A nyugtatószer-függőség magyarországi előfordulási gyakoriságát még megbecsülni is nehéz – azonban a különböző külföldi és itthoni statisztikák alapján a probléma az egész világon egyre aggasztóbb méreteket ölt. A benzodiazepinek napjainkban a leggyakrabban használt altató-, nyugtató- és szorongáscsökkentő szerek. Alkalmazásuk rövid távon, indokolt esetben biztonságos, hosszú távú alkalmazásuknak azonban nincs pszichiátriai indikációja!
A benzodiazepin típusú gyógyszerek hosszú távú használata esetén a kívánt altató, nyugtató és szorongáscsökkentő hatásokkal szembeni tolerancia gyorsan kialakul – vagyis a hatás hamar gyengülni kezd. Ezzel szemben azonban a mellékhatások nem csökkennek, ráadásul a függőség könnyen és sokszor szinte észrevehetetlenül alakul ki. Az esetek nagy részében addig nem is gondolja a függő, hogy függőségben szenved, amíg meg nem próbálja elhagyni a nyugtató gyógyszert. A leszokás folyamata során a benzodiazepinekre jellemző kínzó elvonási tünetek jelentkezése miatt a leszokás nehéz, szakszerű segítség nélkül gyakran kudarcba fullad.
A benzodiazepinek elvonási tünetei
A benzodiazepinekről való leszokás hírhedten nehéz és traumatikus folyamat. A megjelenő elvonási tünetek nehézzé teszik a leszokást, azonban megfelelő szaksegítséggel a siker aránya magas.
A benzodiazepinek leggyakoribb elvonási tünetei az alábbiak:
- szorongás, pánikroham, agorafóbia;
- homályos látás, az érzékszervek érzékenysége, észlelési torzulások, hallucinációk;
- álmatlanság, rémálmok;
- disszociatív zavarok (deperszonalizáció, derealizáció: az egyén önmagát, érzéseit, a környezetét, a világot idegennek, furcsának, eltávolodottnak éli meg);
- depresszió, lehangoltság, ingerlékenység, nyugtalanság;
- memóriazavarok és a koncentrálóképesség romlása;
- remegés, izomgörcsök;
- heves szívdobogás;
- éjszakai izzadás.
A dózis csökkentése
A függőségkezelésről bővebben itt olvashat.
A benzodiazepinek elhagyásakor jelentkező megvonási tünetek nehezen tolerálhatóak, így az adag csökkentése nehéz és traumatikus folyamat, mely szigorúan csak orvosi felügyelet mellett lehetséges! A leszokásban való támogatás az adag szakszerű csökkentését és az azzal párhuzamos lelki támogatást is magába kell, hogy foglalja.
A benzodiazepinek dóziscsökkentésének menete attól függ, hogy az érintett milyen típusú benzodiazepint és milyen magas dózisban alkalmazott.
Dóziscsökkentés terápiás adag használata esetén
A benzodiazepinek elhagyásának leghatékonyabb módja a dózis fokozatos, lassú csökkentése – 1-2 hetente legfeljebb a terápiás adag egytizedével. A hatóanyag hirtelen megvonása nemcsak felerősíti a szorongásos tüneteket, hanem akár görcsöket és akut pszichotikus állapotot is okozhat. A dózis szakszerű, lassú csökkentése esetén azonban ilyen súlyos elvonási tünetek nem fordulnak elő.
A gyógyszeradag gyors csökkentése vonzó lehet a beteg számára – hiszen hamarabb megtörténhet a leszokás – de nem javasolt módszer. A megvonási tünetek megjelenésével ugyanis meredeken nő a visszaesés esélye.
A leszokás optimális időtartama 6-8 hét, azonban bizonyos esetekben akár egy vagy több évet is igénybe vehet a folyamat. A leszokás hosszát befolyásolja a kezdeti dózis, az eredeti felírás oka (és hogy ez az ok a leszokást megelőzően vagy közben kezelve van-e), az életmód, az alap személyiségtípus, a környezet és a lelki támogatás elérhetősége (vagy a beteg részéről a támogatás elfogadására való hajlandóság).
Dóziscsökkentés nagy dózissal visszaélők vagy rekreációs célú szerhasználók esetén
A leszokás teljesen más megközelítést igényel olyan esetekben, amikor valaki rendkívül nagy dózisban alkalmaz benzodiazepineket vagy pedig valamilyen rekreációs célú szerhasználattal társul azok alkalmazása. Utóbbi eset jellemzően stimuláns típusú szerhasználók körében fordul elő – a stimuláns (pl. amfetamin, metamfetamin stb.) alkalmazását követően, az akár több napi folyamatos ébrenlétet követő nyugtatóhasználat teszi lehetővé a pihenést, ami a stimulánshasználat után enélkül gyakorlatilag lehetetlen lenne. A probléma még súlyosabb, ha a stimuláns- és nyugtatóhasználat már váltja egymást – ilyenkor az ébrenléthez stimulánsra, az alváshoz pedig nyugtatóra van szükség, a szermentes időszakok pedig akár teljesen el is tűnhetnek az érintett életéből. Az ilyen típusú kombinált szerhasználatról való leszokás azonban a stimuláns elhagyását is magába kell, hogy foglalja.
Ezekben az esetekben nem alkalmazható a fokozatos csökkentés, hanem a szer gyors elvonására van szükség. A súlyos, akut elvonási tünetek megjelenése miatt szigorú orvosi felügyeletre, akár kórházi ellátásra is szükség lehet a korai időszakban. Az elvonási tünetként jelentkező görcsök megelőzhetők hosszú hatású benzodiazepin (pl. diazepam) alacsony dózisával, vagy bizonyos epilepszia elleni szerek alkalmazásával (pl. karbamazepin).
A benzodiazepinek megvonási tünetei bizonyos ún. adjuváns szerekkel enyhíthetők, ezek alkalmazása és hatékonysága azonban vitatott. Ilyen szerek lehetnek bizonyos antidepresszánsok, béta-blokkolók, különböző görcsgátlók és egyéb hatóanyagok. Ezeknek az adjuváns szereknek az elhagyása jellemzően már egyszerűbb feladat, mint a benzodiazepineké.
A lelki támogatás fontossága a leszokásban
A benzodiazepinekről való leszokás nehéz lelki folyamat, de a megfelelő szakember bevonásával és a család, barátok lelki támogatásával a siker aránya magas (70-80%). Az elhagyás sikeressége nem függ össze a használat módjával, az alkalmazott dózissal és a pszichiátriai előélettel – megfelelő támogatás esetén minden dependens csoportnak megvan az esélye a tünetmentes életre! A visszaesési ráta nagyon változó lehet, így ennek megelőzésére személyre szabott terápiás program (pszichoterápia vagy az önismeretet elősegítő és a visszaesést megelőző konzultációk, programok) ajánlott.
A lelki támogatásnak (legyen az szakember, vagy a család, barátok részéről nyújtott lelki támogatás) a leszokást követő időszakban is rendelkezésre kell állnia. A leszokást követő időszakban a visszaesés kockázata még emelkedett – különösen, ha életvezetési nehézségek is jelentkeznek ebben a szakaszban.
Ha Önnek vagy családtagjának segítségre van szüksége, a drogprevenciós, illetve a kábítószer-használókat és hozzátartozóikat célzó beavatkozásokat megtalálja a Nemzeti Drog Fókuszpont adatbázisábán.
