Az antitesttiter-teszt a szervezetben jelenlévő antitestek (immunglobulin, ellenanyag) jelenlétét és mennyiségét vizsgálja. Az antitestek a szervezet immunválaszának fontos résztvevői, vizsgálatukkal információt szerezhetünk az immunrendszer állapotáról és működéséről. Az antitesttiter-vizsgálattal mérhető egy fertőző betegség, allergia vagy autoimmun betegség aktuális állapota, súlyossága, előrehaladottsága, illetve az oltások hatékonysága is.
Az antitestek az idegen anyagok felismerésében, eltávolításában és elpusztításában vesznek részt. Ilyen idegen anyagok lehetnek a kórokozók (baktérium, vírus, gomba stb.), az allergének (állatszőr, virágpor stb.), vagy akár a szervezet saját szövetei is (autoimmun betegségek esetén). Minden idegen anyagon jelen van egy egyedi azonosító fehérjerészlet (ún. antigén), amely a vonalkódhoz hasonló módon azonosítja őket. Ideális esetben egyféle antitest csak egy antigént – vagyis egy konkrét kórokozót vagy allergént – ismer fel. Így az adott antitest mérésével egy adott kórokozó vagy allergén elleni immunválasz megléte és erőssége állapítható meg.
Az immunrendszerről általánosságban itt olvashat.
Mikor van szükség az antitest-titer mérésére?
Mivel az adott antitest csak egy antigén ellen termelődik, ezért mérhető az adott kórokozóra vagy allergénre specifikus antitest jelenléte és mennyisége a szervezetben.
Az antitest-titer mérésével az alábbi információkra kaphatunk választ.
Autoimmun betegség jelenléte
A szervezet saját szövetei ellen ún. autoantitestek termelődnek, amelyek aktiválhatják az immunrendszert. Az antitest mérésével a betegség jelenléte, súlyossága, a későbbiekben pedig a terápia hatékonysága is vizsgálható.
Kórokozó jelenléte vagy fertőzöttségen való átesettség kimutatása
A kórokozó ellen termelt antitestek aktív fertőzés esetén magas számban vannak jelen, ezek az IgM típusú antitestek. Számuk idővel folyamatosan csökken, azonban ún. „immunológiai memória” alakul ki – vagyis hosszú életű memóriasejtek jelennek meg, melyek IgG típusú antitesteket termelnek. Ezek egy későbbi fertőzés esetén az immunrendszer gyors reagálását teszik lehetővé; valamint vizsgálatukkal igazolható egy korábbi (akár nagyon régi) fertőzésén való átesettség is.
Védőoltást követően az oltás hatékonysága
Az oltást követően a szervezetben megemelkedik a kórokozó ellen specifikus antitestek mennyisége, mely idővel csökkenni kezd. Bizonyos oltások nagyon hosszú ideig védenek a betegség ellen, míg mások csak rövid ideig biztosítják a védelmet. Az antitestek mennyiségi vizsgálata információt adhat arról, hogy szükséges-e ismétlő oltást felvenni a védettség fenntartása érdekében.
Hogyan zajlik az antitest-titer mérése?
Az antitesttiter-mérés vérmintából történik, így a vizsgálat egy általános, vénából történő vérvételnek felel meg.
A teszt elvégzéséhez a vért sorozatban hígítják. Ezt követően a meghatározni kívánt antigénekkel inkubálják, hogy meghatározzák, jelen vannak-e a vérben a hozzájuk kötődő antitestek. Az elkészítendő hígítások száma a vérben lévő antitestek koncentrációjától függ: nagy hígítás szükséges olyan mintához, ahol az antitestkoncentráció nagyon magas. A teszt a vér legnagyobb hígítását méri, ahol az antitestek még kimutathatók a módszerrel.
Mit jelentenek az antitesttiter-teszt eredményei?
A titer a legnagyobb hígítás, amelyben még kimutatható az antitest. Az antitesttiter-teszt eredménye általában arányként van megadva. Például 1:200 azt jelenti, hogy a vér 200-szoros hígításában még kimutathatók az antitestek a mintából. Minél magasabb hígítás szükséges, annál nagyobb mennyiségben van jelen a vizsgált antitest a vérben.
Magas antitesttiter-érték minden esetben az immunrendszer fokozott aktivitását jelenti!
Általános normálérték nem határozható meg, minden esetben az adott kórokozóhoz vagy betegséghez tartozó normálértéket kell figyelembe venni. Amennyiben egy fertőzés esetén a normálérték felső határa 1:150, az antitesttiter-teszt eredménye pedig 1:300, akkor a kórokozó valószínűleg jelen van a szervezetben. Autoantitestek vizsgálata esetén a normálérték természetesen 0 vagy negatív – hiszen ez jelzi azt, hogy nincs jelen autoimmun folyamat a szervezetben. A vakcinák hatékonyságának mérése esetén viszont a magasabb értékek a vakcina hatékonyságát jelzik.
Az antitesttiter-teszt eredményének értékelésekor figyelembe kell venni az alábbiakat.
- A magas antitesttiter-érték jellemzően fertőzés vagy autoimmun betegség jelenlétére (vagy a védőoltás jó hatékonyságára) utal. Az antitest-titer magasabb értéke betegség esetén általában súlyosabb tünetekkel jár együtt.
- Az alacsony titerérték nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs jelen fertőzés. Az antitesttiter-vizsgálat csak a szabad antitesteket mutatja ki, az antigénhez kötődötteket nem – így egy súlyos fertőzésben szenvedő tesztje alacsony vagy akár negatív is lehet.
- Az alacsony titerérték nem jelenti azt, hogy az immunrendszer nem képes védekezni az adott fertőzés ellen. A fertőzés korai szakaszában az antitestek mennyisége még alacsony lehet.
- A magas titerérték jelezheti azt is, hogy korábbi fertőzésből még magas az antitest-mennyiség, de már nincs jelen a szervezetben a fertőzés.
Az antitest-titer eredményének értékeléséhez minden esetben kérje ki szakember véleményét.
Kapcsolódó tartalmak:
- Kötelező gyermekkori védőoltások
- Ajánlott gyermekkori védőoltások
- Nem kötelező, ajánlott felnőttkori oltások
- Oltás előtti és utáni tudnivalók
- Tudnivalók a COVID-19 vakcinákról
- Oltási ellenjavallatok
- Foglalkozáshoz kötött védőoltások
- COVID-19 tesztek típusai
