Az arc bénulása esetén az arc izmait mozgató idegek károsodása miatt az arc aszimmetrikussá, az arckifejezés torzzá válik, emellett gyakran az ajkak és a szemhéjjak mozgatása is nehézségeket okoz. A legtöbb esetben ez az állapot idővel magától gyógyul, de a hátterében komoly betegség is állhat (pl.: stroke, gyulladások, daganat), ezért érdemes azonnal orvoshoz fordulni.
Az arcidegbénulás tünetei
Az arcidegbénulás tünetei attól függenek, hogy a bénulás központi idegrendszeri vagy perifériás eredetű. Ha az eltérés az agyban található, akkor az elváltozás ellenoldalán a homlokráncolás, a szemzárás sikerül, a fogmutatás elmarad. Perifériás idegsérülés esetén minden mimikai mozgás gyengül vagy kiesik. A beteg gyakran azzal a panasszal érkezik az orvoshoz, hogy ivás közben a folyadék kifolyik a szájából, vagy a tükörbe nézve aszimmetrikus az arca.
A leggyakoribb tünetek az alábbiak:
- a homlok nem, vagy nehezen ráncolható;
- a szemhéj nehezen nyitható és zárható – gyakori, hogy a beteg nem tudja teljesen becsukni a szemét;
- az arcizmok nem mozognak, az érintett nem tud mosolyogni, féloldali arcbénulás esetén a száj áthúzódik az ép oldalra;
- könny- és nyálelválasztási, ízérzékelési zavar: ennek oka, hogy az érintett oldalon kisebb mennyiségű könny és nyál termelődik.
Mikor forduljon orvoshoz?
Az arcidegbénulás hátterében életet veszélyeztető kórkép, például stroke is állhat, ezért ha a az arcbénulás tünetei hirtelen jelennek meg, hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
Az arcidegbénulás kialakulásának lehetséges okai
Az arc mozgatását az azt behálózó idegek végzik, melyek bármilyen okból történő károsodása részleges vagy teljes bénulást okoz az érintett területen. A károsodás lehet perifériás (Bell-paresis) vagy központi (centralis paresis) eredetű.
Központi eredet esetében a probléma az agykoponyában keresendő.
Perifériás arcidegbénulást általában vírusfertőzés okoz, előfordulhat például herpeszvírus- vagy EBV-fertőzés esetén, de a kullancscsípéssel terjedő, Lyme-kórt okozó baktérium is okozhatja.
Az arcidegbénulás kialakulásának oka lehet központi idegrendszeri (agyi) sérülés következménye is: fejet ért trauma, stroke okozta agyi sérülések vagy agydaganat.
Az arcidegbénulás diagnosztizálása
A sürgősségi kórképek (stroke) kizárását követően az agyi térfoglaló folyamatokat (pl. daganat) és egyéb gyulladásos, fertőzéses megbetegedések esetleges jelenlétét kell vizsgálni.
A diagnózis felállítása során az orvos az alábbi vizsgálatokat kérheti:
- a fül hangvezetésének különböző vizsgálatai (pl. audiometria – hallásküszöb vizsgálat);
- cukorbetegség és magas vérnyomás kivizsgálása;
- az idegek vezetőképességét mérő elektrodiagnosztika;
- laborvizsgálatok.
Az arcidegbénulás kezelése
Amennyiben az arcidegbénulást térfoglaló folyamat vagy valamilyen fertőzéses, gyulladásos állapot okozza, azok műtéti vagy gyógyszeres kezelését mielőbb el kell kezdeni.
Az alábbi kezelések jótékony hatásúak lehetnek az ismeretlen eredetű Bell-parézis (arcideg-bénulás) esetében is:
-
gyulladáscsökkentő szteroid kezelés, esetleg vírus ellenes szerek;
-
pszichés támogatás, tanácsadás a betegnek;
-
szemészeti kontroll;
-
műkönny használata;
-
elektroterápia az arcidegek ingerlésére;
-
tornáztatás, ha már mozognak az arcizmok (nem rágógumival!).
Az arcidegbénulás megelőzése
A betegség megelőzésére ismert módszerek nincsenek, a szövődmények elkerülésében azonban nagy szerepe van a megfelelő orvosi diagnózisnak, és súlyos esetekben a támogató, tüneti kezelésnek.
A Bell-parézis gyakorisága a terhesség harmadik trimeszterében, vagy közvetlenül szülés után gyakoribb, illetve cukorbetegség esetén, vagy különböző felső légúti fertőzésekkel társulva (pl. influenza). A visszatérő arcbénulás nem jellemzően, de egyes esetekben családi halmozódást mutat, ami felveti a genetikai háttér szerepét.
