Az izmok (musculus) a szervezet aktív mozgásszervei, összehúzódásuk hozza létre az emberi test mozgásait. Az izmok a mozgásban, az ízületek rögzítésében, mozgatásában, erőkifejtésében, a testtartás megtartásában, de az anyagcserében, a hőtermelésben és a vérkeringés serkentésében is közreműködnek. Számuk körülbelül 350, összsúlyuk a testtömeg harmadát teszi ki. Hatásuk és funkcióik iránya szerint hajlító (flexor), feszítő (extenzor), közelítő (adduktor), távolító (abduktor) és forgató (rotátor) izmokat különböztetünk meg.
Az izomrendszer felépítése
Az izmok inakkal kapcsolódnak a csontokhoz. Ha megszűnik az izom (ín és csont közötti kapcsolat), nem lesz képes az összehúzódásra, ezért az inak szerepe rendkívül fontos az izommozgások kivitelezésében és az izmok rögzítésében. Az izomrendszer további alkotóelemeit képezik az izompólyák, és a súrlódáscsökkentő izomtömlők és ínhüvelyek.
Izmok
Az aktív mozgásrendszert képező izomzat szerkezeti és működési egysége az izom, amely egy egységes kötőszöveti vázzal és többnyire gyenge burokkal összetartott, meghatározott irányokban rendezett izomrosttömeg. A csont egyik részéről ered, és az esetek többségében tömött rostos kötőszövetből álló ín közvetítésével rögzül egy másik csonton. Az izmok többsége orsóhoz, hasábhoz vagy pánthoz hasonló alakot ölt, de – főleg a törzsön – aránylag széles, lapos, lemez alakú izmok is megtalálhatók. Az izom húsos, izomrostokból álló része az ún. izomhas. A két, három vagy négy résszel eredő, majd összeolvadó és közös ínnal tapadó izmok különálló részeit fejeknek nevezzük. Ezek száma szerint két-, három- vagy négyfejű izmok (biceps, triceps, quadriceps) különböztethetők meg. Ha az izom hasát közbülső ín szakítja meg, és a két has nem esik egymás folytatásába, akkor kéthasú izomról beszélünk.
Inak
A legtöbb izom húsosan, tehát közvetlenül az izomrostjaival ered. Előfordul azonban az is, hogy az izom ín közbevetésével származik, vagy az izomrostok egy része az izom ínszerűen megvastagodott kötőszöveti burkán, illetve szomszédos izompólyán ered. Bár számos izom közvetlenül, azaz húsosan is tapad, mégis – főleg a végtagokon – általánosabb, hogy az izomhas ínba megy át. Az ín tömött kollagén rostos kötőszövetből álló, fehér, selyemfényű, igen hajlékony képződmény, amely az izomhasnál lényegesen vékonyabb. Az inak alakja vastagságuk, hosszúságuk és keresztmetszetük alakja tekintetében igen változatos. Ezek a nagy szakítószilárdságú, nem nyújtható, pánt- vagy kötélszerű képződmények jelentős távolságokra közvetíthetik az izmok erejét.
Izompólyák
A laza kötőszövetben az izmok a kötőszöveti lemezek által alkotott rekeszekben (izompáholyokban) helyezkednek el egyesével vagy csoportosan. A rekeszeket alkotó kötőszöveti lemezek az ún. izompólyák (fascia), amelyek különösen erősek a végtagokban.
Súrlódáscsökkentők
Az izmok segédszervei közé tartoznak a súrlódást csökkentő izomtömlők (bursae synoviales) és ínhüvelyek (vaginae tendinum). Az izomtömlők elsősorban a nagyobb ízületek (térd, váll) körül fordulnak elő, sokszor a bőr és az alatta fekvő csont között is. Másik jellemző előfordulási helyük az inak hegyesszögben való tapadása esetén a csont és ín közti szöglet. Ez biztosítja, hogy a csont megfeszített ín mellett is elmozdulhat az ín húzási irányára merőleges síkban. Az ínhüvelynek a végtagok állandó (boka) vagy gyakori (csukló, ujjak) megtörési helyein, rendszerint erős leszorító szalagok alatt átfutó inakat körülvevő csőszerű, könnyű elcsúszást biztosító hüvelyek.
Izomműködés
Az akaratlagos mozgásokat a harántcsíkolt vázizom végzi. Az összehúzódásukban két izomfehérje, a miozin és az aktin vesz részt. Az izmok többféle módon mozgatják a testet, illetve annak egyes részeit. Döntő hányaduk az eredési és a tapadási pontot közelíti egymáshoz. Működhetnek nyílt vagy zárt láncban attól függően, hogy a végtag vége szabadon áll vagy rögzített. Az izom működését meghatározza, hogy az ín melyik oldaláról kerüli meg az ízületet vagy halad el mellette. Az izmok sokszor egy végtagot vagy a törzs ízületeit rögzítik bizonyos megkívánt helyzetekben. Az izmoknak egy további működési formája a végtag egyenletes visszaengedése (például lépcsőn lefelé haladás). Ebben az esetben a különböző izomcsoportok tónusának fokozatos csökkentése jelenti az izom működését.
