egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

A szeparációs szorongás a szülőtől való elszakadásnál jelentkező természetes szorongás extrém, kóros formája, amely túl gyakran, az életkornak nem megfelelően lép fel. Ha a szorongás hosszú távon (minimum 4 héten át) vagy idősebb korban is fennáll, valamint a gyermek, később a szülő mindennapi életét akadályozza, már zavarnak tekintendő.

 

A szeparációs szorongás felnőtteknél is előfordulhat, ebben az esetben a beteg nehezen éli meg a szeretett személytől történő elszakadást, távolságot, külön töltött időt.

 

A szeparációs szorongás főbb tünetei

Szeparációs szorongásról zavarként akkor beszélünk, ha a tünetek az életkorhoz képest erőteljesebbek, illetve ha az jelentős stresszt okoz a mindennapi életben:

 

  • visszatérő, kifejezett szorongás jelentkezése távol a gyermek otthonától vagy a szeretteitől;
  • állandó aggodalom, hogy elveszíti szeretteit betegségben vagy balesetben;
  • állandó félelem attól, hogy valami rossz fog bekövetkezni (pl. a gyermek attól fél, hogy ellopják őt);
  • minden olyan lehetőség elutasítása, amely az otthontól való távol maradást igényelné;
  • nem szeret egyedül, a szerettei nélkül otthon tartózkodni;
  • nem alszik otthonától távol a szerettei nélkül;
  • szeparációval kapcsolatos rémálmok;
  • távollét esetén fejfájás, hasfájás jelentkezése.

 

Mikor forduljon orvoshoz?

Abban az esetben, ha a gyermeknek a szülőtől való külön töltött idő nagy megterhelést okoz, jelentős stresszel jár, és sokáig zaklatott miatta, keresse fel gyermek háziorvosát, aki a megfelelő szakemberekhez tudja irányítani. Gyermekpszichológus vagy -pszichiáter segítségére is szükség lehet.

 

A szeparációs szorongás kiváltó okai

A szeparációs szorongás 6 hónapos és 3 éves kor között, illetve iskoláskor előtt a leggyakoribb, leggyakrabban 14-18 hónapos gyermekeknél tapasztalható. Ez egy veleszületett ösztön felerősödése, amelynek a célja, hogy a gyermek félelmének segítségével megakadályozza azt, hogy elvesszen. A gyermek ezért a szülő társaságában érzi igazán biztonságban magát.

 

Sok esetben élethelyzeti stressz váltja ki a szeparációs szorongást, de genetikai tényezők is szerepet játszhatnak a kialakulásában. A szorongó szülők gyermekei maguk is szorongásra hajlamosak.

 

A tünetek megjelenését gyakran valamilyen érzelmi veszteséggel járó esemény hozza felszínre, pl. egy családtag halála.

 

A szeparációs szorongás szövődményei

A kezeletlen gyermekkori szeparációs szorongás felnőttkorban pánikbetegséggé, depresszióvá vagy egyéb szorongásos zavarrá alakulhat.

 

A szeparációs szorongás diagnosztizálása

A diagnózis felállításához pszichológusra és pszichiáterre van szükség, akik elkülönítik a normál mértékű szeparációs szorongást a kóros, zavart okozó formától. Az ehhez szükséges információkat a szülők segítségével, beszélgetések és játékok formájában nyerik, így képet kapnak a gyermek gondolatairól, érzéseiről és viselkedéséről.

 

A szeparációs szorongás kezelése

A szeparációs szorongás tüneteit pszichoterápiával és gyógyszeres kezeléssel lehet csökkenteni, megszüntetni. A pszichoterápia fajtái közül az egyéni pszichoterápia és a családterápia javasolt.

 

Speciális deszenzibilizáló (hozzászoktató) kezelés válhat szükségessé, ilyenkor a gyermek segítséget kap, technikákat tanul, hogy miként tud szembenézni a félelmeivel, és miként tudja legyőzni azokat. A szülő azt tanulja meg, hogyan segítheti gyermekét ebben a folyamatban.

 

A gyógyszeres terápia közül átmenetileg szorongáscsökkentők alkalmasak a betegség kezelésében.

 

Fontos, hogy nem szabad kétségbeesni, ha sír a gyermek, vagy szomorú a szülő nélkül, meg kell értetni vele, hogy akkor is biztonságban van, ha nincs közvetlen közelében a szülő, és visszatér majd hozzá.

 

További lehetséges megoldások:

 

  • Időben szoktassuk a gyermeket arra, hogy rövid időre ugyan, de másra bízzuk, úgy segíthetjük őt a szeparáció könnyebb megélésében.
  • Ha elég idős már hozzá, próbáljunk meg arról beszélgetni vele, hogy mit csinálunk majd közösen a gyermekkel a külön töltött idő leteltével.
  • Hagyhatunk egy szülőre emlékeztető tárgyat biztonsági jelként a gyermeknél, ami megnyugtatja őt.
  • Boldogan köszönjük el a gyermektől, ne lássa rajtunk, hogy minket is megvisel az átmeneti szétválás.
  • Lehetőség szerint olyan személyre bízzuk a gyermeket, akit ismer, akit szeret, akihez kötődik.
  • Ha megoldható, már kisgyermekkorban kezdjük meg a gyermek leválasztását a szülőkről, időnként bízzuk mások (nagyszülők, rokonok) felügyeletére.
KULCSSZAVAK
gyermekkor  |   szorongás  |   szeparációs szorongás  |   szülő-gyermek viszony  |   kötődés
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít