A teljes vérkép, azaz a beteg vérének vizsgálata az egyik leggyakrabban alkalmazott orvosi laborvizsgálat, amely képet ad a beteg általános állapotáról, ami eltérések esetén segítséget nyújt a diagnózis felállításában.
A teljes vérkép a következőket vizsgálja:
- vörösvértestek száma, illetve különböző paraméterei (pl. mérete, térfogata);
- fehérvérsejt szám és fajtáinak aránya;
- hemoglobin;
- hematokrit érték;
- vérlemezke szám.
A vörösvértestek az oxigént szállítják a sejtekhez, a fehérvérsejtek főleg a fertőzések leküzdésében vállalnak szerepet, a hemoglobin felelős az oxigén megkötéséért a vörösvértestekben, a hematokrit a vörösvértestek arányát fejezi ki a vérben, a vérlemezkék (trombocita) pedig a véralvadás folyamatának elengedhetetlen részei.
Amennyiben bármelyik érték eltérést mutat, úgy további kivizsgálásra lehet szükség.
A teljes vérkép vizsgálat okai
A teljes vérkép vizsgálata általában a rutin kivizsgálás részét képezi, de van, hogy célzottan egy-egy tünet hátterében fennálló okok kizárására vagy felderítésére használják. Ezen felül betegség esetén állapotfelmérésre is szolgál, valamint kezelés során a terápia hatásosságának figyelemmel követésére is alkalmas lehet.
Teljes vérkép elrendelésének okai:
- általános állapotfelmérés céljából;
- fertőzés kizárására;
- szervek funkcióinak megítélésére (pl. vese, máj);
- fáradtság, gyengeség esetén vérszegénység (anaemia) megítélésére;
- véralvadási zavarok tisztázására;
- terápia hatásosságának megfigyelésére.
A teljes vérkép vizsgálat menete
Egyszerű teljes vérkép vizsgálat esetén nincs szükség külön előkészületre, azonban, ha más teszt elvégzésére is szükség lesz a levett vérből, úgy szükség lehet a jelenleg szedett gyógyszerek elhagyására, vagy éhgyomri mintavételre. Minden esetben a vizsgálatot kérő orvos utasítását kell betartani.
Általában vénás vérből veszik a vizsgálathoz szükséges vérmintát. Ez kisgyermekek esetén leggyakrabban a kézháton lévő vénából, míg felnőtteknél a könyökhajlat vénájából jelent vérvételt, mivel ezek a vénák vannak legközelebb a bőrfelszínhez, így ezeket a legbiztonságosabb megszúrni.
A felkarra egy strangulációs gumit helyeznek fel, amely elszorítja az érintett területet, így a vénákban pangást idéz elő, és azok megtelnek vérrel. Az erek így jobban láthatóvá válnak, illetve ily módon könnyebb a véna üregébe jutni. Ezután fertőtlenítik a megszúrni kívánt bőrterületet. A szúrás kellemetlen lehet, de nem fájdalmas. Egyesek szédülhetnek vagy rosszul lehetnek a vér és a tű láttán, azonban ez hamar elmúlik. Fontos jelezni a múltbéli rosszullétet a vérvételt végző személynek, hogy számíthasson rá.
A vénába szúrt tűhöz csatlakoztatják a kémcsövet, amibe a vizsgált vérminta kerül. A vérvétel végeztével felengedik a strangulációs gumi szorítását, és a tűt kihúzva a szúrás helyét még 3-5 percig nyomás alatt kell tartani egy vattapamacs vagy gézlap segítségével.
Eredmények kiértékelése
A teljes vérkép eredményeinek kiértékelése összetett feladat, amely során figyelembe veszik a beteg általános állapotát, egyéni adottságait, tüneteit, a korábbi laboreredményeit, illetve a kiegészítő vizsgálatait is.
Fontos, hogy az eredmények birtokában keresse fel kezelőorvosát, mivel a teljes vérképben látható eltérésekből csak minden egyéb körülmény figyelembevételével, és ha szükséges, további vizsgálatok mellett vonható le orvosilag helytálló következtetés.
Normál értékek és referenciatartományok a teljes vérképben
| nő | férfi | |
| vörösvértest | 3,92-5,13 T/l | 4,35-5,65 T/l |
| hemoglobin | 116-150 g/l | 132-166 g/l |
| hematokrit | 35,5-44,9 % | 38,3-48,6 % |
| fehérvérsejt | 3,4-9,6 G/l | 3,4-9,6 G/l |
| trombocita | 157-371 G/l | 135-317 G/l |
