Bulimia

A bulimia az evészavarok egyik súlyos megjelenési formája, amely az érintett személy testi és/vagy lelki egészségének, társas viselkedésének és jóllétének jelentős romlását idézi elő. A táplálkozási magatartás az étrend, a saját testsúlyhoz való viszonyulás és a testsúlyszabályozó viselkedés zavarainak összessége. A bulimia általában a serdülőkor késői szakaszában vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik.

A bulimia kifejezés görög szóösszetétel, a boösz (ökör) és a limosz (étvágy) szóból származik, „ökörétvágyat” (farkaséhséget) jelent. A bulimiát sokáig a különböző testi és lelki zavarok jelének tartották, elsőként 1979-ben Gerald Russel angol pszichiáter írta le önálló kórképként.

A bulimia főbb tünetei

A bulimia két legfontosabb tünetét az ismétlődő falásrohamok és az azokat követő, testsúlycsökkentésre törekvő viselkedésformák képezik. A tünetek célját tekintve a bulimiás betegek két csoportja különíthető el: az egyik csoportba azok tartoznak, akik a kínzó éhség leküzdéséért, a másik csoportba azok, akik a hányás okozta megkönnyebbülésért (hányásaddikció) eszik tele magukat.

A testsúlygyarapodást megakadályozandó, a bulimiás személy megpróbálja ellensúlyozni a falást (kompenzátoros viselkedés). Ennek módja egyénenként változó, de leggyakoribb az önhánytatás, a hashajtó, vizelethajtó, inzulin vagy fogyasztószer használata.

A bulimiát az különbözteti meg az anorexia nervosa ún. purgálásos altípusától, hogy az érintett egyénnek nem kórosan alacsony a testsúlya, és nincs testképzavara. A bulimiás személyek testsúlya általában normális, egyesek közöttük túlsúlyosak (bulimiás obezitás), de gyakori lehet a testsúlyingadozás is, ami akár a heti 5 kg-ot is elérheti.

A társuló tünetek alapján megkülönböztethető a bulimia ún. multiimpulzív altípusa, amelyet túlzott mértékű alkoholfogyasztás vagy droghasználat, illetve öngyilkossági kísérletek és önbántalmazás kísérhetnek.

Önhánytatásra utaló tünetek:

• bőrtünetek: a kéz külső felszínén található horzsolás, hámhiány, krónikus esetben bőrkeményedés (Russell-jel);
• szem és orr: a kötőhártya bevérzése, visszatérő orrvérzés;
• száj és garat: savas felmaródások, fogzománc-károsodás, fogszuvasodás, fogágybetegség, a fültőmirigyek megnagyobbodása („hörcsögarc”);
• a gyomorsav visszaáramlása következményeként előfordulhat torokfájás, nyelési nehézség, fájdalmas nyelés, hangszalaggyulladás, rekedtség vagy krónikus köhögés.

Anorexia nervosia és bulimia megkülönböztetése

Bár az anorexia nervosa és a bulimia is evészavar, és sok átfedés van közöttük, két, egymástól sok tekintetben eltérő kórképről van szó:

• Anorexiánál a beteg a normálisnál jóval alacsonyabb testsúly elérésére törekszik, míg a bulimiában nincs a betegnek ilyen késztetése. Ebből következően az anorexiás személynek testsúlyfóbiája van, a bulimiásnak ellenben nincs.
• A bulimiás személynél kontrollvesztés áll fenn, az anorexiás beteg pedig tart a kontrollvesztéstől, ezért jellemzően erős önkontrollt gyakorol a kóros viselkedési mintákon belül.
• Az anorexiás személy tagadja az éhségérzetet, a bulimiás beismeri azt.
• Az anorexiában szenvedő személy általában zárkózott, a bulimiás ellenben nyitott, társaságot kedvelő személyiség.
• Az anorexiában szenvedő személy családi kötődése általában kifejezetten erős, a bulimiás személy ellenben lazább családi kapcsolatokat ápoló, független személyiség.
• A bulimiás személynél nem jellemző a menstruációs ciklus leállása (amenorrhoea), de gyakran alakul ki rendszertelen menstruáció.
• Az anorexia nervosában szenvedő személyt a szexuális érdeklődés hiánya jellemzi, a bulimiás személy viszont szexuálisan aktív.

