A mandulák (latinul tonsillák) az emberi szervezet fej-nyak régiójában elhelyezkedő nyirokszervek. Fő feladatuk az itt behatoló kórokozók megállítása. Műtéti szempontból két mandulának van kiemelt szerepe: a garatmandulának (tonsilla palatina), amely a garatban két oldalon, a garatívek között található, és az orrmandulának, amely eszközös vizsgálat nélkül nem látható, mivel hátul, az orrgarat falán helyezkedik el.
A mandulák gyulladásának kezelése többnyire konzervatív módon, láz- és fájdalomcsökkentő szerekkel, illetve baktérium okozta fertőzés esetén antibiotikum adásával történik. Mivel a manduláknak fontos élettani szerepük van a fertőzések elleni védekezésben, részleges vagy teljes műtéti eltávolításuk csak különösen indokolt esetben, például krónikus mandulagyulladás miatt történik meg. Míg régebben a mandulaműtét igen gyakori beavatkozás volt, addig napjainkban már jóval ritkábban, szigorú szakmai protokoll szerint kerül rá sor.
A műtét elvégzését indokló tényezők
A mandulaműtét elvégzését számos kórok indokolhatja. Ezek között lehetnek akut és krónikus kórképek. A leggyakoribb műtétet igénylő akut kórkép a tüszős mandulagyulladás szövődményes formája, amikor a mandula mellett gennyel telt tályog alakul ki. A tüszős mandulagyulladás diagnózisa már a jellegzetes elváltozás alapján sejthető, de szükség esetén laboratóriumi és mikrobiológiai vizsgálat is végezhető. Ez a betegség antibiotikum adására az esetek legnagyobb részében javul.
Amennyiben a páciens túl későn fordul orvoshoz, nem veszi be az antibiotikumot, vagy gyengült az immunrendszere, akkor tályog alakulhat ki. A műtét során először ezt a tályogot megnyitják, naponként tágítják, majd eltávolítják a mandulát. Ez általában 4-6 héttel a tályogmegnyitás után történik, de ritkábban a tályog kiürülése után azonnal is elvégezhető, bár ez a gátorüreg-gyulladás (mediastinitis) fokozott rizikójával jár. Emellett szintén abszolút műtéti indikáció a mandulagyulladásból kiinduló véráramfertőzés, a szepszis is. Ma már ritka szövődménynek számít az ún. reumás láz, amely a tüszős mandulagyulladás után néhány héttel jelentkezik, és érintheti a központi idegrendszert, a szívet, a vesét, az ízületeket és a bőrt is. Reumás láz esetén is mindenképp el kell távolítani a mandulát.
A krónikus kórképek közül az egyik leggyakoribb a visszatérő mandulagyulladás. Krónikusnak tekintendő az a mandulagyulladás, amely a megelőző évben legalább hétszer előfordult, vagy a megelőző két évben évente öt vagy a megelőző három évben évente három alkalommal ismétlődött. Ebben az esetben – az akut tüszős mandulagyulladással ellentétben – az antibiotikum-terápia kevéssé hatékony. Műtéti mandulaeltávolítás javallott akkor is, ha az igazoltan baktériumfertőzés okozta mandulagyulladás évente több mint négy alkalommal jelentkezik.
Kontrollált, randomizált (kísérleti és kontrollcsoportokon végzett) tanulmány bizonyítja, hogy a krónikus mandulagyulladás miatt mandulaeltávolításon átesett gyermekeknél a műtétet követő két évben jelentős mértékben kevesebb alkalommal alakul ki torokgyulladás, mint azoknál, akik csak gyógyszeres kezelésben részesültek. A mandulák eltávolítása csak abban az esetben jöhet szóba lehetséges kezelési alternatívaként, ha nem képesek betölteni a funkciójukat, illetve a mandulák megbetegedése egyéb szövődmények, másodlagos betegségek kialakulásához – többek között az ízületek, a szívbelhártya vagy a vesék gyulladásához – vezethet.
