusától, hogy az érintett egyénnek nem kórosan alacsony a testsúlya, és nincs testképzavara. A bulimiás személyek testsúlya általában normális, egyesek közöttük túlsúlyosak (bulimiás obezitás), de gyakori lehet a testsúlyingadozás is, ami akár a heti 5 kg-ot is elérheti.

 

A társuló tünetek alapján megkülönböztethető a bulimia ún. multiimpulzív altípusa, amelyet túlzott mértékű alkoholfogyasztás vagy droghasználat, illetve öngyilkossági kísérletek és önbántalmazás kísérhetnek.

 

Önhánytatásra utaló tünetek:

  • bőrtünetek: a kéz külső felszínén található horzsolás, hámhiány, krónikus esetben bőrkeményedés (Russell-jel);
  • szem és orr: a kötőhártya bevérzése, visszatérő orrvérzés;
  • száj és garat: savas felmaródások, fogzománc-károsodás, fogszuvasodás, fogágybetegség, a fültőmirigyek megnagyobbodása („hörcsögarc”);
  • a gyomorsav visszaáramlása következményeként előfordulhat torokfájás, nyelési nehézség, fájdalmas nyelés, hangszalaggyulladás, rekedtség vagy krónikus köhögés.

 

Anorexia nervosia és bulimia megkülönböztetése

Bár az anorexia nervosa és a bulimia is evészavar, és sok átfedés van közöttük, két, egymástól sok tekintetben eltérő kórképről van szó:

  • Anorexiánál a beteg a normálisnál jóval alacsonyabb testsúly elérésére törekszik, míg a bulimiában nincs a betegnek ilyen késztetése. Ebből következően az anorexiás személynek testsúlyfóbiája van, a bulimiásnak ellenben nincs.
  • A bulimiás személynél kontrollvesztés áll fenn, az anorexiás beteg pedig tart a kontrollvesztéstől, ezért jellemzően erős önkontrollt gyakorol a kóros viselkedési mintákon belül.
  • Az anorexiás személy tagadja az éhségérzetet, a bulimiás beismeri azt.
  • Az anorexiában szenvedő személy általában zárkózott, a bulimiás ellenben nyitott, társaságot kedvelő személyiség.
  • Az anorexiában szenvedő személy családi kötődése általában kifejezetten erős, a bulimiás személy ellenben lazább családi kapcsolatokat ápoló, független személyiség.
  • A bulimiás személynél nem jellemző a menstruációs ciklus leállása (amenorrhoea), de gyakran alakul ki rendszertelen menstruáció.
  • Az anorexia nervosában szenvedő személyt a szexuális érdeklődés hiánya jellemzi, a bulimiás személy viszont szexuálisan aktív.

 

Fentieken túl a bulimia tünetei általában rejtettek, nehezebben ismerhetők fel, és különböző szenvedélybetegségek (alkohol- vagy droghasználat), valamint öngyilkossági hajlam vagy lopási kényszer (kleptománia) is társulhatnak mellé.

 

Mikor forduljon orvoshoz?

Tartósan fennálló, visszatérő lelki gondok esetén forduljon háziorvosához, aki segíthet a megfelelő szakember felkeresésében, vagy hívja a 0–24 órás, ingyenesen elérhető Lelki Elsősegély Szolgálatot (LESZ) a 116-123-as számon. A LESZ munkatársai krízishelyzetekben és tanácsadás céljából is rendelkezésre állnak.

 

Amennyiben az érintett személy túl sokat foglalkozik a testsúlyával, amely széles határok között ingadozik; ha a falásrohamok a kontrollvesztés élményével, majd az azt követő szégyenérzettel és bűntudattal párosulnak; illetve nagy mennyiségű hashajtó használata esetén ajánlott minél hamarabb a háziorvos segítségét kérni. Ha úgy érzi, hogy szakorvosi segítségre van szükség, a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelő beutaló nélkül is felkereshető.

