A szívenzimek a szívizmokban található fehérjék, melyek akkor jelennek meg a vérben, ha a szívizomsejtek károsodást szenvednek és szétesnek. Ilyen eset leggyakrabban a szívinfarktus. A vérvételt követő laboratóriumi tesztek segítségével a szívenzimek szintje kimutatható, ami segíti a szakembereket a diagnosztikus munkában.
A szívenzimek típusai
A leggyakrabban tesztelt szívenzimek:
- troponin, azon belül is a troponin-T és troponin-I altípusok,
- leginkább szívspecifikus enzim,
- értéke a károsodás bekövetkezte után 5-8 órával növekedni kezd, és 7-14 napig kimutatható;
- CK-MB szívenzim, a kreatin-kináz szívizomsejtre specifikus változata,
- értéke a károsodás után néhány órával kimutatható, és 3-4 napig van jelen a vérben;
- mioglobin, a szívizomban is előforduló protein,
- a szívizom elhalását követő 2 órán belül megjelenik a vérben, hátránya azonban, hogy nem specifikus a szívizomra, és a károsodás után 24 órán belül normalizálódik a szintje;
- LDH, a szívizomsejtekben is előforduló enzim,
- szívizomelhalás után emelkedett szintet mutat, azonban hátránya, hogy nem specifikus a szívizomra.
A szívenzimek szintjének meghatározása
Leggyakrabban szívinfarktus vagy egyéb szívizom-károsodás (pl. szívizomgyulladás) diagnosztizálása során kéri a kezelőorvos a szívenzimek szintjének meghatározását. Ez általában sürgősségi osztályon történik, ahová a páciens mellkasi panaszai miatt jelentkezik, hogy igazolják vagy kizárják a szívinfarktust. Előfordulhat, hogy a teszteket többször is megismétlik pár óra elteltével, hogy biztos eredményre jussanak.
A szívenzimek szintjének meghatározása vénás vérből történik, melyhez általában a könyökvénát szúrják meg. A vérvétel után a mintát elküldik laboratóriumba, ahol megtörténik a minta feldolgozása.
Az eredményeket a kezelőorvos értékeli a tünetek és a klinikai kép függvényében. Ha a szívenzimek értéke magas, a szívinfarktus diagnózisának megállapításához egyéb vizsgálatokat is végeznek (pl. EKG).