A Meckel-divertikulum a vékonybél alsó szakaszán elhelyezkedő, bélfalból kinyúló kitüremkedés, a bélfal veleszületett kiboltosulása, amely a köldökzsinór maradványa. A Meckel-divertikulum a gyomor-bélrendszeri traktus leggyakoribb veleszületett rendellenessége, a népesség 2-3%-ában fordul elő.
A divertikulum mind gyomor-, mind pedig hasnyálmirigy-eredetű sejteket tartalmazhat. A gyomoreredetű sejtek gyomorsavat termelhetnek és a divertikulum kifekélyesedését és vérzését okozhatják. Amennyiben tüneteket okoz, sebészi ellátása szükséges.
A Meckel-divertikulum legfőbb tünetei
A Meckel-divertikulum tünetei általában az első életévben jelentkeznek, de ritkán felnőttkorban is kialakulhatnak. Sok esetben tünetmentes marad az elváltozás.
Meckel-divertikulumra utalhatnak az alábbi tünetek:
- gyomor-bélrendszeri vérzés (véres széklet formájában jelenhet meg),
- hasi fájdalom, hasi görcsök,
- köldök körüli érzékenység,
- bélelzáródás, mely fájdalmat, puffadást, székrekedést és hányást okozhat,
- divertikulitisz (a bélfal kiboltosulásainak gyulladása).
Az öt éven aluli gyermekek esetén a leggyakoribb tünet a divertikulumból eredő vérzés, melyet a gyomorsavat termelő sejtek okozta kifekélyesedés idéz elő. Bélelzáródás gyakrabban alakul ki idősebb gyermekeknél és felnőtteknél. Divertikulitisz (a bélfal kiöblösödésének, kitüremkedésének gyulladása) minden életkorban kialakulhat, de leggyakrabban idősebb gyermekeknél fordul elő. Daganatok főként felnőtteknél alakulnak ki, de ez általában ritka tünete a Meckel-divertikulumnak (lásd még Vékonybéldaganatok).
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben nem megmagyarázható emésztőszervrendszeri tünetei vannak, melyek régóta nem múlnak el, vagy éppen nagyon gyorsan fejlődtek ki, forduljon a háziorvosához. Háziorvosa az általános betegvizsgálatot követően szakrendelésre utalhatja tovább, ahol az alapos kivizsgálás megtörténik.
A Meckel-divertikulum kiváltó okai
A Meckel-divertikulum a várandósság korai szakaszában alakul ki a magzatban. Normál esetben a vitellointesztinális vezeték (ductus vitellinus), amely a növekvő embriót köti össze a szikzacskóval, a 7. terhességi hétre felszívódik az embrióban – ha ez a felszívódás nem teljes, kialakul a Meckel-féle divertikulum.
Annak ellenére, hogy a Meckel-divertikulum a népesség 2-3%-át érinti, csupán kis részüknél okoz tüneteket, sok esetben nem derül fény az elváltozásra. Férfiakban és nőkben egyforma gyakorisággal fordul elő, de férfiak esetén kétszer, háromszor gyakrabban okoz komplikációt, mint nőknél.
A Meckel-divertikulum diagnosztizálása
A diagnózis felállításához különböző vizsgálatok szükségesek.
- Vérvizsgálat: a vérszegénység, a fertőzés mértékének megítélésére. Széklet-vérvizsgálat is szükséges lehet a gyomor-bélrendszeri vérzés kimutatására.
- Meckel scan: radioaktív technécium izotópot (kontrasztanyagot) juttatnak a szervezetbe vénásan, amely a gyomornedvet termelő szövetekben dúsul. Ezután röntgenvizsgálattal kimutatható a kontrasztanyagot halmozó, gyomornedvet elválasztó szövet.
- Vastagbél-tükrözés: egy vékonyszálas optikai csövet vezetnek a végbélen keresztül a béltraktusba, melynek segítségével vérzések, bélelzáródások és egyéb bélrendszeri betegségek igazolhatók.
- Báriumos beöntés és röntgenvizsgálat: báriumtartalmú kontrasztanyag végbélen keresztüli adását követően a bárium a bélfalra tapadva kirajzolja a röntgenfelvételen a vastagbélszakaszt, amelyen szűkületek, elzáródások és egyéb eltérések igazolhatók.
A Meckel-divertikulum kezelése
Panaszmentes esetben nem igényel kezelést. Amennyiben vérzés alakul ki, a divertikulum sebészi eltávolítása szükséges.
