Az empyema latin orvosi kifejezés valamely testüregben kialakult gennygyülemre, mely kezeletlen- vagy kezelésre nem reagáló bakteriális fertőzés szövődményeként alakulhat ki. Leggyakoribb esetben a mellűrben (mellkas üregében) kialakult gennygyülemre utal.
Az empyema ritka betegség, a légúti bakteriális fertőzések megfelelő antibiotikumos kezelése mellett nem alakul ki; megjelenése azonban életveszélyes állapotot idézhet elő.
Az empyema főbb tünetei
Az empyema megjelenése súlyos állapotot jelent és kezelésre szorul. Leggyakrabban láz, mellkasi fájdalom, nehézlégzés és nyákos légúti váladék (produktív köhögés) jelentkezik kísérő tünetként.
Az empyema egyéb tünetei lehetnek:
- éjszakai izzadás,
- fáradékonyság, levertség,
- általános gyengeség,
- fogyás.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a fenti tüneteket tapasztalja, vegye fel a kapcsolatot háziorvosával, aki szükség esetén gondoskodik a diagnosztikus vizsgálatokról, illetve a szakrendelésre, kórházba történő beutalásról.
Az empyema kiváltó okai
A tüdőt, valamint a mellkas üregét belülről a mellhártya (pleura) vékony lemezei borítják, melyek egymással majdnem teljesen érintkeznek. A két (a tüdőt kívülről és a mellkasfalat belülről borító) mellhártyalemez között egy keskeny „virtuális” tér, a pleurális tér (mellhártya lemezei között található tér) található, melyben élettani esetben kevés mennyiségű mellűri folyadék (pleurális folyadék) helyezkedik el.
A mellűri folyadéknak síkosító funkciója van, ami biztosítja a tüdők és a mellkasfal egymáshoz viszonyított elcsúszását a ki- és belégzés során. A mellűri folyadék mennyisége időnként felszaporodhat, elfertőződhet, ezáltal gennygyülem alakulhat ki. Ennek következtében a mellhártya lemezei helyenként összetapadhatnak és „letokolt” gennygyülemeket hozhatnak létre, amelyek megakadályozzák a tüdők élettani, levegővel történő telítődését a légzés során.
Az empyema kialakulásának leggyakoribb okai:
- tüdőgyulladás,
- bronchiectasia (hörgők kitágulása),
- tüdőartéria elzáródása és következményes tüdőinfarktus,
- tüdősebészeti vagy endoszkópos beavatkozások,
- tüdőt érintő súlyos sérülés,
- fertőzés a szervezetben, mely a vérárammal a mellűrre terjed,
- félrenyelés (aspiráció) okozta gyulladás,
- tuberculosis (tbc).
Nagyobb eséllyel alakul ki az empyema az alábbi állapotok mellett:
- cukorbetegség,
- legyengült immunrendszer,
- refluxbetegség,
- túlzott alkohol- vagy drogfogyasztás.
Az empyema diagnosztizálása
Az empyema gyanúja a betegségre jellemző tünetek alapján merül fel, illetve akkor, ha súlyos tüdőgyulladás esetén az alkalmazott terápia nem eredményez javulást.
Amennyiben a betegnek produktív köpetürítése van, akkor a köpetből mintát küldenek mikroszkópos vizsgálatra, mellyel azonosítható a fertőzést kiváltó kórokozó, és így a leghatékonyabb antibiotikum adható. Emellett vérvétel is szükséges a fehérvérsejtszám és az egyéb gyulladásos paraméterek meghatározására.
Mellkasröntgen vagy mellkasiultrahang-vizsgálat segítségével kimutatható a mellűrben lévő folyadékgyülem (gennygyülem), melyből szintén vehető minta mikrobiológiai tenyésztésre. Gyakran mellkasi CT-vizsgálat is szükséges a pontosabb állapotfelmérés érdekében.
Az empyema kezelése
Az empyema kezelésekor általában intravénás antibiotikum adása szükséges, esetenként a beteg kórházi kezelésére is sor kerülhet. Az antibiotikus kezelés mellett mellkasi folyadéklebocsátásra is szükség lehet (mellkasi drainage), ami minden esetben kórházi kezelést igényel.
A mellkasi drain rugalmas műanyag cső, melyet a mellkas falán keresztül a mellűrbe vezetnek, hogy segítségével a mellűrben felszaporodott gennyet vagy folyadékot lecsapolhassák. A mellkasi drain behelyezésére kijelölt bőrterületet és a mellkasfal adott részét injekcióval érzéstelenítik, ezen kívül enyhe nyugtató hatású gyógyszerek és fájdalomcsillapítók is adhatók a betegnek, hogy csökkentsék a fájdalmát, illetve a beavatkozástól való félelmét.
A drain behelyezését és a mellkascsapolást követően röntgen- vagy ultrahang-vizsgálattal igazolható, hogy a mellűrből kiürült az ott felgyűlt folyadék (genny), a tüdő pedig teljesen kitapadt a mellkasfalhoz és újra élettani funkciói szerint telődik légzés során. A betegnek a mellkasi drain eltávolításáig a kórházban kell maradnia.
Ha a beteg állapota nem mutat javulást, sebészeti beavatkozásra lehet szükség: a tüdők legkülső részét sebészileg eltávolítják, hogy ismételten tudjanak telődni. Sebészeti beavatkozásra csak akkor kerül sor, ha az egyéb kezelési módok nem hoznak javulást.
Amennyiben a mellkasi drain nem jelent megfelelő megoldást, egy mesterséges nyílást (sztóma) kell sebészi úton létrehozni a mellkas falán, melyhez kívülről egy speciális zsák (sztómazsák) csatlakozik, és a mellűrből ürülő mellkasi folyadék/genny a sztómazsákba kerül. Manapság ritkán választják ezt a gyógymódot.
