Amikor valamiféle – mechanikus vagy funkcionális – akadály gátolja a béltartam mozgását, továbbjutását, kiürülését a vékonybélben vagy a vastagbélben, ileusról, azaz bélelzáródásról van szó. A bélelzáródás az egyik leggyakoribb akut hasi kórkép, amely életveszélyes szövődményeket (bélszövetelhalást, bélperforációt, hashártyagyulladást) idézhet elő.
A betegség kezelése során alapvetően a bélelzáródás okának és a belek telítettségének megszüntetésére koncentrálnak. Ha a konzervatív (nem műtéti) kezelés nem hoz eredményt, sebészi beavatkozásra van szükség.
Az ileus-műtét folyamata
A műtétet megelőzően szondát vezetnek le a gyomorba és általában vizeletkatéter felhelyezésére is sor kerül. Rendezik és monitorozzák a szív- és légzőrendszeri funkciókat, illetve megelőző antibiotikumos kezelést alkalmaznak a műtét utáni esetleges fertőzések megelőzése érdekében.
A beavatkozás általános érzéstelenítésben (altatásban) történik. A műtét lényegi része nagyban függ a bélelzáródás okától. Alapvető cél az bélelzáródást okozó tényezőnek a megszüntetése, eltávolítása, bélelhalás esetén pedig az érintett bélszakasz eltávolítása. Amennyiben az elzáródást tumor okozza, előfordulhat, hogy annak teljes eltávolítására egy újabb műtét során kerül sor – megfelelő műtéti előkészületeket, esetleg kemoterápiát és sugárterápiát követően. Bizonyos esetekben sztóma képzésére, valamint ideiglenes sztent (főként vastagbél daganat súlyos eseteinél, ahol az akut műtéti ellátás túl nagy kockázattal járna) beültetésére is szükség lehet.
Az ileus-műtét után
A beavatkozás komolyságától függően előfordulhatnak szövődmények.
Például:
- paralitikus ileus („bélhűdés” – átmenetileg nem működnek a bélfal normális összehúzódásai),
- varratelégtelenség,
- vérzés,
- sebgennyedés.
Az ileust kiváltó októl függően (pl.: Crohn-betegség, daganat), vagy sztóma kialakítását követően a beteg utókezelése, gondozása folytatódik.