Fentieken túl a bulimia tünetei általában rejtettek, nehezebben ismerhetők fel, és különböző szenvedélybetegségek (alkohol- vagy droghasználat), valamint öngyilkossági hajlam vagy lopási kényszer (kleptománia) is társulhatnak mellé.

Mikor forduljon orvoshoz?

Tartósan fennálló, visszatérő lelki gondok esetén forduljon háziorvosához, aki segíthet a megfelelő szakember felkeresésében, vagy hívja a 0–24 órás, ingyenesen elérhető Lelki Elsősegély Szolgálatot (LESZ) a 116-123-as számon. A LESZ munkatársai krízishelyzetekben és tanácsadás céljából is rendelkezésre állnak.

Amennyiben az érintett személy túl sokat foglalkozik a testsúlyával, amely széles határok között ingadozik; ha a falásrohamok a kontrollvesztés élményével, majd az azt követő szégyenérzettel és bűntudattal párosulnak; illetve nagy mennyiségű hashajtó használata esetén ajánlott minél hamarabb a háziorvos segítségét kérni. Ha úgy érzi, hogy szakorvosi segítségre van szükség, a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelő beutaló nélkül is felkereshető.

Sürgős kórházi ellátást igénylő állapotok

Bulimiában is előfordulhatnak olyan állapotok, amelyek sürgős kórházi ellátást igényelnek. Ezek a következők:

• • az intenzív önhánytatás következményeként fellépő nyelőcsősérülés, vérhányás esetén, amely sürgős gasztroenterológiai vagy sebészeti beavatkozást igényel;
  • a hányást elősegítő szerek túladagolása miatt létrejövő súlyos szívritmuszavar esetén;
  • tüdőérintettség: a hányadék tüdőbe jutása (aspiráció) esetén;
  • idegentest (a hánytatáshoz használt eszköz) gyomorba, nyelőcsőbe jutása esetén.

A fenti szövődmények, illetve egyéb súlyos rosszullét esetén mihamarabb keressék fel a területileg illetékes sürgősségi ügyeletet, vagy hívja a 112-t és kérjen mentőt!

A bulimia kialakulásának okai

A bulimia kialakulása hosszú folyamat, amelyben örökletes tényezők, idegrendszeri eltérések, bizonyos személyiségjegyek és családi, illetve környezeti hatások is közrejátszhatnak. A bulimiás egyén önértékelése általában alacsony, önmagát „meg nem értett személynek” tartja, múltjában nem ritkán negatív gyermekkori élmények húzódnak meg. Sok esetben feltárható a szülőkhöz, de elsősorban az édesanyához fűződő kiegyensúlyozatlan kapcsolat.

A falási rohamokat kiválthatja valamilyen negatív életesemény, például iskolai kudarc vagy párkapcsolati válság is.

A bulimia lehetséges szövődményei

Bulimiában az önhánytatás következményeként károsodhat a fogzománc, valamint fogszuvasodás, fogágybetegség alakulhat ki. Gyakoriak a szem kötőhártyájának bevérzései és az orrvérzések is.

A gyomorsav visszaáramlása refluxbetegséget (GERD), torokfájást, hangszalaggyulladást, a nyelőcső felmaródását, fekélyét vagy vérzését, akár életveszélyes nyelőcsőrepedést is előidézhet. A hányások következménye lehet továbbá a gyomornedvvel kiürülő kálium miatt bekövetkező súlyos szívritmuszavar vagy görcsroham. Bizonyos hánytatószerek nagy mennyiségben történő használata is súlyos szívritmuszavarhoz, akár hirtelen szívhalálhoz is vezethet. A hányadék légutakba történő kerülése (aspiráció) tüdőgyulladást okozhat.

Veszélyes lehet bizonyos hashajtók használata is, mivel hirtelen nagy mennyiségű vízvesztéssel járó hasmenést okozhatnak. A hashajtó és a következményes vízvesztés a vérmennyiség kóros csökkenését, a só- és vízháztartás zavarát és a sav-bázis egyensúly megbomlását (túlsavasodást) okozhatja, valamint hatására károsodhat a vastagbél működése is.

A falásrohamok alatt egyesek olyan extrém nagy mennyiségű ételt képesek elfogyasztani, ami életveszélyes állapotot, gyomorrepedést idézhet elő.

A bulimia diagnosztizálása

A kivizsgálás első lépését a betegségtörténet feltérképezése jelenti, mely során az orvos felméri az evészavaros tüneteket és epizódokat, valamint az esetlegesen meglévő társbetegségeket. Ezt követi a részletes fizikális vizsgálat, vérnyomás- és pulzusmérés, valamint a laboratóriumi és EKG-vizsgálat. Egyéb vizsgálatok is szükségessé válhatnak annak érdekében, hogy az önhánytatás, illetve a hashajtó, vizelethajtó és hánytatószerek használatának szövődményeit felderítsék, így például gyomortükrözésre és nyelőcsőtükrözésre is sor kerülhet. Az evészavar kiértékelését számos kérdőív is segíti. A betegségre gyakran a hozzátartozók kikérdezésével útján derül fény.

Akkor állítható fel a bulimia diagnózisa, ha a falásroham és a falást ellensúlyozó viselkedés legalább három hónapon keresztül, minimum heti egy alkalommal jelentkezik.

Mit tehet bulimia esetén?

A bulimiás személy rendszerint, de főleg a betegség kezdetén titokban végzi a falást és az önhánytatást. Így a bulimia akár éveken át rejtve maradhat a családtagok előtt, hacsak a beteg nem hagy maga után jeleket.

Mivel a bulimiás epizódokat a beteg általában előre eltervezi, különféle élelmiszereket – főként zsíros vagy szénhidrátban dús ételféleségeket – halmoz fel a lakásban. Ezek észlelése felkeltheti a gyanút a családtagokban. Ugyanakkor a bulimiában szenvedő személyek nagyobb betegségbelátással bírnak, mint az anorexiával élők, így könnyebben megnyílnak a hozzátartozóik vagy az orvosuk előtt.

Fontos, hogy a beteg környezetében élő hozzátartozó aktívan köreműködjön a tünetek feltárásában: ösztönözze az orvoshoz fordulást, illetve kiskorú személy érintettsége esetén a szülő házi gyermekorvoshoz kísérje gyermekét.

A bulimia kezelése

Első lépésben ún. fókuszált családterápiára és annak részeként pszichoterápiára is sor kerül. A terapeutával folytatott beszélgetések kiterjednek a testsúlyszabályozásra, a diétázásra, valamint az önhánytatás mellékhatásaira vonatkozó információk átadására is.

Ez azért is fontos, mert a család támogatására nagy szükség van annak érdekében, hogy a bulimiás személy rendszeres étkezési szokásokat tudjon kialakítani – ebben segítséget nyújthat dietetikus szakember –, és az önhánytató epizódokat le tudja építeni. A foglakozások során a beteg fokozatosan elsajátítja a bulimiás viselkedés észlelését, és megtanulja felismerni a falást előidéző, provokáló tényezőket.

Amennyiben a családterápia nem bizonyul hatékonynak vagy nem kivitelezhető, egyéni kognitív viselkedésterápia válhat szükségessé. A komplex kezelés hatására a bulimiás betegek több mint fele teljes mértékben felépül. Bizonyos esetekben gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat a pszichoterápia mellett.

A bulimia megelőzése

A bulimia megelőzéséhez szemléletváltás szükséges a média, a tömegtájékoztatás és a közoktatás aktív részvételével. Kívánatos lenne, hogy a sajtó és a közösségi média oly módon segítse ezt a folyamatot, hogy ne sugalljon torz karcsúságideált, az oktatási intézmények pedig tájékoztassák a diákokat az evészavarok lehetséges veszélyeiről.

A családok szintjén a szülők fontos feladata, hogy ne támasszanak irreális elvárásokat a gyermekükkel szemben, ugyanakkor folyamatosan erősítsék az önbizalmát, így biztosítva a gyermek egészséges lelki fejlődését.

Bulimia gyermekkorban

Mint fentebb említettük, a bulimia megjelenése általában nem a gyermekkorra, hanem a késői tinédzserkorra, illetve a korai felnőttkorra jellemző. Az evészavaros gyermekek kezelése a családdal szoros együttműködésben történik.

Fontos, hogy az evészavarban szenvedő fiatal környezetében lévő minden felnőtt, így a szülő és a pedagógus is mindig tartsa magát az orvos előírásaihoz, és támogassa a tinédzser gyermeket az előre lefektetett szabályok követésében.