A fokozott izzadás (hiperhidrózis) olyan, nagy mennyiségű verejtéktermeléssel járó állapot, amelyet nem indokol sem túlzott fizikai aktivitás, sem túlöltözöttség, sem pedig a környezet emelkedett hőmérséklete.
A fokozott izzadás lehet általános (generalizált), vagyis az egész testfelületre kiterjedő, és lokális, amikor csak a test egyes részein jelentkezik fokozott verejtékezés. Ezek általában a hónalj, a tenyerek, a talpak, illetve a fej (arc).
A fokozott izzadás komoly hatással lehet az érintett személy életminőségére, emberi, munkahelyi kapcsolataira, és súlyos pszichikai teherré válhat – annak esetleges egészségügyi következményeivel együtt (például hosszan tartó stressz hatására kialakuló ekcéma).
Mikor forduljon orvoshoz?
Forduljon háziorvosához, vagy keresse fel a területileg illetékes bőrgyógyászati rendelőt, ha a fokozott izzadásból eredő panaszok zavarják mindennapi teendőinek elvégzésében, vagy problémát okoznak az emberi kapcsolataiban. Akkor is érdemes háziorvoshoz fordulni, ha hirtelen fokozódik az izzadás mértéke, illetve megmagyarázhatatlan éjszakai izzadásra lesz figyelmes.
A generalizált fokozott izzadás hátterében olykor valamilyen alapbetegség vagy pszichés megterhelés áll, ezért a panaszok megszüntetése érdekében is fontos felkeresni a háziorvost.
Mielőbb keresse fel háziorvosát, amennyiben a fokozott izzadáshoz gyengeség, mellkasi fájdalom vagy hányinger társul!
A fokozott izzadás lehetséges okai
Az izzadás egy természetes folyamat, ami a test túlhevülésekor a testhőmérséklet csökkentését szolgálja. Ezt a funkciót a vegetatív idegrendszer szabályozza. A generalizált, fokozott izzadás hátterében rendszerint idegrendszeri rendellenesség áll, ami a verejtékmirigyek túlzott működéséhez vezet.
Bizonyos esetekben az alábbi állapotok is társulhatnak fokozott izzadáshoz:
- cukorbetegség;
- alacsony vércukorszint (hipoglikémia);
- fertőzések (például COVID-19);
- krónikus szívbetegségek;
- pajzsmirigy-túlműködés;
- idegrendszeri betegségek,
- néhány daganatos betegség (pl. limfóma);
- perimenopauza, menopauza;
- egyes gyógyszerek mellékhatása (szteroidok, antidepresszánsok).
A fokozott izzadás diagnosztizálása
A diagnózis felállítása során fontos az alapbetegség felderítése, ennek érdekében az orvos laborvizsgálatokat kér a vércukor, illetve egyes hormonok szintjének meghatározására, és áttekinti a beteg által szedett gyógyszereket.
A fokozott izzadás kimutatására rendelkezésre állnak speciális tesztek is – ekkor festékanyagok segítségével vizsgálják meg az izzadás mértékét –, illetve sor kerülhet a bőr áramvezető képességének meghatározására is.
A fokozott izzadás kezelése
A fokozott izzadással együtt élő számára fontos a megfelelő mennyiségű, rendszeres folyadékpótlás, az érintett területek (hónalj, talpak) tisztán tartása és a megfelelően nedvszívó pamutruházat (zokni, alsónemű) viselése.
Amennyiben a tünetek hátterében pszichés okok valószínűsíthetők, hasznos lehet pszichiáter vagy pszichológus segítségét is igénybe venni.
Bizonyos esetekben alkalmazhatók idegingerület-gátló gyógyszerek, vagy elvégezhető a verejtékmirigyek inaktiválása mikrohullámú sugárzással. Súlyosabb esetekben a verejtékmirigyek sebészi eltávolítására, esetleg idegsebészeti beavatkozásra is sor kerülhet.
Az újabb, időszakos megoldást jelentő megoldások közé tartozik az A típusú botulinum toxinnal (botox) történő injekciós kezelés, amely kevesebb kellemetlenséggel jár, mint a sebészi beavatkozások. A kis mennyiségben bejuttatott botox az idegvégződéseken hat, az izzadást gátló-csökkentő hatása – egyénenként változóan – 4-10 hónapon át tart. A kezelés maradandó elváltozást nem okoz, ami egyúttal a hátránya is: bizonyos időközönként a terápiát meg kell ismételni.
