Az allergiás rhinitis az orrnyálkahártya gyulladása, az életminőséget akár jelentősen is befolyásoló, ám nem súlyos betegség – azonban ha asztma vagy anafilaxia társul hozzá, akár életveszélyessé is válhat.
Az allergiás rhinitisnek két csoportja van:
- Intermittáló forma: a tünetek fennállása kevesebb, mint 4 hét (4 nap/hét: 7-ből legalább 4 napon át, legalább 4 héten keresztül)
- szezonális típus;
- pollenosis (szénanátha) – kiváltó okai a különböző virágporok és gombaspórák;
- Európában a lakosság 5-20 százaléka érintett.
- Perzisztáló forma: a tünetek időtartama több, mint 4 hét (4 nap/hét)
- perenniális: nem szezonális, tartós forma;
- kiválthatja: háziporatka, lisztatka, állati szőrök, hám és testnedvek, gombaspórák, élelmiszerek, csótány, váladékok: széklet, nyál stb.
Az allergiás rhinitis kiváltó okai lehetnek:
- fűfélék, gyomok és fák pollenjei (mogyoró, nyír, éger, kőris, csalán, útifű, parlagfű, gabonafélék stb.);
- por- és lisztatka;
- állati szőr- vagy bőrdarabkák, állati testnedvek;
- penészgombák, gombaspórák;
- légszennyező anyagok (szmog) vagy gőzök.
Az allergiás rhinitis főbb tünetei
A betegség vezető klinikai triásza, azaz a tipikus tünetegyüttese a vizes orrfolyás, a tüsszögés és az orrdugulás. Ezek mellett jelentkezhet:
- orr-, torok-, szájpad- és szemviszketés;
- szaglásvesztés (anozmia);
- fejfájás, illetve fülfájdalom;
- köhögés, krákogás;
- szem könnyezése, duzzanata, kivörösödése (conjunctivitis);
- garatba visszacsorgó váladék;
- fáradtság, álmosság, szem alatti karikák;
- rossz közérzet.
A nem szezonális náthában inkább az orrtünetek dominálnak, a szemtünetek elvétve jelentkeznek. Az esetek egyharmadában pollenosissal kombinálódnak.
Az allergiás rhinitis fokozatai az alábbiak.
Enyhe: kevés tünet, napi 1-2 órán át. Kezelés nélkül is jól tolerálható. A betegség az alvást és a napi aktivitást nem befolyásolja.
Közepes: a tünetek napi 2 óránál tovább tartanak, gátolt orrlégzés miatt a napi aktivitást és az éjszakai pihenést jelentősen zavarja.
Súlyos: folyamatosan fennálló, kínzó, több szervet érintő tünetek. Gyakori a köhögés, nehézlégzés. A napi tevékenység, alvás lehetetlenné válik. Komoly betegségtudat kialakulásához és az életminőség romlásához vezet.
Mikor forduljon orvoshoz?
Az allergiás rhinitis tünetei általában orvosi segítség nélkül is enyhíthetők. Vannak azonban olyan esetek, amikor családorvoshoz vagy fül-orr-gégész szakorvoshoz kell fordulni. Például:
- ha a felsorolt tünetek tartósan (a 7-ből legalább 4 napon át, legalább 4 héten keresztül) fennállnak;
- a tünetek közepesen súlyosak vagy súlyosak (befolyásolják az alvást és a mindennapi tevékenységeket: a munkát, a tanulást, a sportot vagy a szabadidős tevékenységeket).
Keresztreakciók
Bizonyos élelmiszerek fogyasztása és a pollenek között keresztreakció léphet fel. Például parlagfűérzékeny egyéneknél provokáló élelmiszer a dinnye, a banán, a nyírfapollen-allergiában szenvedőknél az alma, a cseresznye stb.
