A logoterápia és a hozzákapcsolódó ún. egzisztenciaanalízis kidolgozása Viktor E. Frankl (1905-1977) osztrák ideggyógyász és pszichiáter nevéhez fűződik. A terápiás irányzat elnevezése a görög „logos” (magyarul értelem) szóból ered, mivel Frankl úgy vélte, az emberi létezést az élet értelmére irányuló akarat motiválja.
Innen ered az egzisztenciaanalízis, amely értelem- és jelentéskeresést jelent. Azon a megfontoláson alapszik, hogy az ember akkor teljesedhet ki, ha megtalálja élete értelmét, és ahhoz kapcsolódó céljai vannak, mind a magánélet, mind a munka területén.
A logoterápia kiegészítő jellegű, értelemközpontú terápiáként határozható meg. Pszichoterápiás kezelési módszer, amelynek legfőbb feladata, hogy a kliens olyan kézzelfogható, személyes lehetőséggel szembesüljön a gyakorlatban, amelynek révén rátalálhat egy-egy beteljesítendő értékre vagy életfeladatra.
A logoterápia fő javallatai
Az embert mindig is foglalkoztatta saját életének értelme, és igyekezett annak létfontosságú tartalmat tulajdonítani. Éppen az ennek teljesületlensége miatt megélt kudarc okozza korunk egyik jellemző válságát. Az ennek nyomán kialakuló értelmetlenség- és ürességérzéstől való szenvedés (ún. egzisztenciális vákuum) napjainkban elsősorban a nyugati típusú fogyasztói társadalmat érinti. Erre a problémára jelenthet megoldást a V. E. Frankl által az 1930-as évek végén kifejlesztett logoterápia. Azokban az esetekben javasolt alkalmazni, amelyekben az egyénnek segítségre van szüksége a lét értelméért való küzdelmében.
Ezekben az állapotokban az alábbi alkalmazási szintek javasoltak:
- egyszeri krízisszituáció: csalódások, terhek, veszteségek, súlyos betegség, hibás döntések, halál és gyász esetén;
- rehabilitáció és tartós terápia: pszichózisok és testi fogyatékosságok esetén;
- lelki válság speciális terápiája: depresszív, agresszív, szorongásos tünetek, pszichoszomatikus zavarok, szenvedélybetegségek esetén.
A logoterápia azon a felismerésen alapul, hogy az emberi élet minden körülmények között magában foglalja az értelem megvalósításának lehetőségét élményértékek (természet, művészet, közösség), alkotói értékek (kreativitás, cselekvések) és hozzáállás (a szenvedéshez való viszonyulás) formájában.
Logoterápia pillérei
Az egzisztenciaanalízis arra vezet rá, hogy az ember számára megadatott a szellemi szabadság, amelynek jegyében szabadon dönthet és választhatja meg élete értelmét, még a legkilátástalanabb helyzetekben is. A logoterápia egymással összefüggésben álló és egymást erősítő alappilléreken nyugvó pszichoterápiás rendszer. E pillérek a következők:
- az akarat szabadsága,
- az értelem akarása,
- az élet értelme.
Az akarat szabadsága azt jelenti, hogy az ember szabad akarattal rendelkezik. Az akaratszabadságot betegség, éretlenség vagy szenilitás korlátozhatja ugyan, de megléte nem vonható kétségbe. Az akaratszabadságra alapozható az a megállapítás, hogy bárki képes a változásra.
A logoterápia egyik tételmondata szerint az embereket az értelem utáni törekvés és vágyakozás lelkesíti. Az ember azonban csak olyan mértékben valósíthatja meg önmagát, amilyen mértékben értelmet teljesít be. Az öröm hajszolása egyre inkább eltávolít ezektől a fogalmaktól. A boldogság ugyanis nem cél, hanem következmény: az értelmes élet következménye.
A logoterápia szerint az élet értelmére nem rákérdeznie kell az embernek, hanem saját maga számára megválaszolnia. Az élet folyamán az ember rendszeres szembesül különféle kérdésekkel, amelyekre tettekben kell reflektálnia, így válhat a létezés felelősséggel teli létté.
Logoterápia technikák
A logoterápiás tanácsadás nem a lelki problémák okainak felkutatására fókuszál, hanem az egyén azon egészséges erőit aknázza ki, amelyek a szellemi képességek, az értelem oldaláról képesek fejlődést előidézni. A logoterápia és az egzisztenciaanalízis legfőbb módszerei közé tartozik a paradox intenció, a dereflexió és a beállítódás moduláció.
Dereflexió
A logoterápia szerint a problémákhoz való viszonyulás négyféle módon történhet. Ha valakiben túlzottan elhatalmasodik a problémákra való koncentrálás (ún. hiperreflexió), akkor helytelen aktivitás alakul ki. Az sem szerencsés, ha az érintett személy nem vesz tudomást a problémáról, azaz helytelen passzivitásba menekül. Mindezzel szemben áll az ún. helyes passzivitás, amikor az érintett személy ún. dereflexív módszerek elsajátítása mentén viszonyul a problémához, illetve a helyes aktivitás, ami a probléma megoldására irányuló cselekvésben nyilvánul meg. A dereflexió az adott probléma mellett egy másik, fontosabb tényező megtalálását jelenti. Ha az érintett egyén erre összpontosít, kevésbé fog elmélyülni a nehézségeiben. A dereflexió tehát a problémákhoz való helyes, adaptív viszonyulást segíti elő.
Paradox intenció
A megoldatlan problémák félelmet válthatnak ki az érintett személyben, aminek következtében ún. anticipatorikus szorongás vehet rajta erőt. Az így keletkező, szorongással terhelt állapotokat nagymértékben könnyítheti az irónia és a humor. Ha sikerül nevetségessé tenni a félelem tárgyát, vagyis kevésbé komolyan venni az adott problémát, a szorongás is legyőzhetővé válik.
A beállítódás megváltoztatása
A logoterápia kiemeli a döntések szabadságát, ami ahhoz is hozzásegítheti az egyént, hogy megválassza, hogyan értelmez egy-egy eseményt vagy helyzetet. Az adott szituációk értékelése természetesen függ az érintett egyén személyiségétől, de érdemes megtanulni, hogyan lehet felülkerekedni azokon a tényezőkön, amelyek nem változtathatók meg.
