Bár Magyarországon jellemzően jó minőségű az ivóvíz, a lakosság körében egyre gyakoribb az ivóvíztisztító kisberendezések használata.
Eredetétől függetlenül ivóvíznek minősül minden, eredeti állapotában vagy kezelés utáni állapotban lévő, ivásra, ételkészítésre és egyéb háztartási célokra szánt víz. Ebbe a körbe tartozik a hálózatról vagy tartálykocsiból szolgáltatott és a kereskedelmi forgalomba kerülő, edénybe (palack, tartály, ballon) töltött víz is. Ivóvíz továbbá az élelmiszerek előállításához felhasznált víz is, beleértve az emberi fogyasztásra szánt anyagok és termékek gyártását, feldolgozását, konzerválását és forgalmazását.
Nagyon fontos, hogy ivóvizünk megfelelő minőségű legyen, hiszen a tiszta ivóvíz nélkülözhetetlen az egészség megőrzése szempontjából. Annak ellenére, hogy Magyarországon a csapvíz az egyik legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer, amely nyugodtan fogyasztható, sokan víztisztító berendezést használnak.
Azonban a rosszul megválasztott, elégtelenül karbantartott vagy nem a használati útmutató előírásai szerint alkalmazott víztisztító akár az egészségre káros ivóvizet is előállíthat! Víztisztító vásárlása előtt mindig tájékozódjunk az ivóvíz minőségéről a helyi vízszolgáltatónál vagy az illetékes népegészségügyi szervnél. A csapvizünk minőségét is érdemes lehet ellenőriztetni az erre akkreditált laboratóriumokban.
A víz élettani szerepe
Az emberi szervezet megfelelő vízellátása (hidratáltság) rendkívül fontos az egészség és a jó közérzet fenntartásához. A víz sokrétű élettani szerepet tölt be a szervezetben. Alkotórésze a testet felépítő sejteknek, lehetővé teszi a vérkeringést, befolyásolja a vér összetételét, közreműködik a megfelelő vérnyomás biztosításában, segíti a tápanyagok, salakanyagok és a gázok szállítását, előmozdítja a sav-bázis egyensúly fenntartását, segíti a szervezet állandó belső hőmérsékletének szabályozását, és részt vesz az ozmotikus nyomás fenntartásában. A folyadékhiány, főként a tartósan fennálló kiszáradás (dehidráció) súlyos egészségügyi problémák kialakulásához vezet.
Folyadékszükséglet fedezése
A felnőtteknek naponta 2-2,5 liter folyadékra van szükségük, amely egyrészt folyadékfogyasztással (1,5-2 liter), másrészt táplálkozással (levesek, főzelékek, zöldségek, gyümölcsök stb.) fedezhető. A teljes napi folyadékbevitelbe beleszámít a nap folyamán elfogyasztott összes ital és élelmiszer víztartalma is. A folyadékbevitel alapja a víz, amely fajtáját tekintve lehet csapvíz, artézi víz, palackozott víz, ásványvíz, tisztított víz és forrásvíz. Az ásványvíz természetes állapotában emberi fogyasztásra szánt, hivatalosan elismert víz. Rendszeres fogyasztásra a megfelelő minőségű ivóvíz és csak az alacsony (500 mg/l alatti) ásványianyag-tartalmú ásványvizek ajánlottak.
Ivóvízminőségi előírások
A víz összetételét és tisztaságát jogi és minőségi előírások határozzák meg (lásd még: Vízbiztonság). A szolgáltatott ivóvíz minőségét rendszeresen, a jogszabályok szerint ellenőrzik az előírt kémiai, mikrobiológiai és mikroszkópos biológiai paraméterekre vonatkozóan. A vízmű üzemeltetője, illetve az élelmiszeripari vállalkozás köteles gondoskodni arról, hogy ivóvízvizsgálatra akkreditált laboratórium ellenőrizze az ivóvíz minőségét az illetékes hatósággal (Nemzeti Népegészségügyi Központ) egyeztetett vizsgálati program szerint.
Az ivóvíz ellenőrzése során különböző paraméterek vizsgálata történik, ugyanakkor ezek némelyikét befolyásolhatja a különböző típusú házi víztisztító berendezések használata (lásd még: Különböző víztisztítók sajátosságai). Ezeket ismertetjük az alábbiakban.
Mikrobiológiai minőség
A 22 °C-on növő baktériumok telepszáma a vízhálózat általános bakteriális szennyezettségéről, valamint a hálózat és az ivóvíz bakteriális növekedést támogató állapotáról nyújt információt. A baktériumok nagy telepszáma általában a vízhálózatban történő utószaporodás következménye. Hozzájárulhat a hálózat korróziója, a víz pangása vagy a nyersvíz nagy szervesanyag-tartalma.
