Emelkedő hőmérséklet, hőhullámok és egymást követő frontok. Ezeket mind a klímaváltozás okozza, amelynek létét nem lehet tagadni. Viszont mindenki tehet ellene, sőt azért is, hogy a hatása minél kevésbé viselje meg a mindennapokban. A lehetőségekről dr. Páldy Annával, a Nemzeti Népegészségügyi Központ egyik jogelőd intézménye, az Országos Környezetegészségügyi Intézet főigazgatóhelyettesével, jelenleg környezet-egészségügyi szaktanácsadóval beszélgettünk.
Mit jelent valójában az, hogy klímaváltozás?
A Föld globális átlaghőmérséklete emelkedik. Ez nem mindenhol egyformán jelenik meg: Európában például a sarkkörökön sokkal intenzívebb, míg Közép- és Dél-Európában kisebb mértékű a változás. A következmények viszont mindenhol súlyossá válhatnak. A sarkkörök közelében felolvadnak az eddig mindig fagyos területek, így metán szabadul ki a légkörbe, ami szintén üvegházhatást növelő gáz, a folyamat tehát tovább fokozódik. A sarkkörökön a jég is elolvad, ennek hatására emelkedik a tengerszint és a víz hőmérséklete, ami megváltoztatja a légáramlatokat. Ez már nálunk is érzékelhető: a korábbi nyugat-keleti légáramlás irányt felváltotta a dél-észak és a fordított irány, változékonyabbá téve az időjárást és gyakoribb hőhullámokat, erős szélviharokat okozva. Korábban Európában nagyon ritkán fordult elő tornádó, most viszont nálunk is egyre gyakoribbak az egy-egy csíkra korlátozódó, nagy kárt okozó szélviharok. Aszályos időszakok is egyre gyakrabban fordulnak elő, sőt erdőtüzek is – utóbbi szempontból Magyarország korábban alacsony kockázatúnak számított, de ma már a magas kategóriába tartozunk.
Sokan állítják, hogy ezek a változások természetes folyamatok…
Régóta nagy a vita arról, hogy a klímaváltozást az ember tevékenysége vagy a természet változékonysága okozza-e. A tudomány jelenlegi álláspontja szerint az ipari forradalom óta annyira megnőtt az emberi eredetű szén-dioxid- és más üvegházhatású gázok (metán, vízgőz stb.) kibocsátása, hogy ez a globális átlaghőmérséklet fokozatos emelkedéséhez vezetett viszonylag rövid idő alatt. Ezt már a XX. század eleje óta tapasztaljuk, de az igazán meredek ugrás az 1970-es évek óta figyelhető meg. 2015 óta minden év melegebb, mint az előző.
Igaza van a klímaszkeptikusoknak abban, hogy a klíma mindig is változott, de az sokkal lassabb, akár több tízezer évig tartó folyamat volt, míg most kétszáz évről beszélünk. Fontos mutató a légköri szén-dioxid-koncentráció, amely már tíz éve átlépte a 400 ppm-et; ez a XX. század elején még 350 ppm volt. Az lenne az ideális, ha vissza tudnánk térni oda, de ehhez vagy a gazdaságnak kellene visszatérnie a XX. század eleji kibocsátás mennyiségéhez, vagy olyan energiaforrásokat kellene találni, amelyek kibocsátása minimális.
Az IPCC 6. jelentése sötét képet festett a változás üteméről.
Igen, tudjuk, hogy a klíma változik és változni fog, de ez a jelentés pesszimistább, mint a korábbi. Egyértelműen leírták: nem biztos, hogy tudjuk tartani a 1,5 fokos plusz átlagértéket. Megcéloztuk e helyett a maximum 2 °C növekedés tartását, de lehet, hogy ez sem sikerül, mivel az eléréséhez már most csökkenteni kellene a szén-dioxid-kibocsátást, ami még mindig nő. Az eddigi intézkedések nem elegendőek. Azt is tudni kell, hogy az éghajlati rendszerek lassan alakulnak, legalább 30 év távlatában lehet majd érzékelni bármilyen változást. Fontos lenne, hogy egyéni- és globális lépések is történjenek ennek érdekében.
Nem kérdés, hogy változtatni kell
Milyen életterületeket kellene érintenie a változásnak?
Nagy gond, hogy mi a valóban megújuló energia, amivel fűteni lehet. A nap- és szélenergia hasznosítható, de átgondolt telepítéssel. Az atomenergia nagyon biztonságos, bár Paksnál például a hűtővíz kezelése jelenthet problémát. A fizikusok szerint hidrogénfúzióból lehetne tiszta energiát előállítani, de ez a módszer még mindig kísérleti fázisban van.
Nagy szén-dioxid-kibocsátó a szállítás, az olcsó munkaerő miatt Ázsiában termelt áruk eljuttatása a világ más részeire, illetve a mezőgazdasági termékek utaztatása sem fenntartható. A személygépkocsihasználatot is észszerűsíteni kellene, a tömegközlekedést javítani, de a teherforgalom sokkal nagyobb közlekedési tehertétel, mint a személyforgalom. Ezt például jó lenne vasúti forgalommal helyettesíteni, erre voltak is már kísérletek.
A most nagyon divatos elektromos autók körül is sok a kérdés. Mi lesz például a hulladék akkumulátorokkal, elég lesz-e hozzájuk a ritkafém, és milyen módon előállított áramot használnak? Kissé önámításnak tűnik azt gondolni, hogy ezek olyan tiszták lennének.
A változó időjárás hatására ráadásul többet is kell fűteni, de főként hűteni.
