A császármetszés egy sebészeti eljárás – nőgyógyászati műtét –, mely során a magzat az anyai hasfalon és méhen végzett metszésen keresztül születik meg. A beavatkozás lehet tervezett (elektív) vagy sürgős (akut). A császármetszést az anyai és/vagy magzati egészséget veszélyeztető szövődmények, vagy egyéb kockázati tényezők tehetik indokolttá.
Tervezett császármetszésre kerülhet sor az alábbi okokból:
- korábbi császármetszés az anya kórtörténetében;
- a magzat medencevégű hosszfekvésben vagy harántfekvésben helyezkedik el (lásd még: farfekvés);
- közvetlenül a méhnyak felett helyezkedik el a méhlepény, így akadályozza a hüvelyi szülést (lásd még: elölfekvő méhlepény);
- ikerterhesség esetén a méhnyakhoz közelebbi magzat (“A” magzat) medencevégű hosszfekvésben helyezkedik el;
- hármas vagy nagyobb számú ikerterhesség esetén.
A fenti okok fennállásakor nem minden esetben szükséges császármetszés elvégzése, az mindig egyéni elbírálást igényel.
Sürgősségi (nem tervezett) császármetszésre kerülhet sor az alábbi okokból:
- A magzat feje nem megfelelő ütemben halad a szülőcsatornában, vagy téraránytalanság áll fenn a magzati koponya és az anyai medence méretei között (a csontos medencebemenet és a magzati koponya között olyan fokú a méretkülönbség, hogy a hüvelyi szülés lehetőségét kizárja).
- A szülés dinamikája, és a méhösszehúzódások erőssége nem megfelelő és/vagy a méhnyak nem nyílik meg.
- Magzati szívhangeltérés észlelhető.
- Köldökzsinór előesés (a köldökzsinór a méhnyakon keresztül a hüvelybe jut a magzati koponya elé, ami miatt fennáll a magzati vérkeringés elszorításának a veszélye).
Érzéstelenítés császármetszés alatt
A császármetszés során háromféle érzéstelenítő típust alkalmazhatnak.
A császármetszés során leggyakrabban alkalmazott érzéstelenítési módszer a gerincvelői (spinális) érzéstelenítés. Ilyenkor a gerinc csontjai közé tűt szúrnak, és azon keresztül helyi érzéstelenítőt fecskendeznek be a központi idegrendszer spinális terébe, ami blokkolja a fájdalmat a mellkastól lefelé. A páciens ébren van, és képes az önálló, normál légzésre.
Epidurális fájdalomcsillapítás esetén helyi érzéstelenítőt fecskendeznek be a központi idegrendszer epidurális terébe. Ezt a módszert gyakran használják a vajúdás fájdalmának csökkentésére is. Amennyiben az anya a vajúdás során már kapott epidurális kezelést, akkor az bizonyos esetekben érzéstelenítésként is elmélyíthető, például ha császármetszés válik indokolttá. Az esetek döntő többségében altatóorvos végzi a kanül behelyezését az epidurális térbe, elmélyítés esetén ismételten helyi érzéstelenítőt fecskendeznek be, de nagyobb koncentrációban és mennyiségben. Hatására deréktól lefelé megszűnik a fájdalomérzet, és a hasizomzat is elernyed. A páciens ébren marad és képes az önálló, normál légzésre.
Általános érzéstelenítésre (altatás) akkor került sor, ha a magzatnak nagyon gyorsan meg kell születnie anyai vagy magzati veszélyhelyzet miatt, és nincs idő a spinális érzéstelenítés kivitelezésére. Ilyenkor a beteget vénás gyógyszerekkel mesterségesen altatják, és géppel lélegeztetik, mint a legtöbb sebészi nagyműtét során.
Lásd még: fájdalomcsillapítás vajúdás, szülés közben.
A császármetszések fajtái
A császármetszésnek két fő kivitelezési formája van, attól függően, hogy a vágást (metszést) hol végzik a méhen. A későbbi terhességek során fontos tudni, hogy milyen típusú vágást alkalmazott a szülészorvos.
- Alacsony szegmensű metszés: a leggyakrabban alkalmazott technika. Ez egy vízszintes (keresztirányú) vágás a hason és egy vízszintes vágás a méh alsó részén, amelyet „bikini vonal” metszésnek is neveznek. Ez a típusú vágás jobban gyógyul, kevésbé látható és kevésbé valószínű, hogy problémát okoz a következő terhességeknél.
- Klasszikus (hosszanti vagy longitudinális) metszés: a méh hosszanti vágását jelenti, ilyenkor a hasi vágás lehet vízszintes vagy függőleges. Ezt a típusú metszést általában csak vészhelyzetekben vagy speciális helyzetekben használják, például ha a méhlepény nagyon alacsonyan fekszik vagy extrém koraszülés esetén, amikor a kis súlyú magzatot (koraszülöttet) a lehető legkisebb trauma által kell világra segíteni. Gyógyulása lassabb, gyakoribb a szövődmény és a következő terhesség is csak császármetszéssel fejezhető be ebben az esetben.
A császármetszés menete
A műtéti beavatkozás általában 30-60 percig tart. Megfelelő érzéstelenítés után a szülészorvos bemetszést végez a hason és a méhen (mindkettő körülbelül 10-12 cm hosszúságú). A metszésen keresztül kiemelik a magzatot, akit ilyenkor újszülöttgyógyász (neonatológus) vizsgál meg. A szülészorvos átvágja a köldökzsinórt, és a méhlepényt eltávolítja a méhűrből. A beavatkozás során oxytocin (méhösszehúzó szer) injekciót alkalmaznak a vérzés minimalizálásáért. Az esetleges fertőzés kockázatának csökkentése érdekében intravénás antibiotikumot is használhatnak. A császármetszést követően az izom-, a zsír- és a bőrréteget összevarrják és fedőkötést helyeznek a sebre.
A császármetszés lehetséges szövődményei
A császármetszés gyakori és viszonylag biztonságos műtéti eljárás, de mint minden sebészeti beavatkozásnak, vannak kockázatai mind az anyára, mind a magzatra nézve.
A leggyakoribb szövődmények császármetszés során:
- átlag feletti vérveszteség,
- trombózis kialakulása (pl. vérrögök a láb ereiben),
- fertőzés a méhűrben,
- sebfájdalom,
- ismételt császármetszés szükségessége a következő terhesség kapcsán,
- az érzéstelenítés lehetséges szövődményei.
Mikor forduljon orvoshoz?
Császármetszést követően ismételten forduljon orvoshoz, ha az alábbi tünetek valamelyikét tapasztalja:
- fájdalom a hasban vagy a seb területén, ami egyre súlyosbodik és nem múlik el;
- vizeletürítéskor fájdalom vagy égő érzés, esetleg vizeletürítési képtelenség;
- székrekedés;
- fokozott hüvelyi vérveszteség, vagy rossz szagú váladék a hüvelyből;
- köhögés vagy légszomj;
- duzzanat vagy fájdalom az alsó lábszáron;
- a seb területén észlelt duzzanat, vérzés vagy váladékozás.