A tudomány fejlődésével egyre több lehetőség nyílt felvenni a harcot a kórokozókkal szemben – ezzel párhuzamosan azonban a kórokozók is egyre jobb védekezési stratégiákat dolgoztak ki. Ennek eredményeképpen mára olyan „szuperkórokozók” fejlődtek ki, amelyek ellen jelenleg tehetetlenek vagyunk, nincs rájuk megfelelően ható gyógyszer.
Ezt a jelenséget, a kórokozók fokozódó ellenálló képességét az antibiotikumokkal szemben nevezzük antimikrobiális rezisztenciának, azokat a kórokozókat pedig, amelyek többféle típusú kezelésnek is képesek ellenállni, multirezisztens kórokozóknak.
A multirezisztens kórokozók lehetnek különböző baktériumok, gombák és egyéb paraziták. Az általuk okozott fertőzés gyakorlatilag gyógyíthatatlan, elterjedésük pedig egyre égetőbb probléma az orvostudomány számára.
Fogalmak
Széles spektrumú antibiotikum (empirikus terápia): több, egymástól gyakran lényegesen különböző baktériumtörzs ellen hatékony antibakteriális szer. Akkor alkalmazzák, amikor nem határozzák meg tenyésztéssel a baktérium pontos típusát, mert a tünetek, illetve a területre jellemző baktériumtörzsek alapján sejthető, hogy melyik okozza a panaszokat. Alkalmazásukra addig is sor kerülhet, amíg nincs meg a célzott reápiához szükséges tenyésztés eredménye.
Szűk spektrumú antibiotikum: olyan hatóanyag, amely csak egy vagy néhány kórokozó faj elpusztítására vagy szaporodásának megállítására képes. Főleg akkor alkalmazzák, ha tudható, hogy milyen kórokozó okozza a panaszokat (célzott terápia).
Normálflóra: a normálflóra a testüregekben (belek, szájüreg, hüvely stb.) és a testfelszínen állandóan vagy átmenetileg jelen lévő baktériumok és egyéb mikróbák összessége, amelyek betegséget nem okoznak. Összetétele folyamatosan változik, függ az életkortól és a külső környezettől is. Fontos szerepet játszik a szervezet normál működésében és védelmében. Összetételének felborulása betegségek okozója is lehet.
Multirezisztens kórokozók: többféle hatásmechanizmusú antibakteriális szerrel szemben is ellenálló kórokozók. Kezelésük egyre nagyobb kihívást jelent az orvostudomány számára.
Érzékenységi spektrum: különböző eljárásokkal annak meghatározása, hogy melyik kórokozó melyik gyógyszerre milyen mértékben reagál.
Infekciókontroll (fertőzésfelügyelet): a kórházi fertőzések megelőzésével és az egészségügyi ellátással összefüggő elkerülhető fertőzések megelőzésével foglalkozó járványügyi gyakorlat.
Mitől függ, hogy az adott baktérium reagál-e egy antibiotikumra?
A rezisztenciának kétféle típusa létezik:
- a természetes rezisztencia egy örökletes tulajdonság, bizonyos típusú baktériumokra felépítésük és egyéb tulajdonságaik miatt jellemző, számítani lehet rá;
- a szerzett rezisztencia a természetes érzékenységi spektrum megváltozása egy generáción belül – erre nem lehet számítani, nem típusfüggő, és felderítése minden esetben laboratóriumi vizsgálatot igényel. A szerzett rezisztencia elkerülése érdekében van szükség a szűk spektrumú, célzott terápiára.
Azt, hogy egy baktérium nem reagál egy antibiotikumra, többféle módon tudja elérni:
- távol tarthatja a kezelőszert önmagától – olyan anyagok termelésével, amelyek elbontják a hatóanyagot, még mielőtt az bejuthatna a baktériumba, és kárt tehetne benne;
- megakadályozhatja a hatékony koncentráció kialakulását – pumpákat termel, amelyek kipumpálják a baktérium belsejébe jutott hatóanyagot;
- védheti az antibiotikum támadáspontját – megváltoztatja azoknak a biológiai szerkezeteknek a tulajdonságait, amelyekre a kezelés hatna. (A legismertebb antibiotikum, a penicillin például úgy hat, hogy bizonyos fehérjékhez kötődve nem engedi felépíteni a baktérium sejtfalát, de ezeken a fehérjéken egy apró részletet megváltoztatva máris nem tud hozzájuk kötődni, és hatástalan marad.)
Mit tehet a háziorvos?
A megfelelő antibakteriális terápia alkalmazása során – természetesen a fertőzés legyőzése mellett – kiemelt figyelmet kell fordítani a gyógyszer hatékonyságának megőrzésére, azaz az antimikrobiális rezisztencia kialakulásának megelőzésére. A baktériumok ugyanis képesek arra, hogy mutációk vagy kiszelektálódás útján olyan törzset hozzanak létre, amely az eddig hatékony gyógyszerre a későbbiekben már nem reagál.
Amikor a beteg fertőzéses panasszal a háziorvoshoz fordul, az általában széles spektrumú antibiotikumot ír fel. Ez lefedi közel az összes olyan baktériumot, amely az adott tünetet okozhatja. Ezt nevezik empirikus terápiának – nem tudni pontosan, milyen baktérium volt a fertőzés oka, de nagy valószínűséggel hatékony lesz ellene a terápia.
