A pszichodráma olyan, csoportban zajló terápia, amelyben a tagok belső lelki és egymás közötti konfliktusait drámajátékba fordítja át. A terápiás változást az akció, az érzelmi átélés és a belátás idézi elő.
A XX. század első felében Jacob L. Moreno amerikai pszichiáter dolgozta ki a cselekvésközpontú (akcióelvű), tüneti és feltáró jellegű módszert, a pszichodrámát, amelyet Mérei Ferenc honosított meg Magyarországon az 1970-es évek elején.
Moreno a módszer kidolgozása során az aktív, cselekvő, ösztönös önkifejezés felszabadítására törekedett, miközben elsősorban nem az egyént, hanem az egyénekből összetevődött csoportot helyezte a figyelem középpontjába. Elméleti rendszere háromféle ismeretanyagra épül: a szociometria (emberi kapcsolatok felmérése), a csoportpszichoterápia és a szociodráma, illetve a pszichodráma pilléreire. A pszichodráma alapgondolata, hogy az ember ösztönössége és kreativitása a cselekvésen keresztül tud érvényesülni, és az egyén a cselekvésbe ágyazott helyzeteket jobban képes tudatosítani. A pszichodráma módszere értelmi és érzelmi szinten, testi-fizikai szintű átéléssel tudatosít, és ennek révén teszi lehetővé a szavak és szavak nélküli szinteken zajló terápiás munkát.
A pszichodráma fő javallatai
A pszichodráma a belső lelki tartalmak, élmények és konfliktusok megjelenítésén keresztül fejti ki hatásait. Oki és tüneti terápiaként is alkalmazható, alkalmazása javasolt a különféle pszichés zavarok – többek közt a gyermekkori autizmus, fóbiák, szorongásos zavarok, kényszergondolatok és rögeszmés rítusok, poszttraumás stressz szindróma, alkoholbetegség és drogfüggőség okozta pszichés zavarok, a személyiségzavarok, a mánia és a bipoláris zavar, az iskolai készségek zavarai, az aktivitás és figyelem zavarai (pl. ADHD) – kezelésében.
A pszichodráma nemcsak gyógyító eszköz, hanem hatékonyan alkalmazható az önismeret fejlesztésében, a szervezetfejlesztésben, a közösségformálásban, a konfliktuskezelésben, továbbá jól használható az oktatásban és különféle képzések során is.
Pszichodráma a gyakorlatban
Pszichodráma önismereti csoportot olyan diplomás szakemberek vezethetnek, akik pszichodráma-vezető vagy pszichodráma-pszichoterapeuta szakképesítéssel rendelkeznek. A csoportos foglalkozások időtartama a kezelés javallatától függően legalább 20-70 ülés, minimum hetente egyszer, esetenként blokkosítva. Az ülések elkülönített helyiségben zajlanak, ahol a színpad tere elválasztható a csoport terétől.
A pszichodrámaülés bemelegítő, játék (akció) és visszajelző (integráló) fázisokból tevődik össze.
- A bemelegítő fázisban a résztvevők mozgásos, képzelőerőre támaszkodó, meditatív, azonosításos vagy pusztán szóbeli gyakorlatok során hangolódnak egymásra és a foglalkozás témájára.
- A játék fázisban az egyik kiválasztott résztvevő saját témáját dolgozzák fel, vagyis eljátsszák a szituációt a főszereplő és az ún. segéd ének segítségével. A játék több idősíkban is futhat, az egyes szinteket mindig a problémás jelenség köti össze. Időben eljutva a probléma gyökeréig, a főszereplő katartikus élményhez juthat. Visszatérve a kiinduló játékhelyzetbe, a főszereplő új viselkedési mintával, ösztönösen és kreatívan lesz képes megoldani az adott helyzetet. A téma kibontásához, megértéséhez és feldolgozásához különböző technikákat alkalmaznak (ld. lejjebb). A foglalkozások során a résztvevők megérthetik saját és mások cselekvéseinek mozgatórugóit, mélyen és intenzíven élhetik át érzéseiket. Betekinthetnek saját és mások személyiségfejlődésébe, aminek révén fokozódik az önbizalmuk, megtalálják belső értékeiket és erőforrásaikat. Önkorrekción alapuló problémamegoldó és megküzdési technikákat dolgozhatnak ki, amelyeket életük valamennyi területén hasznosíthatnak. Olyan közösséget alkothatnak, amely a tagok kölcsönös tiszteletén és az egymás iránti bizalmán alapszik.
Pszichodráma-technikák
A pszichodrámajáték során a csoportvezetők irányításával és a csoport tagjainak bevonásával olyan technikákat alkalmaznak (szerepcsere, duplázás, interjú, tükrözés), amelyek elősegítik a főszereplő (ún. protagonista) differenciáltabb ön- és társészlelését, érzéseinek intenzív átélését, ösztönösségének és küzdőképességének növekedését.
Ezek közül az alábbiak a leggyakrabban alkalmazott technikák:
- Szerepcsere (szerepváltás):a pszichodráma legalapvetőbb technikája. A főszereplő szerepet cserél egy segéd énnel, hogy annak érzéseit, viselkedését, látásmódját át tudja venni, meg tudja élni és meg tudja érteni. Az, hogy a főszereplő kilép az énközpontúságából, lehetőséget nyújt számára, hogy más szemével lássa a világot. A módszer valamely segéd én viselkedésének bemutatására szolgál.
- Duplázás (hasonmás): célja, hogy a főszereplőben rejlő érzéseket, gondolatokat és cselekedeteket egy csoporttag, illetve a vezető a főszereplő mögé állva kifejezze és megmutassa. A duplázásnak beleérző, támogató, feltáró, az ellentétes érzelmek egyidejű megnyilvánulását segítő, illetve provokáló formái léteznek.
- Monológ (belső hang): a főszereplő a tudatos, de elnyomott, nem kimondott gondolatait vagy érzéseit fejezi ki, miközben az adott cselekvéseket kommentálja.
- Tükör: a főszereplő kívülről, mint egy filmet szemléli saját játékát, amelyet a segéd ének eljátszanak neki. Ez a fajta technika erősen konfrontatív, ugyanakkor a tükör nem arra szolgál, hogy karikírozza a főszereplőt.
- Interjú: a főszereplő játék közbeni bemelegítésére szolgál, hogy egy adott szituációt, segéd ént minél hitelesebben legyen képes eljátszani.
Az egyes technikák alkalmazásában a pszichodráma vezetője lehet interjúztató, megfigyelő vagy dramaturg, valamint a monodrámában segéd én szerepet is vállalhat.
