Az ülőidegzsába (ischias vagy isiász) a test far tájéki részén futó ülőideg (nervus ischiadicus) mentén megjelenő, derékból kiinduló, lábakba sugárzó fájdalom. Az isiász jelentkezése előtt hónapokkal egyre erősödő alsó háti fájdalmakra panaszkodhat a beteg.
A deréktól a farizmokon át a lábakba sugárzó fájdalom sokszor hirtelen jelenik meg, bizsergés, zsibbadás is kísérheti. A fájdalom fokozódhat tüsszentéskor, köhögéskor, illetve – az ülőideg nyújtása miatt – ülő helyzetben. A fájdalom fekvésre enyhülhet.
Az isiászos fájdalom jellemzően a gerincből indul, az ülőideg lefutása mentén sugárzik a farba, csípőbe, ágyékba, és lefuthat a comb hátsó részén egészen akár a bokáig. Bár a tünetek, a fájdalom súlyos lehet, az isiász a legtöbb esetben különösebb kezelés nélkül néhány nap alatt elmúlik.
Mikor forduljon orvoshoz?
Erőteljes deréktáji fájdalmak esetében orvoshoz kell fordulni, különösen akkor, ha a fájdalom egy hétnél tovább tart, illetve ha ez alatt az idő alatt súlyosbodik. Amennyiben az isiász tüneteihez vizelettartási, székelési zavarok társulnak, vagy bármely testhelyzetben érzékelhető a súlyos fájdalom, haladéktalanul szükséges az orvosi vizsgálat.
Az ülőidegzsába lehetséges okai
Az isiász az esetek túlnyomó részében a gerincoszlopban található porckorongok előtüremkedése okozta ideg-összenyomódás miatt alakul ki. Ritkán más okok is állhatnak a háttérben: a gerincoszlop vagy a gerincvelő daganata, kismedencei rosszindulatú daganat, csigolya-tbc.
A legkülönfélébb gerincsérülések, csigolyameszesedések is előidézhetik. A farizom gyulladása, illetve a gerinccsatorna szűkülete szintén kiválthatja az isiász tüneteit.
Az isiász kockázati tényezői között az ülő életmód, a gerincet megterhelő munkavégzés, az elhízásból következő, gerincet terhelő túlsúly, a kor előrehaladtával esetlegesen kialakuló csigolyameszesedések és a cukorbetegség szerepelnek előkelő helyen.
Az ülőidegzsába diagnosztizálása
A kezelőorvos a jellegzetes panaszok alapján a fizikális vizsgálat során alkalmazott speciális műfogások (végtagok vizsgálata során végrehajtott mozdulatok) segítségével diagnosztizálja az isiászt.
A fájdalom hátterében álló kórfolyamat azonosítása érdekében a kezelőorvos képalkotó vizsgálatokat rendelhet el, köztük röntgent, MR-t.
Az ülőidegzsába kezelése
A hosszas, napokig tartó ágynyugalom nem segíti az ülőidegzsába gyógyulását, a rövid pihentetés mellett a megfelelő fájdalomcsillapítás és a korai mobilizáció az, ami lerövidíti a gyógyulás időtartamát. A fájdalom elmúlásával érdemes háterősítő gyakorlatokat végezni, illetve nagyon fontos a gerincoszlopot nyújtó, megerőltető fizikai tevékenységek kerülése.
Súlyos, elviselhetetlen fájdalom esetén fájdalomcsillapítót tartalmazó infúzió adása javasolt. Visszatérő tünetekkor a gyógytorna és a fizioterápia jelentheti a hatásos kezelést. Súlyos esetekben helyileg alkalmazott érzéstelenítő injekciók is a terápia részét képezhetik.
Az ülőidegzsába műtéti kezelése nagyon ritkán indokolt – általában abban az esetben, ha széklet- és vizelettartási panaszok, érzéskiesés, bénulás is társulnak a betegséghez.
Az ülőidegzsába megelőzése
Az elhízottságból adódó túlsúly megszüntetése és a hát izmait erősítő gyakorlatok következtében az ülőidegzsába kialakulása, illetve visszatérésének valószínűsége nagyban csökkenthető.
A csigolyaközti porcok egészsége, így az ülőidegzsába megelőzése szempontjából fontos továbbá a megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztás. Amennyiben életmód- vagy munkahelyváltás nem megoldható, a gerincet megterhelő munkavégzés során a gyakori pihenés szintén fontos.