 

Sürgős kórházi ellátást igénylő állapotok

Bulimiában is előfordulhatnak olyan állapotok, amelyek sürgős kórházi ellátást igényelnek. Ezek a következők:

    • az intenzív önhánytatás következményeként fellépő nyelőcsősérülés, vérhányás esetén, amely sürgős gasztroenterológiai vagy sebészeti beavatkozást igényel;
    • a hányást elősegítő szerek túladagolása miatt létrejövő súlyos szívritmuszavar esetén;
    • tüdőérintettség: a hányadék tüdőbe jutása (aspiráció) esetén;
    • idegentest (a hánytatáshoz használt eszköz) gyomorba, nyelőcsőbe jutása esetén.

 

A fenti szövődmények, illetve egyéb súlyos rosszullét esetén mihamarabb keressék fel a területileg illetékes sürgősségi ügyeletet, vagy hívja a 112-t és kérjen mentőt!

 

A bulimia kialakulásának okai

A bulimia kialakulása hosszú folyamat, amelyben örökletes tényezők, idegrendszeri eltérések, bizonyos személyiségjegyek és családi, illetve környezeti hatások is közrejátszhatnak. A bulimiás egyén önértékelése általában alacsony, önmagát „meg nem értett személynek” tartja, múltjában nem ritkán negatív gyermekkori élmények húzódnak meg. Sok esetben feltárható a szülőkhöz, de elsősorban az édesanyához fűződő kiegyensúlyozatlan kapcsolat.

 

A falási rohamokat kiválthatja valamilyen negatív életesemény, például iskolai kudarc vagy párkapcsolati válság is.

 

A bulimia lehetséges szövődményei

Bulimiában az önhánytatás következményeként károsodhat a fogzománc, valamint fogszuvasodás, fogágybetegség alakulhat ki. Gyakoriak a szem kötőhártyájának bevérzései és az orrvérzések is.

 

A gyomorsav visszaáramlása refluxbetegséget (GERD), torokfájást, hangszalaggyulladást, a nyelőcső felmaródását, fekélyét vagy vérzését, akár életveszélyes nyelőcsőrepedést is előidézhet. A hányások következménye lehet továbbá a gyomornedvvel kiürülő kálium miatt bekövetkező súlyos szívritmuszavar vagy görcsroham. Bizonyos hánytatószerek nagy mennyiségben történő használata is súlyos szívritmuszavarhoz, akár hirtelen szívhalálhoz is vezethet. A hányadék légutakba történő kerülése (aspiráció) tüdőgyulladást okozhat.

 

Veszélyes lehet bizonyos hashajtók használata is, mivel hirtelen nagy mennyiségű vízvesztéssel járó hasmenést okozhatnak. A hashajtó és a következményes vízvesztés a vérmennyiség kóros csökkenését, a só- és vízháztartás zavarát és a sav-bázis egyensúly megbomlását (túlsavasodást) okozhatja, valamint hatására károsodhat a vastagbél működése is.

 

A falásrohamok alatt egyesek olyan extrém nagy mennyiségű ételt képesek elfogyasztani, ami életveszélyes állapotot, gyomorrepedést idézhet elő.

 

A bulimia diagnosztizálása

A kivizsgálás első lépését a betegségtörténet feltérképezése jelenti, mely során az orvos felméri az evészavaros tüneteket és epizódokat, valamint az esetlegesen meglévő társbetegségeket. Ezt követi a részletes fizikális vizsgálat, vérnyomás- és pulzusmérés, valamint a laboratóriumi és EKG-vizsgálat. Egyéb vizsgálatok is szükségessé válhatnak annak érdekében, hogy az önhánytatás, illetve a hashajtó, vizelethajtó és hánytatószerek használatának szövődményeit felderítsék, így például gyomortükrözésre és nyelőcsőtükrözésre is sor kerülhet. Az evészavar kiértékelését számos kérdőív is segíti. A betegségre gyakran a hozzátartozók kikérdezésével útján derül fény.

