Az ún. ablációs eljárás az intervenciós radiológiai egy módszere, amely nem igényel teljes sebészeti feltárást, és kevésbé terhelik meg a beteg szervezetét, mint egy nagyműtét.
A képalkotó eljárás által vezérelt, minimális sebzéssel járó invazív diagnosztikus és terápiás beavatkozások szakterülete az intervenciós radiológia (a fogalmat Margulis vezette be 1967-ben). Az intervenciós radiológia elősegíti a kórisme gyors és helyes felállítását, és helye van a gyógykezelésben is. Az eljárás a nagy műtéti kockázattal járó állapotok többségében is alkalmazható, ezért széles körben elterjedt a szív- és érrendszeri, daganatos és egyéb betegségek kezelésében.
Az ablációs eljárások eszközei elektródák, illetve az ún. cryoablációs tűk (alapvetően tűre emlékeztető eszközök). A fémből vagy kerámiából készült tűket különböző méretű vezetékek kötik össze a generátorokkal, illetve a cryoablációs berendezéssel. Az ablációs kezelések sarokköve a pontos célzás, amit különböző képalkotó eljárások – fluoroszkópia, CT, MR és ultrahang, illetve ezek kombinációja – tesznek lehetővé.
Léteznek ún. esernyő-elektródák is: ezek belül üreges szúrótűből állnak, amelyből antennaszerű, általában ívelt, vékony elektródák tolhatók ki.
Ablációs módszerek
Az ablációs kezelések többféle módszere terjedt el és használatos a hazai intervenciós radiológiában. Itt ezek rövid ismertetésére kerül sor.
Rádiófrekvenciás abláció
A legelterjedtebb hőablációs (más néven termoablációs) módszer az ún. rádiófrekvenciás abláció. A beavatkozás során tűelektródát vezetnek a célterületre (gócra, daganatra), vagy több elektródát annak környékére, majd rádiófrekvenciás generátor segítségével nagyfrekvenciájú energiát juttatnak a szövetekbe. Ennek hatására a jelen lévő vízmolekulák rezgésbe jönnek, a keletkezett súrlódási hő elérheti a 60-100 °C-t, amely az elektróda közvetlen környezetében elpusztítja az élő szöveteket.
Mikrohullámú tumorabláció (MWt)
A daganatba bevezetett ablációs tű környezetében a töltött vagy elektromos dipólussal rendelkező részecskék, vízmolekulák olyan nagy sebességgel forognak az elektromágneses hullámok segítségével, hogy az így létrejövő súrlódás gyorsan magas hőmérsékletet alakít ki a területen, elpusztítva a megcélzott szövetterületet.
Cryoabláció
A perkután (bőrön át történő) fagyasztásos roncsoláshoz nagynyomású argongázt alkalmaznak, amely a nyomáscsökkenés során gyorsan terjed, ezáltal nagy mennyiségű hőt von el a környezetétől. A hőhatás direkt sejtkárosító hatása a jégkristályok sejtmembránroncsolásán alapszik. A fagyás során a mikrocirkuláció először romlik, majd csökken a terület oxigénellátottsága (hypoxia), ami a módszer másodlagos sejthalált okozó hatását jelenti. A fagyasztásos roncsolás nagy előnye, hogy a kialakuló jéglabda jól ábrázolható MR-, CT- és ultrahangvizsgálattal, így pontosan megállapítható, hogy a kezelés teljesen lefedte-e a célterületet.
Abláció szívritmuszavarokban
Bizonyos fajta szívritmuszavarok esetén lehetőség van a kóros ingerképző góc vagy ingervezető pálya katéteres hőkezeléssel (ablációval) való megszüntetésére. A katéteres abláció olyan műtéti beavatkozás, amely során a szívben elroncsolják a szívritmuszavar kiindulási gócának felderítése, illetve a ritmuszavar mechanizmusának felmérése (elektrofiziológiai vizsgálat) során igazolt és pontosan körbehatárolt, szabálytalan ingereket adó gócot, vagy meggátolják a szabálytalan inger tovaterjedését.
Már harminc éve alkalmazzák a pitvarfibrilláció sebészi ablációját is (ún. biatriális Cox-maze műtét). Ez azon betegek számára javasolt a pivarfibrilláció tüneteinek enyhítésére, akiknél egyéb okból nyitott szívműtétre van szükség. Ilyenkor a pitvarfibrilláció kialakulásáért és fenntartásáért felelős tüdővénák szájadékát elektromosan elkülönítik (pulmonálisvéna-izoláció, PVI) a bal pitvar többi részétől. Ennek elvégzésére háromféle technika terjedt el: az ún. pontról pontra (point by point) rádiófrekvenciás abláció, a cryoenergiával, cryoballon segítségével történő PVI, valamint a cirkuláris rádiófrekvenciás katéter segítségével (pulmonálisvéna-ablációs katéter, PVAC) végzett beavatkozás.