Igen, erre már az épületek tervezésénél kellene figyelni. Itt is fontosak az átgondolt beavatkozások, mert például a túlszigetelésnek negatív hatásai is lehetnek: romolhat a beltéri levegőminőség, megjelenhet a penész. Megfelelő szellőzőberendezésre szükség van, de ennek a működtetéséhez is energia kell, és persze karbantartás. Érdemes a hagyományos építészet elveit elővenni, például a tető nyáron árnyékoljon, télen süssön be a nap a szobába. Az épületek tájolása is lényeges, ezzel rengeteg hőt lehet kizárni. A házak köré lombos fákat kell telepíteni, a kertekben érdemes több lombszintet kialakítani bokrokkal, fákkal, így több fokkal hűvösebb mikroklíma jön létre.
Ezek már részben egyéni lépések is. Mit tehetünk még egyénként a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének érdekében?
Válasszuk a helyben termelt élelmiszereket, és csökkentsük – elsősorban – a vörös hús fogyasztását. Oktatni kell már óvodás kortól, hogy mit tehetünk a kibocsátás csökkentéséért, ahogyan azt is, miként lehet együttélni a következményekkel. Az alkalmazkodást az élet részévé kell tenni, olyan egyszerű dolgokkal, mint a megfelelő folyadékfogyasztás vagy öltözködés, amelyekkel az időjárás változásait könnyebb elviselni.
Nyaranta egymást követik a hőhullámok, amelyek már egyre nehezebben viselhetők el légkondicionálás nélkül.
A légkondicionáló a szükséges rossz. Sajnos éppen azok szenvednek nagyon a hőségtől, akik nem mindig nyitottak a változtatásokra, és nincs is feltétlenül pénzük a beszereltetésre. Vannak helyek, ahol elkerülhetetlen a használata, például a magas épületek legfelső szintjein vagy az egészségügy egyes területein, de csökkenthető lenne az igény az épületek megfelelő tervezésével.
Változások az egészségügyben
Milyen hatásai lesznek még az egyénekre a klímaváltozásnak, mire kell felkészülnünk a melegen és az egymást követő frontokon kívül?
Fontos változás lehet, hogy a melegedés hatására megjelenhetnek és áttelelhetnek olyan rovarok, amelyek eddig nem voltak jellemzőek nálunk. Ezek a vektoroknak nevezett állatfajok új, nálunk még nem elterjedt kórokozókat vihetnek át a hordozókról (pl. madarak, emlősök) az emberre. Már hazánkban is találtak újabb szúnyogfajokat, amelyek terjeszthetik a dengue-lázat, a chikungunya-lázat, akár a zika-vírust is, bár az azt terjesztő egyiptomi szúnyogról még nincs itthoni adatunk.
Szintén előfordulhat újra a malária, mely egyszer már eltűnt Európából, illetve a kutyákra és emberekre is veszélyes leishmániázis. Ezeknek a betegségeknek egy része Dél-Európában már jelen van, és ha a terjesztő rovar nálunk is megél, akkor itt is számítani kell a megjelenésükre. Hasonló a helyzet a kullancsokkal, esetükben a krími-kongói vérzéses láz megjelenése lehet veszély. A melegedő éghajlat kedvez a hazánkban őshonos szúnyogok, kullancsok szaporodásának is, amelyek jelenleg is átviszik a Lyme-kór, a kullancs terjesztette agyhártyagyulladást és a Nyugat-nílusi lázat.
Az új betegségek felismerését, kezelését hangsúlyosan kell oktatni a leendő orvosok számára. A megváltozott időjárás hatására egyébként az allergiaszezon is egyre hosszabb lesz, ráadásul újabb allergén növények is érkezhetnek hozzánk.
Az egészségügyi ellátórendszer hogyan készülhet fel az új kihívásokra?
Az orvosokat és egészségügyi dolgozókat oktatni kell a klímaváltozással kapcsolatos egészségkockázatokról. Jelenleg négy közép-európai ország közös munkájával készül erről egy oktatási anyag. Ezen kívül csökkenteni kellene az egészségügyi- és a szociális ellátórendszer nem elenyésző karbonlábnyomát is. A régi elveket át kell gondolni, hiszen míg régen jó megoldás volt, hogy a kórházakat észak-délre tájolják, és a déli oldalon jó helyük volt a kórtermeknek, ezek mára túlmelegszenek, tehát kissé fordítani kell az irányokon. Az épületek felújítása, korszerűsítése elindult, egyre több napelemet szerelnek fel.
Fenntarthatósági szempontból a vízellátás, szennyvízkezelés, hulladékkezelés is lényeges kérdés. A karbonlábnyom legnagyobb része a szállítás, amelyben benne van a beteg- és személyzetforgalom, a gyógyszer- és élelmiszerellátás is. Az észszerűsítés hosszas tanulási folyamat, amelyben a WHO sokat segít segédanyagokkal.
Jó lenne például csökkenteni az egyszer használatos eszközök, anyagok arányát. Ezekre a járvány idején természetesen szükség volt, de a mai trend, amely szerint akár teljes műtéti tálcák, vagy a betegeknek adott ételek edényei is eldobhatók, nem fenntartható. A régi épületeket is érdemes megtartani, hiszen jó szolgálatot tehetnek a szociális ellátórendszerben, a rehabilitációban. Ezekre egyre nagyobb szükség lesz, ahogy nő a 65 felettiek aránya, akik általában krónikus betegségekkel küzdenek, és a demencia gyakoribbá válásával az önellátó képesség is egyre csökken.