Az allergiás rhinitis lehetséges szövődményei
A nem megfelelően kezelt, visszatérő vagy idővel krónikussá váló orrnyálkahártya-gyulladás társbetegségek megjelenéséhez és egyéb szövődményekhez vezethet. Az allergiás rhinitis megléte növeli az alábbiak kockázatát:
- akut vagy krónikus arcüreggyulladás (felnőtteknél);
- középfülgyulladás (gyermekeknél);
- alvászavar vagy alvási apnoe;
- gyermekeknél szájlégzés;
- szájpadlás-rendellenességek;
- fülkürt működés zavara;
- gyakori orrvérzés;
- fennálló asztma esetén az asztmás tüneteket súlyosbítja;
- fáradtság, gyenge iskolai teljesítmény, munkaképesség-csökkenés.
A szénanátha az esetek 20 százalékában asthma bronchialeval együttesen fordul elő.
Az allergiás rhinitis diagnosztizálása
A diagnózis felállításának része a kórtörténet, a tünetek kikérdezése, illetve a fül-orr-gégészeti vizsgálat, amely során általában orr- és fültükrözést végeznek, megtekintik a garat és a gége képleteit, valamint kitapintják a nyaki nyirokcsomókat. További szükséges vizsgálatok lehetnek:
- allerológiai vizsgálatok: bőrpróbákkal, vérvizsgálattal allergénkutatást végeznek;
- orrváladék-vizsgálat: bakterológia, citológia stb., szövettani vizsgálat;
- röntgen, CT, MRI;
- légzésfunkciós vizsgálatok;
- szaglásvizsgálat;
- az orrüreg csillószőrös hámjának funkciós vizsgálata.
Az allergiás rhinitis kezelése
Az allergiás betegség kezelésének több szintje van:
- Megelőzés, az allergének elkerülése és eltávolítása: pl. atkamentesítés, hobbiállat-izoláció, napi hajmosás, ágynemű heti mosása, hálószoba megfelelő berendezése, irritáló anyagok elkerülése, dohányzás elkerülése.
- Tüneti gyógyszeres kezelés: a lépcsőzetesség elvén alapul. Profilaktikusan, a tünetek jelentkezése előtt kezdik. Antihisztaminok, kortikoszteroidok helyi és/vagy szisztémás alkalmazásával.
- Immunterápia: nagy tisztaságú, specifikus allergént vakcinaként, emelkedő adagban alkalmaznak, sokszor éveken át.
- Gondozás: sósvizes orrmosás, tünetek enyhítése.
Teendők allergiás rhinitis esetén
Amennyiben valaki allergiás rhinitisben szenved, az alábbi tanácsok betartásával (a kiváltó allergéntől függően) enyhíteni tud a tüneteken:
- Magas pollenkoncentráció esetén, szeles időben vagy zivatarok után tanácsos zárt térben tartózkodni.
- A szabadban napszemüveg viselése, hazatérve alapos zuhany, és a szem vízzel való átmosása javasolt.
- Kerülni kell a fűnyírást, a füves területeken való sétálást, a kempingezést.
- El kell távolítani mindent a hálószobából, ami kiválthatja az allergiás tüneteket.
- A poratkák számának csökkentése érdekében hetente tanácsos kimosni a törölközőket, az ágyneműt. Lehetőség szerint HEPA-filteres porszívóval ajánlott a heti alapos porszívózás. Megfontolandó a szőnyegek, függönyök használatának mellőzése.
- Állatszőrre allergiás személy ne engedjen be háziállatot a hálószobába.
- A penészre allergiás személy kerülje a párás környezetet, ne járjon pincékbe, illetve tartsa alacsonyan otthona páratartalmát.
- Sósvizes orrspray vagy a sósvizes orrmosás szintén enyhülést hozhat az allergiás rhinitis tüneteiben.
A tudomány mai állása szerint az allergiás rhinitis kialakulása genetikai hajlamra vezethető vissza, nem megelőzhető. Leginkább serdülő és fiatal felnőtt korban jellemző a megbetegedés. A fentiek betartása és megfelelő gyógyszeres kezelés, gondozás mellett elérhető a tünetmentesség is.
