A lép a test bal oldalán, a bordaív alatt elhelyezkedő szerv. Főbb feladatai közé sorolható az elöregedett vörösvértestek lebontása (egyfajta szűrő funkció), az egyik fehérvérsejt-formátum (limfociták) termelése, illetve szerephez jut még a szervezet néhány immunanyagának előállítása során is.
Nem létfontosságú szerv, eltávolítását követően funkciói zömét idővel átveszi – többek között – a máj és a nyirokcsomók. A lépeltávolítás leggyakrabban lépruptúra (léprepedés) miatt szükséges.
A lépeltávolítást indokló állapotok
Leggyakrabban balesetek okozta súlyos hasi sérülések (léprepedés vagy szakadás) miatt válik szükségessé a lép műtéti eltávolítása, ugyanis ennek a szervnek a roncsolódása súlyos belső vérzéssel, ennek következtében akár végzetes hasüregi fertőzéssel járhat (az egészséges ember lépében a szervezetben található teljes vérmennyiség mintegy 10-15 perc alatt megfordul).
A baleseteken túl részleges, vagy teljes lépeltávolítást tehet szükségessé néhány – jó- vagy rosszindulatú – daganatos megbetegedés, ciszta, esetleg a szerv gennyes, gyógyszeres kezelésre nem reagáló fertőzése, illetve bármi oknál fogva a lép extrém mértékű megnagyobbodása.
A lépeltávolító műtét előtt
A műtét napján, a megelőző időszakban enni-inni nem lehet. Bizonyos kórképek esetén előfordulhat, hogy a beteg a beavatkozás előtt vérátömlesztést kap a műtét következtében beálló átmeneti fehérvérsejthiány pótlásaképpen. A lépeltávolítás jelentősen meggyengíti az immunrendszert, ezért néhány fertőzés ellen védőoltás felvétele is indokolt (például: influenza, vagy a súlyos tüdőgyulladást okozó pneumococcus baktérium vagy meningococcus, Haemophilus Influenzae ellen).
A műtét előtt a kezelőorvos és az operációt végző orvos a teendőkről, illetve a műtét részleteiről mindenre kiterjedő tájékoztatást ad.
A lépeltávolító műtét
A lépeltávolítás kétféle sebészeti rutin szerint végezhető: nyílt, vagy laparoszkópos műtéttel. A beavatkozás mindkét esetben teljes érzéstelenítésben (altatásban) zajlik.
Amennyiben az eltávolítandó lép mérete megengedi, a beavatkozást laparoszkópos műtéttel hajtják végre, mindössze négy kisebb bemetszést ejtve a hasfalon, melyeken keresztül távolítják el a lépet.
A nyílt (hagyományos) műtét a has közepén ejtett vágással kezdődik, majd az izmok és az egyéb szövetek félrecsúsztatása után a feltárt lépet – a szükséges metszéseket, érlezárásokat követően – kiveszik. Előfordulhat, hogy a műtét laparoszkópos beavatkozásként indul, ám az időközben felmerülő nehézségek nyílt műtéti eljárást tesznek szükségessé.
A lépeltávolító műtét után
A laparoszkópiát követően a beteg még általában a műtét napját követően haza mehet. A nyílt műtét azonban további, hozzávetőleg egyhetes kórházi felügyeletet igényel.
Az érintett személy laparoszkópos műtét esetén mintegy két héttel, nyílt műtétet követően pedig a beavatkozás után hat héttel állhat munkába.
A továbbiakban lép nélkül élő személynek a legrövidebb időn belül fel kell keresnie a háziorvost, ha az alábbi tüneteket észleli:
- 38°C, vagy annál magasabb testhőmérséklet;
- hidegrázás, a külső hőmérséklet által nem indokolt vacogás;
- torokfájás;
- nagy testfelületre kiterjedő vörös foltok, illetve kiütések.
Az eltávolított lép funkcióit ugyan idővel átveszik az egyéb szervek, ám a lép hiányában meggyengült immunrendszer miatt a fertőzésveszély – főképp a műtétet követő időszakban és különösen 5 év alatti gyermekeknél – minden esetben nagy. Épp ezért tanácsos a különböző súlyos fertőzésektől védő oltások felvétele, melyről a kezelőorvos (háziorvos) részletes felvilágosítást ad. Egyes esetekben megelőző antibiotikumos kezelésre is szükség lehet.
