A Ménière-betegség a belső fület érintő, viszonylag ritka megbetegedés. Hirtelen fellépő szédüléses rohamok és hallászavar jellemzik. A betegség bármely életkorban előfordulhat, azonban a 40-60 éves korosztálynál a gyakoribb.
Mivel a Ménière-betegség során a rohamok kiszámíthatatlan időközönként ismétlődhetnek, bizonyos tevékenységek – például autóvezetés, úszás, falmászás, nehézgépkezelés – előtt fontos átgondolni a lehetséges kockázatokat. Az említett tevékenységeket kísérő nélkül végezni nem tanácsos. Szükség esetén a kezelőorvos gyógyszeres terápiát is javasolhat.
Ménière-betegség főbb tünetei
A hirtelen kialakuló szédüléses rohamok általában 2-4 órán keresztül tartanak.
A betegség jellemző tünetei:
- forgó jellegű szédülés (vertigo);
- egyensúlyvesztés;
- járászavar;
- hányinger, hányás;
- fejfájás;
- halláscsökkenés;
- féloldali búgó, mély hangú fülzúgás;
- füldugulásérzés.
Lásd még: Szédülés
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a Ménière-betegségre jellemző tünetek tapasztalhatók, mielőbb fel kell keresni a háziorvost, aki további kivizsgálás céljából általában fül-orr-gégész szakorvoshoz irányítja a pácienst.
A fül-orr-gégészeti rendelés beutaló nélkül is felkereshető.
Ménière-betegséget kiváltó okok
A betegség a belső fülben található folyadék rendellenes termelődése miatt alakul ki. Az ennek következtében létrejött nyomásváltozás ingerli a belső fület, így befolyásolva az egyensúlyérzést és a hallást.
A Ménière-betegség kialakulásának kockázatát növelő tényezők:
- belső fül folyadékelfolyási nehézségei;
- immunológia kórképek;
- allergia;
- vírusfertőzés (pl. agyhártyagyulladás);
- fejsérülés;
- családi halmozódás;
- migrén.
Amennyiben a szédülési rohamok ismétlődnek, idővel maradandó hallás- és/vagy egyensúlyérzési károsodás is kialakulhat. A rohamok gyakorisága változó lehet (naponta, havonta vagy akár évenként).
Ménière-betegség diagnosztizálása
A panaszok kikérdezése és az alapos fül-orr-gégészeti vizsgálatok mellett szükség lehet hallásvizsgálatra, esetleg képalkotó vizsgálatok (pl. MR-vizsgálat) elvégzésére is.
Ménière-betegség kezelése
A betegség nem gyógyítható, a kezelés csupán a tünetekre irányul. A teráoia célja a szédülésrohamok oldása és megelőzése, illetve a hallásfunkció és az egyensúly-érzékelés javítása.
Az alábbi tüneti terápia bármelyik eleme alkalmazható a rohamok alatt:
- hányáscsillapító gyógyszer,
- szédülést csökkentő gyógyszer,
- nyugtatók.
A szédülésrohamok megelőzésében használhatók vízhajtó szerek, szteroidok vagy érzéstelenítő injekciók. Súlyos, gyakran visszatérő Ménière-betegség esetén műtéti beavatkozás is szóba jöhet.
Teendők szédülésroham közben
A szédülésroham alatt a kialakuló egyensúlyzavar és az erős szédülés jelent problémát.
A roham első jelére a következőket ajánlott tenni:
- a szédülést csökkentő gyógyszert haladéktalanul alkalmazni kell (ha van);
- a beteget ülő vagy fekvő testhelyzetbe kell segíteni;
- a szemeket ajánlatos becsukni vagy a tekintetet egy pontra összpontosítani;
- ha elkerülhetetlen a fej mozgatása, az lassan történjék;
- általában is a test minden mozdulata lassú és óvatos legyen.
Ménière-betegség megelőzése
Néhány esetben az életmódbeli változtatások is segíthetnek a rohamok megelőzésében.
Ajánlott sószegény diéta követése, az alkoholfogyasztás mellőzése, illetve a dohányzás és a kávéfogyasztás elhagyása, mivel ezek mind befolyásolják a szervezet vízgazdálkodását és a vérnyomást, ami súlyosbíthatja a tüneteket.