 

Akkor állítható fel a bulimia diagnózisa, ha a falásroham és a falást ellensúlyozó viselkedés legalább három hónapon keresztül, minimum heti egy alkalommal jelentkezik.

 

Mit tehet bulimia esetén?

A bulimiás személy rendszerint, de főleg a betegség kezdetén titokban végzi a falást és az önhánytatást. Így a bulimia akár éveken át rejtve maradhat a családtagok előtt, hacsak a beteg nem hagy maga után jeleket.

 

Mivel a bulimiás epizódokat a beteg általában előre eltervezi, különféle élelmiszereket – főként zsíros vagy szénhidrátban dús ételféleségeket – halmoz fel a lakásban. Ezek észlelése felkeltheti a gyanút a családtagokban. Ugyanakkor a bulimiában szenvedő személyek nagyobb betegségbelátással bírnak, mint az anorexiával élők, így könnyebben megnyílnak a hozzátartozóik vagy az orvosuk előtt.

 

Fontos, hogy a beteg környezetében élő hozzátartozó aktívan köreműködjön a tünetek feltárásában: ösztönözze az orvoshoz fordulást, illetve kiskorú személy érintettsége esetén a szülő házi gyermekorvoshoz kísérje gyermekét.

 

A bulimia kezelése

Első lépésben ún. fókuszált családterápiára és annak részeként pszichoterápiára is sor kerül. A terapeutával folytatott beszélgetések kiterjednek a testsúlyszabályozásra, a diétázásra, valamint az önhánytatás mellékhatásaira vonatkozó információk átadására is.

 

Ez azért is fontos, mert a család támogatására nagy szükség van annak érdekében, hogy a bulimiás személy rendszeres étkezési szokásokat tudjon kialakítani – ebben segítséget nyújthat dietetikus szakember –, és az önhánytató epizódokat le tudja építeni. A foglakozások során a beteg fokozatosan elsajátítja a bulimiás viselkedés észlelését, és megtanulja felismerni a falást előidéző, provokáló tényezőket.

 

Amennyiben a családterápia nem bizonyul hatékonynak vagy nem kivitelezhető, egyéni kognitív viselkedésterápia válhat szükségessé. A komplex kezelés hatására a bulimiás betegek több mint fele teljes mértékben felépül. Bizonyos esetekben gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat a pszichoterápia mellett.

 

A bulimia megelőzése

A bulimia megelőzéséhez szemléletváltás szükséges a média, a tömegtájékoztatás és a közoktatás aktív részvételével. Kívánatos lenne, hogy a sajtó és a közösségi média oly módon segítse ezt a folyamatot, hogy ne sugalljon torz karcsúságideált, az oktatási intézmények pedig tájékoztassák a diákokat az evészavarok lehetséges veszélyeiről.

 

A családok szintjén a szülők fontos feladata, hogy ne támasszanak irreális elvárásokat a gyermekükkel szemben, ugyanakkor folyamatosan erősítsék az önbizalmát, így biztosítva a gyermek egészséges lelki fejlődését.

 

Bulimia gyermekkorban

Mint fentebb említettük, a bulimia megjelenése általában nem a gyermekkorra, hanem a késői tinédzserkorra, illetve a korai felnőttkorra jellemző. Az evészavaros gyermekek kezelése a családdal szoros együttműködésben történik.

 

Fontos, hogy az evészavarban szenvedő fiatal környezetében lévő minden felnőtt, így a szülő és a pedagógus is mindig tartsa magát az orvos előírásaihoz, és támogassa a tinédzser gyermeket az előre lefektetett szabályok követésében.

 

KULCSSZAVAK
evészavar  |   falás  |   falásroham  |   önhánytatás  |   bulimiás obezitás  |   purgálás
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít