Az epigenetika tudománya azt tanulmányozza, hogy a környezeti hatások és más külső-belső tényezők miként befolyásolják a gének működését. A kifejezés a görög epi- (feletti) és a genetika (öröklés tudománya) szavak összekapcsolásából származik, ami arra utal, hogy az epigenetikai változások nem az öröklődés útján, hanem azon felül érvényesülnek.
Minden ember egyéni genetikai állományt örököl a szüleitől, melyek meghatározzák tulajdonságait, képességeit, hajlamait, illetve azt, hogy miként alakul az egészségi állapota, milyen betegségekre lesz fogékonyabb. Ma már egyre inkább úgy tűnik, hogy mindezek nem kizárólagosan a gének szerkezetétől függnek: bizonyos gének a környezeti tényezőktől függően kapcsolnak be és ki, vagyis a környezeti hatások a gének eltérő kifejeződését eredményezhetik.
A genetika és az epigenetika egyaránt a géneket vizsgálja: a genetika a gének szerkezetét és változásait, az epigenetika pedig a szervezetek örökletes változásait tanulmányozza, melyeket a gén expressziójának (megnyilvánulásának, kifejeződésének) változása okoz. Az utóbbi években nagy fejlődésnek indult epigenetika tehát azt vizsgálja, hogy a környezeti tényezők – táplálkozás, stressz, szerhasználat, testmozgás stb. – hatása milyen molekulárisan igazolható változásokat okoz az egyén, illetve az utódai génkifejeződéseiben.
Az epigenetika két kutatási területe:
- a környezet hatásai az egyénre, aki a hatásokat átéli (például az alultápláltság vagy az elhízás hatása az emésztésért felelős gének működésére),
- a szülőket ért környezeti tényezők hatásai a gyermekeikben (például a háborús területen kihordott terhesség hogyan befolyásolja a gyermek szorongásának szintjét).
A szülőket ért környezeti hatások hatással lehetnek az utódokra
Az egyént ért környezeti hatások, traumák biológiai átörökítésének lehetőségét sokáig kétségbe vonták a kutatók. Noha egyértelmű ok-okozati összefüggést máig nehéz találni, több korszerű kutatás eredménye is arra utal, hogy a szülőket ért hatások öröklődhetnek.
Kutatások példaként, melyek azt igazolják, hogy az egyént ért hatások befolyásolhatják az utódok életét:
- egy kutatásban elemezték az amerikai polgárháborút (1861–1865) megjárt férfiak utódainak élet- és betegségtörténetét, melyből az derült ki, hogy az egykori hadifoglyok leszármazottai lényegesen rövidebb ideig éltek;
- egy amerikai kutatás szerint a holokauszttúlélők gyermekei hajlamosabbak a poszttraumatikus stresszre és a depresszióra, mint akiknek a felmenői nem voltak érintettek az üldözésben;
- skandináv adatok szerint fiatal férfiak utódnemzése előtti éhezése csökkenti az utódok cukorbetegségre való hajlamát;
- igazolást nyert, hogy a dohányzó kismama három generáción keresztül is okozhat károsodást: az utódoknál gyakrabban fordul elő például asztma, összességében nagyobb a légúti betegségek kockázata.
Állatkísérletek is igazolták a biológiai átörökítés lehetőségét:
- bizonyítást nyert, hogy a vinklozolin (rovarölő szerek összetevője) négy nemzedéken át károsította a hereszövetet, és gátolta a hímivarsejt-termelést;
- 2013-ban bizonyították, hogy meghatározott keretek között a félelem is átöröklődhet az egereknél.
A kísérletek és vizsgálatok alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a szülők által átélt rossz élmények a génstruktúra megváltozása nélkül rögzülhetnek, sőt, akár át is öröklődhetnek a következő generációkra. Mindez azt jelenti, hogy a génjeinknek egyfajta „emlékezete” lehet: a szülők életmódja hatással lehet az utódokéira akkor is, ha nekik nincsenek hasonló élményeik.
Epigenetikus tényezők
Az elmúlt évtizedek genetikai, molekuláris biológiai eredményei nagyobb lendületet adtak az epigenetikai kutatásoknak. Jelenleg konszenzus alakult ki abban, hogy a gének működésének megértéséhez szükség van a környezeti hatások vizsgálatára, mert ezek befolyásolják a genetikai állomány (genom) egyes részeinek átíródását (kifejeződését vagy gátlását).
Környezeti hatás például a táplálkozás, a mozgás, a higiénia, az alvás, a fertőzések, a pszichológiai hatások és számos egyéb környezeti és viselkedéses tényező is. Ezek a külső hatások nem a gének DNS nukleotidsorrendjét változtatják meg, hanem a gének kifejeződését, hozzáférhetőségét. Az epigenetikus változásoknak lehetnek pozitív és negatív hatásai, és vannak gyenge vagy erős összefüggések is.
A kutatók régóta vizsgálják például az autoimmun gyulladásos betegségek öröklődését, melyek a családokon belül halmozottan fordulnak elő. Sikerült megtalálniuk számos olyan génszakaszt, melyek e betegségek előfordulásához köthetők. Bebizonyosodott azonban, hogy a kóros gének „némák” maradhatnak mindaddig, amíg nem érik az utódot kiváltó hatások. A génben lévő információ tehát nem jelenti automatikusan azt, hogy valamilyen betegség ki is fog alakulni – de a genetikai hajlammal az utód rendelkezik.
A betegségeket kiváltó hatások, tényezők az alábbiak lehetnek:
- gyógyszerek, pl. jód, interferonkezelés;
- fizikai vagy pszichés stresszhatások;
- hormonok és hormonszerű anyagok;
- fertőzések;
- káros sugárzás;
- egészségtelen táplálkozás;
- testmozgás hiánya.
Hogyan befolyásolhatjuk utódaink egészségét?
Az epigenetika szerint az utódaink tulajdonságaiért is felelősek lehetünk, mivel az édesanya étrendje és más életmódbeli tényezők (dohányzás, stresszszint) megváltoztathatják a magzat génműködését. Ebből következik az is, hogy jó irányba lehet befolyásolni a gyermek későbbi egészségét kiegyensúlyozott étrenddel, egészséges életmóddal. Fontos a rendszeres testmozgás is, ami segít elkerülni az elhízást és az ehhez köthető anyagcsere-betegségeket, illetve kedvezően hat az immunrendszerre.
Javíthatja az életminőséget különböző stresszoldó tevékenységek, relaxációs technikák (pl. autogén tréning, meditáció stb.) végzése is: elegendő naponta néhányszor ellazulni, magunkra figyelni, hogy olyan folyamatok induljanak el a szervezetben, melyek pozitívan befolyásolják az egészséget.
A kutatások szerint az érzések is átjuthatnak a következő generációkra, mind pozitív töltettel (szeretet, segítőkészség, szolidaritás), mind negatív irányultsággal (gyűlölet, az agresszióra való hajlam, az egoizmus, a stresszhatások nem megfelelő feldolgozása stb.). Ezért általánosságban elmondható, hogy a lelki egészség, valamint az egészség megélése is fontos részét képezik a tudatos családtervezésnek.
Kapcsolódó tartalmak:
