A mesterséges kóma fekvőbeteg-ellátó intézményekben alkalmazott módszer a súlyos baleseti sérülések és egyéb életveszélyes betegségek esetén a fájdalmak enyhítésére, a kezelés megkönnyítésére, illetve a szervezet megóvására a másodlagos károsodásoktól. A mesterséges kómával csökken a beteg halálának kockázata, gyakran ez az egyetlen lehetőség életének megmentésére. A kómát speciális gyógyszerekkel hozzák létre, amelyek átmenetileg lelassítják a létfontosságú funkciókat, ami azonban kockázatokkal is jár.
A mesterséges kóma állapota
A mesterséges kóma a mély altatásnak megfelelő állapot. Az alkalmazott gyógyszerek hatására a tudat kikapcsol, az agy stabil állapotba kerül, a funkciók visszafogottan működnek: a testhőmérséklet csökken, az izmok ellazulnak, az agyi vérellátás csökkenése miatt lassulnak az anyagcsere-folyamatok. A test átmenetileg mozgásképtelenné válik, nem reagál a külső ingerekre, nem érez fájdalmat.
A kóma időszakában a beteget a légcsőbe helyezett tubuson át mesterségesen lélegeztetik. Ha a kómát 10 napnál tovább kell fenntartani, akkor gégemetszést kell végezni, és ezen a nyíláson át bevezetett tubuson keresztül folytatják a lélegeztetést. A beteget intravénásan vagy gyomorszonda segítségével táplálják, és éjjel-nappal felügyelet alatt tartják: folyamatosan ellenőrzik a légzését, pulzusszámát, vérnyomását, testhőmérsékletét és egyéb vitális paramétereit.
A mesterséges kóma alkalmazása
Az orvosok általában az alábbi állapotok esetén alkalmazzák a mesterséges kómát:
- súlyos betegségek, összetett sérülések utáni gyorsabb gyógyuláshoz;
- fájdalom csillapítására, ha azt más módon nem lehet megszüntetni;
- agyi ödéma esetén a szövetek anyagcseréjének lassítására, a koponyaűri erek szűkítésére;
- agyvérzés esetén az idegsejtek helyreállítására;
- súlyos mérgezés után a központi idegrendszer működésének javítására;
- agyműtét vagy szívvel kapcsolatos beavatkozások esetén;
- a magzat szülés alatti oxigénhiányos állapota esetén;
- komplikált tüdőgyulladás esetén;
- súlyos fejsérüléseknél;
- veszettség kezelésénél, a súlyos agykárosodás megakadályozására.
A mesterséges kóma előidézése és a felébresztés
A mesterséges kómát csak kórházi környezetben, általában intenzív osztályon alkalmazzák. A kóma előidézéséhez a betegnek speciális gyógyszereket adnak intravénásan, majd lélegeztetőgéphez csatlakoztatják, elektródákat helyeznek a mellkasára a szív- és érrendszeri aktivitás monitorozására, illetve szükség esetén EEG-vel ellenőrzik az agyműködését.
A mesterséges kómából való felébresztés szakaszosan történik:
- fokozatosan növelik a készülék nélküli légzés időtartamát,
- a beteget leválasztják a lélegeztetőgépről.
A felébresztés során először a vegetatív idegrendszer reflexei és funkciói állnak helyre, a tudat fokozatosan, epizodikusan tér vissza. A folyamat során kaotikus mozgások, delírium, zavartság léphet fel, néhány betegnél rohamok is kialakulhatnak.
A mesterséges kóma szövődményei
A mesterséges kóma időtartama – a betegség súlyosságától függően – néhány órától akár több hétig is terjedhet. A szövődmények kockázata egyenesen arányos a kóma időtartamával: minél hosszabb ideig tart az állapot, annál nagyobb a szövődmények valószínűsége.
A mesterséges kóma következményei, szövődményei az alábbiak lehetnek:
- légúti fertőzés: a légcső, a hörgők, a tüdő gyulladása, tüdőödéma,
- vese- és szívelégtelenség,
- felfekvések,
- neurológiai szövődmény,
- alacsony káliumszint,
- alacsony vérnyomás,
- vérrögképződés,
- fertőzések,
- izombénulás, izomgyengeség.
A mesterséges kóma utáni rehabilitáció
A mesterséges kómából való ébredés után a szervezet legyengül; a gyógyulás különösen azoknál tart hosszú ideig, akik egy hónapnál hosszabb ideig voltak kómában. A betegnek újra kell tanulnia a járást és a különféle feladatok elvégzését, ezért a rehabilitációs időszak több hónapig, akár egy évig is eltarthat.
A rehabilitációt az alábbi szakemberek végezhetik:
- gyógytornász,
- neurológus,
- masszőr,
- pszichológus,
- beszédterapeuta.