Izmok és idegek
A simaizom és a szívizom az idegellátástól függetlenül, automatikusan működik. A harántcsíkolt izom csak idegimpulzusra húzódik össze. A legtöbb izom nem egy, hanem két vagy három, ún. gerincvelői szelvényből kapja idegrostjait, függetlenül attól, hogy azok melyik környéki idegen keresztül érik el az izmot. Az izom idege általában az izomhas közepén lép be az izomba.
Egy-egy gerincvelői vagy agytörzsi mozgató idegsejt egyetlen idegrostot küld a mozgatóidegekbe, amely az izmon belül ismételten elágazik, és több izomroston végződik mozgató véglemezzel. Mivel a mozgató idegroston keresztül beérkező idegimpulzus egyformán továbbterjed a rost minden ágán, és minden véglemezén keresztül minden vele összefüggő izomrostot összehúzódásra késztet, az ugyanazon idegsejt által beidegzett izomrostok nem külön-külön, hanem mindig csak együtt húzódhatnak össze. Az egy mozgató idegsejt által ellátott összes izomrostot motoros egységnek nevezzük. Léteznek igen kis- és nagyméretű motoros egységek: míg a külső szemizmokban egy idegsejt átlagosan 2,5 izomrostot lát el, addig a nagy végtagizmokban egy idegsejt akár 4-500 izomrostot is elláthat.
Izomtónus
Az izomtónus az izmok feszülési állapota, amelyet az érintett izmokat beidegző mozgató idegsejtek tartós izgalmi állapota tart fenn. A mindenkori testhelyzettől és több más tényezőtől függően sokféle tónus létezik. Az idegrendszer igen „gazdaságosan” működteti az izomrendszert. Ha a mozgás vagy testhelyzet bizonyos fázisában egy-egy izom működése akár csak néhány tized másodpercre teljesen kikapcsolható, akkor az izom működése – így a tónusa is – szinte nullára csökken. Ez teszi lehetővé, hogy gyakorlott ember naphosszat végezhet megerőltető folyamatos fizikai munkát anélkül, hogy az egészséges fáradtságon kívül ez a tevékenység károsítaná a működtetett izmot. Az izom érző beidegzésének jelentősége igen nagy. Az érző végkészülékek között két specifikus izomreceptor – az izomorsó és a Golgi-féle ínorsó – információt küld az idegrendszernek az izom aktivitási és feszültségi állapotáról. Az izomban általános érző idegvégződések is vannak. Ezek az érzőrostok az izmot ellátó motoros rostokkal együtt lépnek be az izomba.
Az izom működési alkalmazkodása
Az izomszövet gyorsan képes alkalmazkodni az igénybevételhez. Rendszeres gyakorlattal az izmok teljesítménye jelentős mértékben fejleszthető. Az izom ily módon növelhető ereje több tényezőből adódik. Az egyik azzal függ össze, hogy kellő gyakorlattal az egy-egy mozgásban együttműködő izmok működése jobban koordinálható, és több közbülső ellazítással gazdaságosabban működtethető. A másik tényező az izom ún. aktivitási hipertrófiája: a rendszeresen működtetett izom rostjainak vastagsága megnő. Rendszeres működtetéssel az izom bizonyos szintig megnövekszik, majd a folyamat megáll, és a további erőltetés ezután negatív eredménnyel jár, vagyis az izom teljesítménye gyorsan visszaesik.
Az izomatrófia speciális esete a motoros ideg bénulása vagy a folytonosságának megszakadása nyomán fellépő bénulásos atrófia. Ez a reakció az izomszövetek valódi elfajulása, amelyet az izom ingerlékenységének súlyos elváltozása kísér.
Az izom ún. inaktivitási atrófiája akkor következik be, ha csonttörés vagy ízületi megbetegedés miatt akár csak rövid ideig teljes nyugalomba helyezett testrész izmai igen gyorsan – szinte napok alatt – elsorvadnak. Ilyenkor az izomrostok elvékonyodnak, anyagcseréjük megváltozik, erejük és hasznos erőkifejtő hosszúsági tartományuk csökken. Még súlyosabb atrófia következik be az izom túlrövidülése – például ínszakadás, tartós ízületi ficam vagy rosszul gyógyult törés – esetében.
