Tularaemia

A tularaemia (nyúlpestis) a Francisella tularensis baktérium által okozott megbetegedés (zoonózis), amely mind embereket, mind állatokat érinthet. Elsősorban a házi- és a vadnyulak, valamint más rágcsálók fertőződnek meg, illetve pusztulhatnak el nagy számban a járványok során.

Az emberek többféle módokon fertőződhetnek meg a baktériummal: például kullancs vagy légy csípésével, fertőzött állatokkal való kontaktus (pl. állatharapások, karmolás) útján, fertőzött víz vagy állati termékek fogyasztásával, fertőzött mezőgazdasági levegő és por belélegzésével, laboratóriumi körülmények között vagy akár bioterrorizmus által is.

A tularaemia főbb tünetei

A tularaemia tüneteinek megjelenési formája a fertőzés behatolási kapujától függ (lásd lejjebb, a tularaemia típusainál). A betegség lefolyása – az enyhétől az életet veszélyeztetően súlyosig – változó lehet. A tünetek jellemzően a fertőzést követő 3-5 nap után alakulnak ki, ritkán azonban akár két hét után is megjelenhetnek. A legtöbben kezelés nélkül is teljesen meggyógyulnak.

A tularaemia általános tünetei az alábbiak lehetnek:

• magas láz (40 °C feletti),
• hidegrázás,
• fáradtság,
• ízületi- és izomfájdalmak,
• fejfájás,
• hányinger.

A tularaemia terjedésének módjai

A tularaemiát okozó baktérium nagymértékben fertőzőképes, és a bőrön, szemen, szájnyálkahártyán vagy a tüdőn keresztül is bekerülhet az emberi szervezetbe. A tünetek a behatolás helyétől függenek. A fertőzés emberről emberre való terjedése nem jellemző.

A tularaemia terjedésének módjai az alábbiak lehetnek:

• Kullancs vagy szarvas-kullancslégy csípése útján. A különféle kullancsok és a szarvas-kullancslégy csípésével történő fertőzés következményeként az ulceroglanduláris vagy a glanduláris formájú megbetegedés jelentkezik.

• Fertőzött állatokkal való érintkezés útján. Vadászat vagy fertőzött állatok (nyulak, rágcsálók, prérifarkasok) nyúzása során jöhet létre kontaktus a fertőzött állatokkal. A házimacska és a hörcsög is potenciális fertőzőforrás lehet. Ilyen módon a glanduláris, az ulceroglanduláris és az oculoglanduláris forma kialakulása a jellemző. Oropharyngealis tularaemia fertőzött és nem megfelelően átsütött hús fogyasztása után jelentkezhet.

• Egyéb források. A baktériummal fertőzött levegő és por belélegzésével is kialakulhat a fertőzés, jellemzően a mezőgazdasági munkálatok során. Habár ritkán, de a fertőzés ezen esetében jellemzően a tüdő-tularaemia jelentkezik. A fertőzött állatokkal való érintkezés révén a víz is fertőzött lehet; ennek fogyasztásakor az oropharyngealis forma alakulhat ki. Ez a fertőzési forma sokkal gyakoribb Európában, mint az Egyesült Államokban.

A tularaemia típusai

A tularaemia különböző típusai léteznek, attól függően, hogy a kórokozó milyen módon és hol jutott be a szervezetbe. A különböző típusoknak megfelelően a tünetek is változók.

A tularaemia leggyakoribb formái az alábbiak:

• Ulceroglanduláris forma. Kullancs vagy szarvas-kullancslégy csípését, vagy fertőzött állattal történő érintkezést követően jelentkezik. A behatolás pontján, a bőrön fekély alakul ki, ami a közeli – lágyéki vagy hónaljban található – nyirokcsomók megduzzadásával jár.

• Glanduláris forma. Az ulceroglanduláris formához hasonló, de nem alakul ki fekély.

• Oculoglanduláris forma. Akkor alakul ki, amikor a baktérium a szemen keresztül jut a szervezetbe. Tünetként a szem irritációja és gyulladása jelentkezhet, illetve megduzzadhatnak a fül előtti nyirokcsomók.

• Oropharyngealis forma. Szennyezett étel vagy ital fogyasztását követően alakul ki. Torokfájdalom, szájnyálkahártyán megjelenő fekélyek, mandulagyulladás és a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása lehetnek a kísérő tünetek.

• Tüdő-tularaemia. A tularaemia legsúlyosabb formája, köhögés, mellkasi fájdalom, nehézlégzés jellemzik. A kórokozót tartalmazó levegő vagy por belélegzésével, illetve kezelés nélkül a fent említett betegségformák szövődményeként is kialakulhat vérárammal történő továbbterjedéssel.

• Typhoid forma. Az általános tünetek bármely kombinációban megjelenhetnek.

• Gasztrointesztinális tularaemia. A gyomor-bélrendszer fekélyeivel járó forma, az általános tünetek mellett gyakori a hányinger és a hányás

• Generalizált tularaemia. Erősen virulens típusokkal való fertőzés esetén jellemzők a teljes szervezetet érintő, súlyos tünetek, melyek akár az életet is veszélyeztethetik. Ilyen virulens törzsek elsősorban Észak-Amerikában vannak jelen.

A tularaemia diagnosztizálása

A tularaemiát nehéz diagnosztizálni. Ritka betegség és a tünetek más, gyakoribb betegség tüneteivel könnyen összetéveszthetők. Emiatt fontos, hogy jelezze orvosának, ha kullancs vagy légycsípés érte, illetve ha beteg vagy elpusztult állattal való érintkezést követően tapasztalja a tüneteket.

Vérvétel és mikrobiológiai tenyésztéses vizsgálatok segíthetik a diagnózis felállítását.

A tularaemia kezelése

A kezelés antibiotikummal történik. A terápia jellemzően 10-21 napig tart a betegség előrehaladottságától és az alkalmazott antibiotikumtól függően. Habár a tünetek akár hetekig is fennmaradhatnak, a legtöbb beteg teljesen felgyógyul a fertőzésből, sok esetben kezelés nélkül is.

A tularaemia megelőzése

A tularaemia-fertőzés kockázata minimálisra csökkenthető néhány hétköznapi higiéniás és biztonsági szabály betartásával.

Túrázás, kempingezés és kültéri munkák esetén:

• használjon szúnyog- és kullancsirtót;
• viseljen hosszú nadrágot, hosszú ujjú felsőt és hosszú szárú zoknit, hogy megelőzze a kullancs- és légycsípést;
• az esetleges kullancsokat csipesszel távolítsa el a bőrből;
• ne igyon ismeretlen és tisztítatlan forrásból vizet.

Fűnyírás és mezőgazdasági munkálatok során:

• kerülje a beteg vagy elpusztult állatokat;
• viseljen maszkot.

Vadászat alkalmával:

• használjon kesztyűt az állatokkal történő munkálatok során;
• alaposan süsse át a húst fogyasztás előtt.

Kapcsolódó tartalom:

Rovarcsípések,
Kullancs által okozott betegségek,
Gyakorlati tanácsok kullancsok ellen