A legtöbb víztisztító inkább rontja a víz mikrobiológiai minőségét, mert megfelelő környezetet biztosít a baktériumok elszaporodásához. Csak olyan víztisztítót használjunk, amely rendelkezik a baktériumok elszaporodása elleni védelemmel (UV-lámpa, KDF(Kinetic Degradation Fluxion) -szűrő, ezüstözés). A kötelező UV-lámpát sok cég csak opcionális tartozékként árusítja, pedigönmagában a fordított ozmózis membrán nem véd a baktériumok ellen.
Mikroszkópos biológiai paraméterek
Fénymikroszkóppal látható kis méretű élőlények közössége. Elsősorban a vízkezelő technológiák megfelelő működéséről adnak információt, illetve a bakteriális szaporodásra, akár nitrifikációs tevékenységre is utalhatnak, de betegséget okozó élőlények is lehetnek közöttük. Idetartoznak a vas-, mangán-, kén- és cianobaktériumok vagy algák, gombák, házas amőbák, egyéb véglények, fonálférgek, egyéb férgek és egyéb gerinctelen szervezetek.
Hálózati eredetű fémek
A Nemzeti Népegészségügyi Központ az előzetes folyatás nélkül levett első egy liter vízmintában vizsgálja az ólom, nikkel, réz, cink és ezüst jelenlétét. Nem mindegyik ivóvíztisztító kisberendezés (függ a víztisztító típusától és a vezetékes víz minőségétől) képes eltávolítani az egészségre káros anyagokat.
Ólom elsősorban az 1945 előtt épült házakban, illetve a régi vízhálózatokban még ma is sok helyen megtalálható ólomcsövekből kerül az ivóvízbe. Az ólom egészségkárosító hatásai különösen veszélyeztethetik a várandós anyák és magzatuk, csecsemők és kisgyermekek egészségét (lásd még: Magyarország ólomország?). Nikkel a csaptelepekből kerülhet be a csapvízbe, de egyéb fémötvözetek is tartalmazhatnak nikkelt ötvözőanyagként. A réz fő forrásai a vízelosztó hálózatokban előforduló sárgaréz vagy vörösréz anyagok (csaptelepek, vízórák és összekötő elemek).
A cinket ötvözőanyagként alkalmazzák sárgaréz ötvözetekben, emellett a horganyzott acélok horganybevonatának fő alkotóeleme. Az egyes víztisztító kisberendezésekben alkalmazott KDF töltet réz és cink ötvözetét tartalmazza, így réz és cink megjelenésére ilyen típusú kisberendezések esetén is lehet számítani. Ezüst elsősorban az ezüstözött szűrőanyagokból kerülhet az ivóvízbe, amelyeket baktériumölő hatásuk miatt gyakran alkalmaznak víztisztító kisberendezésekben.
A pH-érték
A pH a víz kémhatásra utaló paraméter, amely meghatározza a víz jellegét, értékének nincs közvetlen hatása a fogyasztó egészségére. Az alacsony pH növeli a korróziót, aminek következtében a fém alapanyagú szerkezeti anyagokból nagyobb mértékű kioldódás várható. Magas pH esetén csökkenhet a fertőtlenítés hatékonysága. Extrém magas és alacsony pH-érték irritálhatja a szemet és a bőrt.
Fajlagos elektromos vezetőképesség
A fajlagos elektromos vezetőképesség az ivóvíz összes oldott ásványianyag-tartalmára utaló paraméter. Az ivóvíz révén rendkívül fontos ásványi anyagok és nyomelemek juttathatók az emberi szervezetbe. A kis ásványianyag-tartalmú víz tartós fogyasztása egészségügyi problémákat okozhat, és elősegíti a fém alapanyagú szerkezeti anyagokból történő beoldódást. Az ivóvízben található legfontosabb ionok a kalcium-, nátrium-, magnézium-, kálium-, klorid-szulfát- és hidrogén-karbonát-ion. A fordított ozmózis (RO) membránt tartalmazó víztisztító berendezések ionmentes vizet állítanak elő, amelynek hosszú távú fogyasztása nem javasolt.
Keménység
Vízkeménységnek a vízben oldott ásványi anyagok mennyiségét nevezzük. A víz keménységét a benne oldott, emberi szervezet számára fontos kalcium- és magnéziumionok okozzák, amelyek természetes módon jelen vannak a nyersvízben. Túlságosan kis keménységű ivóvíz (ionmentes víz, esővíz) tartós fogyasztása a szervezet sóháztartásának felborulásához vezethet.
A szolgáltatott ivóvíz esetében nem kell ettől tartani, viszont fontos tudni, hogy a helytelenül alkalmazott, RO-membránt tartalmazó házi víztisztító kisberendezések és kancsós víztisztítók csökkentik a keménységet okozó kalcium- és magnéziumionokat.
A parametrikus értéket meghaladó vízkeménység a vízkőkiválások miatt a lakásokban található szerelvényekben okozhat károsodást, azonban az egészségre nem káros. Lágyított vízzel csak a meleg vizes berendezések (kazán, bojler, mosógép) ellátása javasolt. Az ionmentes víz ivóvízként történő fogyasztása nem ajánlott.
