A Spirochetales rendjébe tartozó baktériumok hosszú, vékony, dugóhúzó-alakú, spirális mikroorganizmusok – innen ered az elnevezésük. Az emberre veszélyes kórokozók közül három kiemelendő: a Spirochaetaceae családba tartozó Treponémák és Borreliák, valamint a Leptospiraceae családba tartozó Leptospirák.
A baktériumok speciális belső alkotórésszel, ún. endoflagellummal rendelkeznek, melynek segítségével gyors, élénk mozgásra képesek (tengely körüli forgás, haladó mozgás). Speciális mikrobiológiai festés nélkül csak sötétlátóteres mikroszkóppal láthatók, kimutatásukra pedig ezüst impregnáció használható.
Treponémák
Két Treponema-faj okoz emberi megbetegedést: a T. pallidum további három alfajjal, valamint a T. carateum. Alakilag mindkét faj azonos és az antibiotikumra (penicillinre) való érzékenységükben is megegyeznek. Járványtani sajátságaik és klinikai megjelenésük alapján lehet őket megkülönböztetni. Egyik legjelentősebb képviselőjük a T. pallidum subspecies pallidum, amely a nemi úton terjedő szifilisz kialakulásáért felelős.
Ezen kívül megemlítendő még a T. pallidum ssp. endemicum, amely a járványos szifiliszt (más néven bejel) okozza. A T. pallidum ssp. pertenue a framboesiasis megbetegedésért, a T. carateum pedig a pinta nevű megbetegedésért felelős. Az utóbbi három kórkép nem nemi úton terjedő megbetegedés és elsősorban a szegénysorban lévő gyermekeknél figyelték meg.
Borreliák
A kórokozók két betegség, a Lyme-kór és a visszatérő láz (febris recurrens) kialakulásáért felelősek. A visszatérő láz diagnózisa mikroszkópos kimutatáson, a Lyme-kór diagnózisa pedig laboratóriumi (ún. szerológiai) teszteken alapszik.
Leptospirák
A leptospirák törzsébe két kórokozó tartozik: az L. biflexa, amely nem okoz emberben megbetegedést, és az L. interrogans, amely vadon élő- és háziállatokban, valamint emberben is megbetegedést okozhat. A spirocheták közé tartozó többi kórokozóval szemben a leptospirák az élő szervezeten kívül (talajban, természetes vizekben) hetekig, akár hónapokig is életképesek maradnak.
Nekrotizáló fekélyes stomatitis (Vincent stomatitis/gingivitis)
A nekrotizáló fekélyes stomatitis (más néven Vincent stomatitis vagy gingivitis) egy idővel rosszabbodó, fájdalmas ínyfertőzés, mely az íny duzzanatával, kifekélyesedésével, valamint az elhalt szövetek leválásával jár. Kialakulásáért a spirocheta és a fusiform baktériumok felelősek, de kockázati tényezőként említendő a szegényes szájhigiéné, a dohányzás, az alultápláltság és az immunrendszer bizonyos defektusai (pl. HIV-fertőzés, egyéb vírusos megbetegedések, leukémiák). Főként kisgyermekkorban, fiatal felnőttkorban és HIV-fertőzötteknél jelentkezik. Antibiotikummal gyógyítható.
Egyéb Vincent-típusú fertőzések
A Vincent angina (Plaut-Vincent angina) betegség a fusiform és a spirocheta baktériumok által okozott (gyakran „fusospirocheta” fertőzésként emlegetett) garat- és mandulagyulladást jelenti. Első leírójáról, a párizsi Pasteur Intézetben dolgozó Jean Hyacinthe Vincent nevű orvosról kapta elnevezését. Korábban gyakran összekeverték az ugyanezen kórokozók által okozott, fentebb ismertetett nekrotizáló fekélyes stomatitisszel.
Az angina kifejezés latinul „megfulladni”-t jelent, és nem összekeverendő a manapság klasszikusan használt „angina” kifejezéssel, mely a szívizom oxigénellátási problémája következtében jelentkező mellkasi fájdalmat takarja és halálos kórkép jele lehet (lásd: szívroham). A Vincent anginát általános és légúti fertőzéses tünetek, például láz, gyengeség, rossz közérzet, garatfájdalom, fájdalmas nyelés, rossz illatú lehelet jellemzik.
Kapcsolódó tartalom: Bakteriális fertőzések
