A technika fejlődésének köszönhetően a cukorbetegség kezelésében használt inzulin beadására szolgáló készülékek használata napjainkban egyszerű és biztonságos. A nagymértékű fegyelmet és odafigyelést igénylő mindennapos öninjekciózást egyre felhasználóbarátabb eszközök könnyítik meg a betegek számára.
A napjainkban használatos inzulinadagoló eszközök az alábbi három csoportba sorolhatók:
- inzulininjektáló eszközök, injekciós tollak (ún. pen),
- inzulinadagoló pumpák,
- inzulinfecskendők és tűk.
Inzulininjektáló eszközök, injekciós tollak
Az injekciós toll (pen) alkalmazása kényelmes és egyszerű inzulinadagolást tesz lehetővé. A beadás módja gyorsan elsajátítható, így a beteg számára nem okoz problémát a mindennapos öninjekciózás. A gyártók egyre vékonyabb és élesebb tűket fejlesztenek az injekciós tollakhoz, így a beadás kevésbé fájdalmas, alig észrevehető. Az injekciós tollak külleme eltérő, de felépítésük és működési elvük hasonló. A kezelőorvos egyénre szabottan dönt, hogy a különböző injekciós tollak közül melyik a legmegfelelőbb az adott beteg számára.
Kétféle típusú injekciós toll van forgalomban:
- többször használható, újratölthető injekciós tollak,
- eldobható, előretöltött injekciós tollak.
Az injekciós tollat kizárólag ugyanaz a beteg használhatja, még akkor is, ha a tűt kicserélik. Az első használat előtt a kezelőorvos vagy a szakápoló megmutatja és betanítja az eszköz használatát, és ismerteti az öninjekciózás részletes menetét. Mindemellett lényeges az adott eszköz használati útmutatójának és betegtájékoztatójának áttanulmányozása is. További kérdések felmerülése esetén a gondozást végző egészségügyi szakember tanácsát kell kérni.
Néhány hasznos tanács az injekciós tollak használatához:
- Amennyiben nem biztos, hogy sikeres volt az inzulininjekció beadása, sosem szabad megismételni azt, helyette a vércukorszint szoros ellenőrzése mellett várni kell a következő inzulinadag beadásáig.
- A készüléket nem szabad ruhán keresztül használni, mert a fertőzés fokozott kockázata áll fenn. Továbbá, mivel a beadás helye nem látszik, nehezebb ellenőrizni az öninjekciózás sikerességét.
- Ügyelni kell a toll beadások előtti légtelenítésére. Ezzel megelőzhető a kis légbuborékok képződése és az amiatt bekövetkező esetleges pontatlan inzulinadagolás.
- Az injekció biztonságos beadása érdekében a bőrnek a beadás tervezett helyén történő összecsípésével biztosítható, hogy a megfelelő rétegbe, a bőr alá (szubkután) történjen az injekciózás.
- A beadás után a tűt el kell távolítani, majd kidobni a célnak megfelelő merevfalú tárolóba.
- Mindig legyen otthon egy tartalék injekciós toll arra az esetre, ha a használatban lévő eszköz meghibásodna vagy tönkremenne.
- Nem szabad a nem működő vagy rosszul működő injekciós toll használatával próbálkozni. Amennyiben nem áll rendelkezésre más eszköz, mihamarabb fel kell venni a kapcsolatot a kezelőorvossal vagy a szakápolóval.
Inzulinadagoló pumpák
Az inzulinadagoló pumpa kisméretű elektromos eszköz, amely könnyen rögzíthető az övhöz, a melltartóhoz, vagy akár zsebben is hordható. A pumpa egy apró műanyag csövön (kanülön, infúziós szereléken) keresztül adagolja az inzulint a bőr alá, a bőr alá beadandó (szubkután) injekciók működéséhez hasonlóan. A bőrhöz tapasszal rögzített kanült 2-3 naponta kell cserélni. Amennyiben a kanül viselése miatt fertőzés lép fel, vagy a tapasz bőrirritációt okoz, szükségessé válhat más inzulinadagoló módszer átmeneti használata.
Az inzulinadagoló pumpa folyamatosan kis mennyiségű inzulint adagol a beteg szervezetébe, így kiegyensúlyozottabb vércukorszint tartható fenn. Elsősorban az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek számára jelenthet hosszú távú megoldást, mivel csökkenti az alacsony vércukorszinttel (hipoglikémia) járó állapot előfordulásának gyakoriságát. Azonban fontos tudni, hogy az inzulinadagoló pumpa nem minden beteg számára jelent megoldás, ezért mindenképpen ki kell kérni a kezelőorvos véleményét a személyre szabott lehetőségekről.
Az inzulinpumpák – az egészséges hasnyálmirigy működéséhez hasonlóan – kis mennyiségű, gyors hatású inzulin nappali és éjszakai adagolásával biztosítják a kiegyensúlyozott vércukorszint fenntartását. Használatuk diszkrét és kényelmes, mivel nincs szükség mindennapos öninjekciózásra. Fontos előnyük, hogy a fenntartó bázisinzulin folyamatos adagolása mellett kiegészítő inzulinadagok adására is alkalmasak. Ennek révén a betegnek lehetősége nyílik a táplálkozással összefüggő esetleges többlet-inzulinigény kielégítésére, vagy magasabb vércukorérték esetén annak korrigálására.
A pumpa adagolásának beállítása viszont időigényes, és nagy odafigyelést igényel mind a beteg, mind az egészségügyi szakemberek részéről. A sikeres beállítást követően azonban hosszú távon kényelmes vércukorszintkontrollt biztosít.
Inzulinfecskendők és tűk
Korábban elsősorban különböző típusú, eldobható, műanyagból készült fecskendőket és tűket használtak az inzulin adagolására. Ezek hátránya, hogy több odafigyelést igényelnek és körülményesebb a használatuk, mint a modern, előretöltött, félautomata adagolókkal ellátott eszközöknek. Ezért napjainkra visszaszorult a használatuk.
Az inzulinfecskendőt, illetve tűt használó betegeknek gondoskodniuk kell a megfelelő mennyiségű tartalékfecskendőről és tűről. Kiemelten fontos az elhasznált fecskendők és tűk megfelelő, merevfalú tárolóban történő gyűjtése és ártalmatlanítása.
Mellékhatások, eszközökkel kapcsolatos váratlan események
A gyógyszeres kezelés alatti bármilyen mellékhatás vagy a gyógyszerrel kapcsolatos nemkívánatos esemény észlelésekor azonnal értesíteni kell a kezelőorvost, a gyógyszerészt, illetve a gondozásban résztvevő egyéb egészségügyi szakembert!
A mellékhatások és nemkívánatos események bejelenthetők a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK, a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) és Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) jogutódja) – ezen a felületen –, illetve jelezhetők az adott gyógyszert forgalmazó vagy gyártó vállalat felé is, melyek elérhetősége megtalálható a betegtájékoztatóban.
Bizonyos típusú injekciós tollak, illetve inzulinpumpák orvostechnikai eszközként kerülnek engedélyezésre. A használatukkal kapcsolatos váratlan eseményeket, baleseteket ugyancsak az NNGYK-nak kell bejelenteni. (Minderről részletes információ itt olvasható: Orvostechnikai eszközök váratlan eseményeinek bejelentése.)
Az észlelt esemény jelezhető az eszközt forgalmazó vagy gyártó vállalat felé is, amelynek elérhetősége megtalálható a betegtájékoztatóban vagy a használati utasításban.
