A szelén az emberi szervezet számára esszenciális nyomelem. Mivel a szervezet nem képes előállítani, bevitele táplálék vagy étrendkiegészítő formájában történhet.
A szelén legfontosabb szerepe a szervezetben az ún. szelenoproteinekbe (szelént tartalmazó fehérjékbe) való beépülés, ezzel pedig különböző antioxidáns enzimek felépítése. Ezek az enzimek védik a sejteket és a szöveteket az oxidatív stressz által okozott károsodástól. A sejtek természetes anyagcserefolyamatainak következménye a szabad gyökök képződése – azonban nagy mennyiségben ezek sejtkárosító hatásúak. A szabadgyökök hozzájárulnak számos krónikus betegség (pl. rosszindulatú daganatok, Alzheimer-kór) kialakulásának kockázatához – melyet a megfelelő szelénbevitel az oxidatív stressz elleni védőhatásával csökkent. Ezen kívül a szelén hozzájárul a pajzsmirigy és az immunrendszer megfelelő működéséhez.
Az ember szelén igénye
A szükséges mennyiség nagyon alacsony (μg, vagyis a mg ezred része a nagyságrend), de jelenléte nélkülözhetetlen bizonyos folyamatok megfelelő működéséhez.
A napi ajánlott szelénbevitel az alábbiak szerint alakul:
- 75 μg felnőtt férfiak és
- 60 μg felnőtt nők esetén.
Változatos étrend tartása mellett az esetek nagy részében nincs szükség a szelén pótlására. Szelénhiány nagyon ritkán alakul ki, túlfogyasztásból eredő panaszok pedig még ritkábban.
Túlzott szelénbevitel
A túlzott szelénbevitel ún. szelenózishoz vezethet, melynek enyhe esetben gyomor-bélrendszeri panaszok, jellegzetes fokhagymaszagú lehelet, fáradtság, ingerlékenység, hajhullás és körömrepedezés lehet a tünete.
Nagyon súlyos esetben a túladagolás veseelégtelenséghez és szívelégtelenséghez vezethet. A kórkép ritka, súlyos túlfogyasztás táplálékkal bevitt szelén esetén gyakorlatilag lehetetlen, táplálékkiegészítővel sem jellemző az ilyen mértékű bevitel. Leggyakrabban ipari baleset esetén történhet életet veszélyeztet mértékű szelénmérgezés.
Alacsony szelénbevitel
Az alacsony szelénbevitel hozzájárulhat az alábbi betegségek kialakulásának emelkedett kockázatához:
- szív- és érrendszeri megbetegedések;
- pajzsmirigy-alulműködés;
- immunrendszer alulműködése és azzal összefüggő kórképek – fogékonyság a különböző fertőzésekre;
- bizonyos daganatos megbetegedések;
- a fogamzóképesség csökkenése;
- Keshan betegség (megnagyobbodott, gyengült szívvel társuló kórkép gyermekkorban);
- Kashin-Beck betegség (csont- és ízületi elváltozás).
A szelén funkciói
A szelén az alábbi folyamatokban vesz részt:
- antioxidáns enzimek felépítése – védelem az oxidatív stresszel szemben;
- a szervezet gyulladásos folyamatainak mérséklése;
- a pajzsmirigy megfelelő működésének fenntartása;
- az immunrendszer működésének serkentése;
- az asztma tüneteinek csökkentése (mely gyulladásos folyamatok és oxidatív stressz következményei);
- a preeclampsia kialakulásának megelőzése;
- a sebgyógyulás elősegítése (pl. égési sérülések).
Szelénforrások
Az élelmiszerek szeléntartalma a talaj szeléntartalmából származik – így a szelénben gazdag termőföldön termesztett zöldségek, gyümölcsök, illetve szelénben gazdag növényekkel etetett állatok húsa tartalmazza kellő mennyiségben.
Magas szeléntartalmú élelmiszerek többek között az alábbiak:
- bizonyos olajos magvak (paradió, napraforgómag, kesudió);
- hal (tonhal, szardínia, lazac, stb.);
- kagyló és garnélarák;
- hús (a szelén az állatok izmaiban raktározódik);
- tojás, tej, joghurt, sajt;
- barna rizs, zab;
- gomba;
- spenót, lencse;
- banán.
Szeléntartalmú étrendkiegészítők
Szelénben gazdag élelmiszereket is tartalmazó, változatos diéta tartása esetén a szelén pótlására általában nincs szükség. Ez alól kivétel lehet bizonyos teljes élelmiszercsoportokat kihagyó diéta tartása (pl. vegetáriánus és vegán étrend) – ilyen esetben azonban érdemes dietetikussal konzultálni, hogy mely élelmiszerek többletfogyasztásával vihető be a megfelelő mennyiség.
Ajánlások alapján 350 μg vagy kevesebb szelént tartalmazó étrendkiegészítők szedése nem vezet semmilyen túlfogyasztásból eredő mellékhatáshoz.