Egy másik gyakori kórkép az obstruktív alvási apnoe szindróma (Obstructive Sleep Apnea Syndrome, OSAS). Ebben a betegségben az alvás során a felső légutak tónusa, feszessége csökken, így rövid időre összeesnek, elzáródnak. A beteg ekkor nem jut levegőhöz, és rövid időre felébred, majd visszaalszik. Egy éjszaka során ez számos alkalommal ismétlődik. Az OSAS-ban szenvedő betegek kardiovaszkuláris rizikója szignifikánsan magasabb az egészséges populációhoz képest. Az OSAS kialakulásában szerepet játszhat a megnagyobbodott mandula, mivel ez szűkíti a légutakat. OSAS-ban és más, légúti szűkülettel, krónikus nyelési nehézséggel járó mandulamegnagyobbodás esetén mérlegelendő a mandulák műtéti eltávolítása. Emellett ritkább, krónikus betegségek is indokolhatják a mandulaeltávolítást, például a mandula gombás gyulladása, a mandulában elhelyezkedő tumor.
Gyakran merül fel a kérdés, hogy a mandulák eltávolítása nem gyengíti-e a szervezet védekezőképességét. A mandulaműtétet követően átmenetileg valóban csökkenhet a vér ellenanyagszintje, ám ez az állapot néhány hónap alatt magától rendeződik. Ennek az a magyarázata, hogy legnagyobb nyirokszervünk, a nyálkahártya alatt található nyirokszövet (mucosa-associated lymphoid tissue, rövidítve MALT) átveszi a mandulák által korábban betöltött védelmi funkciót.
A mandulaműtétek típusai
A műtétet altatásban végzik, amely során a beteget a légcsövébe vezetett tubuson keresztül lélegeztetik. A napjainkban rutinműtétnek számító torokmandula-műtét (tonsillectomia) során a garatmandula teljes állományát eltávolítják az azt körülvevő tokkal együtt. Leggyakoribb szövődménye a vérzés, a közelben található bőséges érhálózat miatt.
Lehetőség van a mandula részleges – 50-75%-os – eltávolítására (tonsillotomia) is. Ezt abban az esetben alkalmazzák, ha a kórosan megnagyobbodott, a légutakat nagymértékben szűkítő mandulák állományának csökkentésére van szükség annak érdekében, hogy az éjszakai alvászavar – légzéskimaradás, horkolás (orvosi nevén apnoe) – rendeződjön. Hátránya, hogy a mandula gyorsan regenerálódó szövet, így a bent maradó részből az eredeti méretére is képes visszanőni, amivel a szűkület is visszatér.
Az orrmandula műtéti eltávolítására (adenotómia) akkor van szükség, ha a megnagyobbodott orrmandula gátolja a légzést, vagy idült fülfájást, fülgyulladást okoz, valamint halláskárosodást idéz elő. Eltávolítása gyakorta a garatmandulákkal együtt történik (tonsillo-adenotómia).
Mandulaműtét utáni teendők
A mandulaműtétet követően néhány óráig oldalára fektetik a beteget a műtéti sebből szivárgó vér belégzésének megakadályozása érdekében. A beavatkozás szövődményeként vérzés léphet fel, ami azonnali orvosi ellátást igényel. Amennyiben a beteg véreset köp, vagy az orrából folyékony vér ürül, a műtéten átesett beteget azonnal arra a kórházi osztályra kell juttatni, ahol megoperálták.
A kórházból való hazabocsátást követő néhány napban ágynyugalom és a nyakra helyezett hideg borogatás javasolt. Az esetlegesen fellépő fájdalmat a beteg életkorának megfelelő fájdalomcsillapító gyógyszer adásával lehet csillapítani. Kerülendők a szilárd, fűszerezett, forró ételek, az alkohol. Elsősorban folyékony vagy pépesített ételek fogyasztása ajánlott körülbelül tíz napig. Fontos ügyelni a bőséges folyadékfogyasztásra. Fagylalt fogyasztása megengedett. A torokmandula-műtéten átesett gyermekek számára nyolc-tíz napig nem ajánlott a fogmosás, helyette toroköblítést célszerű végezniük. Mandulaműtét után egy héttel engedhető közösségbe a gyermek, de a testnevelésóra alól két hétig, illetve úszás alól három hétig ajánlott a felmentése.