A katéteres abláció elvégzése szóba jöhet a kamrai tachycadia bizonyos eseteiben is, például az ismeretlen okból kialakuló (idiopátiás) kamrai tachycardia meglétekor. Ugyanakkor az életet veszélyeztető kamrai tachycadia esetén a hirtelen halál megelőzésének leghatékonyabb megoldását a beültethető kardioverter-defibrillátor (ICD) jelenti.
Azoknál a szívbetegeknél, akiknél nem jön szóba a katéteres abláció, nem végezhető el a sebészeti beavatkozás, azonban a gyógyszeres kezelés ellenére is magas kamrai frekvenciával járó pitvarfibrillációban szenvednek, pacemaker beültetése és az ún. AV-csomó – a pitvarok (atria) és a kamrák (ventriculi) közötti ingervezetés különleges szöveti szerkezetű egységének – ablációja nyújthat megoldást.
Abláció daganatok esetén
Egyes daganatos betegségek kezelésében hatékonyan alkalmazhatók az ún. direkt tumorroncsoló eljárások, például a rádiófrekvenciás tumorabláció. Az ablációs kezelés történhet nyílt vagy laparoszkópos műtét részeként, valamint helyi érzéstelenítéssel, a bőrön keresztül elvégezve is. A vesedaganatok ablációs kezelése az egyik legsikeresebb minimálisan invazív daganatroncsoló kezelési mód.
Egy másik, igen korszerű eljárás az ún. transzarteriális kemoembolizáció (Transarterial Chemoembolization, TACE), amely hatékonyan alkalmazható például elsődleges májrákban. Az eljárás révén a szervezetbe juttatott mikrogyöngyök, olajos anyagok nemcsak a daganatot fosztják meg az erezettségétől, hanem lehetővé teszik, hogy a belőlük folyamatosan kiszivárgó gyógyszer lokálisan fejtse ki a hatását.
Komoly eredmény érhető el a csontáttétek cryoablációs (fagyasztásos) technikával történő kezelése révén is.
Alkalmazható kémiai abláció is: leggyakrabban 96 százalékos alkoholt juttatnak be közvetlenül a daganatos gócba, hogy elpusztítsák azt. Ez a módszer abban az esetben jelent kezelési alternatívát, ha a hőabláció elvégzése nem lehetséges.
Egyes jóindulatú emlődaganatok eltávolítása már cryoabláció alkalmazásával is lehetséges. Jelenleg intenzív kutatások zajlanak annak érdekében, hogy a jövőben az emlőrák bizonyos típusai fagyasztásos eljárással is kezelhetővé váljanak.
Abláció pajzsmirigygöb esetén
Az abláció alkalmas a jóindulatú pajzsmirigy-elváltozások (pajzsmirigygöb) eltávolítására is. Ilyenkor a hagyományos feltáró műtét helyett ultrahang által vezérelt tűvel szúrják meg a göböt. A rádiófrekvencia hatására a tű felmelegszik, és elpusztítja a göböt alkotó kóros sejteket.
A helyi érzéstelenítés mellett végzett eljárás kevésbé terheli meg a beteg szervezetét, ezért megoldást jelenthet azokban az esetekben is, amikor a műtét túl nagy kockázattal járna. A jóindulatú pajzsmirigygöbök kezelésében a kémiai és az imént említett termoablációs eljárások egyaránt alkalmazhatók.
A katéteres abláció lehetséges szövődményei
A katéteres abláció szövődményeinek előfordulási gyakorisága rendkívül ritka.
Szövődményként a szúrás helyén vérömleny, illetve érsebészeti beavatkozást is szükségessé tehető érsérülés alakulhat ki. Előfordulhat néma (tünet nélküli), csak ún. diffúziós MR-vizsgálattal kimutatható agyi infarktus is.
Szívbetegségek kezelése mellett igen ritkán folyadék gyűlhet fel a szívburokban (perikardiális tamponád), illetve a beavatkozást követően előfordulhat szívburokgyulladás (pericarditis).
A pitvarfibrilláció transzkatéteres kezelésének egyik legrettegettebb szövődménye a stroke és a tranziens ischaemiás attack (TIA), főként azoknál a betegeknél, akiknél a thromboembólia kockázata szívritmuszavarukból eredően egyébként is magasabb az egészségesekhez képest.