Ha váladék- vagy vérmintából laboratóriumban tenyésztés útján pontosan meghatározzák, hogy milyen baktérium okozza a fertőzést, és kifejezetten erre a törzsre hatékony antibiotikumot használnak, akkor célzott terápiában részesül a beteg. Ez azért előnyösebb, mert bár a tenyésztés ideje miatt tovább kell a panaszokat elviselni, a széles spektrumú antibiotikum a szervezet saját baktériumflóráját is károsítja, ráadásul kedvez a multirezisztens kórokozók kialakulásának.
Ha a háziorvos a célzott terápia kiválasztásához tenyésztést végeztet, a leleten a kitenyésztett mikroba és a használt antibiotikumok neve mellett az alábbi információ is megtalálható:
- É = érzékeny. A baktérium a szokásos adagolás mellett biztosan érzékeny az adott antibiotikumra, ezekkel tehát érdemes kezelni;
- M = mérsékelten érzékeny. A baktérium csak emelt dózisban reagálna a kezelésre;
- R = rezisztens. A baktérium ellen hatékony dózis nem alkalmazható.
Ezen adatok alapján dönti el a kezelőorvos, hogy melyik szer vagy kombináció az, amellyel a fertőzés a leghatékonyabban és a legkevesebb mellékhatással kezelhető.
Mit tehet egy kórházi osztály?
A célzott terápia alkalmazása különösen a tömeges antibiotikum-felhasználások helyszínén, pl. kórházakban nagyon fontos (de a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben is). Ezeken a helyeken ugyanis a betegek folyamatos széles spektrumú antibiotikummal való kezelése nagyon gyorsan multirezisztens formák megjelenéséhez vezethet.
Azonban a célzott terápia is elővigyázatosan alkalmazandó: nem szabad folyamatosan egyféle antibiotikumot alkalmazni, hiszen azzal előnyt adnánk egyes rezisztens törzsek kiszelektálódásának. Ezért a kórházakban külön protokoll van arra, hogy mikor milyen antibiotikumokat használjanak – ezt az Országos Epidemiológiai Központ által minden évben kiadott, a hazai rezisztenciaviszonyokat összefoglaló statisztikák (rezisztencia surveillance) alapján folyamatosan változtatják és naprakészen tartják az ún. antibiotikum-bizottságok.
Az antibiotikum-bizottságok olyan, különböző szakemberekből álló csoportok, akik az infekciókontrollért és az antibiotikumok megfelelő használatáért felelősek. Az ő feladatuk figyelemmel kísérni a kórházban megjelenő fertőzéseket, az esetleg megjelenő multirezisztens kórokozókat, és megfelelően védekezni ellenük.
Mit tehet Ön?
Világszerte egyre nagyobb problémát jelentenek a nem megfelelő és túlzó antibiotikum-felhasználás nyomán kialakuló multirezisztens törzsek. Léteznek olyan baktériumok, amelyek az elérhető hatóanyagok egyikére sem reagálnak. Magyarországon jelenleg még nem jelentenek olyan égető problémát, mint pl. az USA-ban, de néhány törzs már itt is megjelent.
Vigyázni kell tehát, hogy ne is válhasson nagyobb problémává, és a megfelelően tervezett, fokozott elővigyázatossággal, megfelelő módon és ideig alkalmazott antibiotikum-terápiákkal ne szelektálódjanak ki potenciálisan halálos, semmilyen gyógyszerre nem reagáló törzsek!
- Senki ne kezdjen öngyógyításba az antibiotikumok önkényes használatával!
- Az előző terápia során megmaradt antibiotikumot ne szedjen be orvosi utasítás nélkül!
- Gyógyszertárban vásárolt, vény nélküli antibakteriális készítmények alkalmazása előtt is konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!
- Antibiotikumot csak orvos írhat fel.
- Az antibiotikumok csak bizonyos kórokozók által okozott fertőzések esetén hatékonyak – nem minden antibiotikum alkalmas minden bakteriális fertőzés kezelésére.
- Az antibiotikumok nem alkalmasak megfázás és influenza kezelésére, és nem alkalmazhatók fájdalomcsillapítóként.
- Amennyiben fertőzésre gyanakszik, kérjen tanácsot a patikában tünetei enyhítésére, ameddig eljut orvosához!
- Antibiotikumot pontosan az orvos által meghatározott ideig kell szedni (nem szabad előbb abbahagyni, és nem szabad az előírt mennyiségen túl többet beszedni).
A higiénia fontossága
A fertőzések jelentős része (körülbelül 30%-a) megelőzhető lenne a megfelelő higiéniás rendszabályok betartásával a kórházakban, szociális intézményekben és az otthonokban is. A megelőzés különösen a terápiarezisztens kórokozók esetében nagyon fontos, hiszen ezekben az esetekben a kezelés gyakran nagyon nehéz.
A rendszeres, alapos kézmosás, a kórházi textíliák, felületek és a dolgozó személyzet ruházatának megfelelő fertőtlenítése alapvető a kórházi fertőzések megállításában vagy legalább terjedésének lassításában. Jelentős emberi tényező a kockázatban a kórházi dolgozók higiénés gondossága és szokásai (bemosakodás, műtői viselkedés, ételosztás előtti kézmosás, takarítói felülettisztítás és -fertőtlenítés stb.). Kiemelt jelentőségű az intézményi látogatási rend betartása, a látogatók és a betegek alkalmazkodása és fegyelmezettsége is.
A fertőzés terjedésének megállítási módjai:
- az eredetileg a felületen, bőrfelületen lévő mikrobák eltávolítása: szappannal, egyéb tisztítószerrel, ezt követően a felület folyó vízzel történő leöblítése, illetve
- a felületen, bőrfelületen található kórokozók ártalmatlanítása: kézfertőtlenítő, felületfertőtlenítő anyag használatával.