Lúgosság
A lúgosság a víz hidrogén-karbonát-tartalmát jellemző paraméter, amely a víz kiegyenlítő (puffer) kapacitásával függ össze. A hazai vizek pufferkapacitása jellemzően nagy, a pH értéke ennek köszönhetően különböző hatásokra nehezen változik.
Nitrogén
Az ammónium, nitrit és nitrát a nitrogén körfolyamatának részét képezik. A nitrogénformák átalakulása az ivóvízrendszerekben az oxigénellátottságtól függő mikrobiológiai aktivitás következménye. Az ivóvízben található, Magyarországon leggyakrabban geológiai eredetű ammóniumnak nincs ismert egészségkárosító hatása, de szennyeződésre utalhat, íz- és szagproblémák forrása lehet. A határérték feletti nitrit és nitrát szöveti oxigénhiányt okozhat, különösen veszélyes az újszülöttekre és csecsemőkre.
Klór
Az elosztóhálózatban esetlegesen bekövetkező káros mikrobiológiai és bakteriológiai folyamatok megelőzése és visszaszorítása világszerte klórtartalmú fertőtlenítőszerekkel történik. Ehhez az üzemeltetők a lehető legkisebb mennyiségű, fertőtlenítő hatású klórt juttatják az ivóvízbe. A klórszag önmagában nem jelent egészségügyi kockázatot, a klór az ivóvíz néhány perces szellőzésével eltávozik. A víztisztítók többsége aktív széntöltetet tartalmaz, aminek révén képes csökkenteni a klóros ízt és szagot okozó anyagokat.
TOC-paraméter
Az ún. TOC (Total Organic Carbon) az összes szerves anyag mennyiségét jelző mérőszám. A szerves anyagok egyrészt nyersvízből, másrészt az ivóvízhálózat anyagaiból vagy akár a víztisztító kisberendezések műanyag alkatrészeiből is bekerülhetnek a csapvízbe. Íz- vagy szagproblémákat okozhatnak, valamint tápanyagot biztosítva a vízben lévő mikroorganizmusoknak elősegíthetik azok elszaporodását.
AOX-vegyületek
Az adszorbeálható szerves halogén (AOX) vegyületek az ivóvízkezelő technológia során az elosztóhálózatban keletkeznek, nyersvízben ritkán fordulnak elő. Az ivóvízkezelés során adagolt klór, valamint a vízben jelen lévő szerves anyagok reakcióba léphetnek egymással, és ennek következtében szerves klórvegyületek keletkezhetnek. Mennyiségük az üzemeltetési paraméterek optimalizálásával befolyásolható.
Mit tehet a jó vízminőség érdekében?
Törvény szerint a települési önkormányzat köteles gondoskodni a lakosság egészséges ivóvízzel történő ellátásáról. Az üzemeltető az ún. átadási pontig (közületi fogyasztók esetében általában a vízhasználat elszámolására szolgáló mennyiségmérő vízóráig) felelős az ivóvíz minőségéért. A létesítmény fenntartója felelős az ivóvíz átadási pont utáni esetleges minőségbeli változásáért, vagyis az ólomvezetékek használatából, a rendszeres karbantartás hiányából vagy helytelen vízhasználatból eredő minőségi problémákért.
A vezetékes ivóvíz – függetlenül attól, hogy a hideg vizes csap a ház mely részében található
– iható, mivel az ivóvíz minőségére vonatkozó minőségi szabályok nincsenek a csap helyéhez kötve. Eltérések adódhatnak azonban a vízvezeték anyagától és a csap használatának gyakoriságától függően. Fogyasztás előtt érdemes kifolyatni a vizet (1-2 perc, a főelosztó vezetéktől való távolság függvényében).
Víztisztítók használata gyermekkorban és várandósság idején
A hazai ivóvizek többségét a várandósok és kisgyermekek biztonsággal fogyaszthatják, ezért nem indokolt számukra víztisztító készülék használata. Már az egy napig pangó víz fogyasztása is kockázatos lehet számukra a baktériumok elszaporodása, valamint a nitrit és ezüst megjelenése miatt. A víztisztító készülékben pangó víz fogyasztásának elkerülése érdekében célszerű 1-2 percig folyatni a vizet, és az azt követően kinyert vizet felhasználni. Egyes víztisztítókészülék-típusok csökkenthetik az ivóvíz kalcium- és magnéziumtartalmát, azonban mindkét ásványi anyag különösen fontos a várandósok és kisgyermekek számára.
Csecsemőknek ajánlott fogyasztás előtt felforralni a csapvizet, illetve palackozott víz esetén babavizet választani. A kútvíz, forrásvíz, ásványvíz összetétele a csecsemőknek nem megfelelő, így fogyasztásuk mellőzendő.
Jogszabályi háttér
- 201/2001. (X. 25.) Kormányrendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről
- Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK-rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről
- 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról
- 2011. évi CCIX. törvény a víziközmű-szolgáltatásról
