Kisvérköri magas vérnyomás

A kis vérköri magas vérnyomás (pulmonális hipertónia, pulmonális artériás hipertónia, PAH) a tüdőkeringésben fellépő magas vérnyomás.

Akkor fordul elő, ha a tüdő erei beszűkülnek, így emelkedik a vér áramlásához szükséges nyomás (lásd még: Vér és erek).

A jobb szívfél egy ideig a beszűkült ereken is átpumpálja a megfelelő mennyiségű vért, ehhez azonban nagyobb erőre van szüksége, ami fokozatosan a jobb szív megvastagodásához vezet. Egy idő után a szív már nem képes megfelelő erőt kifejteni, így a keringés is akadályozottá válik. Ilyenkor a szervezet már nem jut elegendő mennyiségű oxigénhez, aminek talaján kialakul a légszomj, fáradtság és szédülés.

Kezeletlen esetekben idővel a folyamat szívelégtelenséghez vezet. Ilyenkor már a nagy vérkörben is pangani kezd a vér, aminek következtében például vizenyő (ödéma) alakul ki a test alul fekvő területein, például a boka- és lábfejtájékon.

A kisvérköri magas vérnyomás főbb tünetei

A kis vérköri magas vérnyomás lassan kialakuló betegség.

Kezdetben nincs kifejezett jele, előrehaladottabb stádiumban a leggyakoribb tünetei az alábbiak lehetnek:

• légszomj (eleinte terhelés esetén, később nyugalomban is),
• fáradtság, kimerültség,
• szédülés,
• szapora szívverés,
• mellkasi fájdalom vagy mellkasi nyomás,
• gyenge fizikai teljesítőképesség,
• krónikus köhögés,
• szédülés.

Súlyos, előrehaladott esetekben jelentkező tünetek:

• a boka, lábfej duzzanata,
• ájulás,
• az ajkak, körmök szederjessé válása,
• hasi ödéma a folyadék felhalmozódása miatt.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha gyakran fáradt és kimerült, romlik a fizikai teljesítőképessége, illetve légzésének romlását tapasztalja, forduljon háziorvosához, aki a tünetek alapján dönt a szükséges vizsgálatokról.

A kisvérköri magas vérnyomás kialakulásának okai

A kisvérköri magas vérnyomást a tüdő ereinek szűkülése, elzáródása okozza, ami miatt a szív nehezebb munkára kényszerül.

Megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos kis vérköri magas vérnyomást: az elsődleges oka nem ismert, de a feltételezések szerint a tüdőerek falának ismeretlen eredetű izomgyengülése áll a hátterében. A másodlagos oka általában elhúzódó tüdőbetegség vagy veleszületett szívbetegség.

Ha a betegségben az artériák (a szív jobb kamrájából kiinduló erek) is érintettek, a rendellenességet pulmonális artériás hipertóniának (PAH) nevezik. PAH esetén a tünetek általában csak akkor jelentkeznek, amikor a betegség már előrehaladottabb állapotban van.

A kisvérköri magas vérnyomást az alábbiak okozhatják:

• genetikai problémák,
• veleszületett szívbetegségek,
• kötőszöveti betegségek (például szkleroderma),
• vérrögök a tüdőben (tüdőembólia),
• tüdőbetegségek (tüdőfibrózis, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), obstruktív alvási apnoe),
• májbetegségek,
• krónikus veseelégtelenség,
• egyes fertőző betegségek.

A betegség kialakulásának kockázatát az alábbi tényezők növelik:

• kisvérköri magas vérnyomás előfordulása a családban,
• elhízás és obstruktív alvási apnoe együttes fennállása,
• várandósság,
• rendszeres tartózkodás nagy tengerszint feletti magasságon,
• egyes gyógyszerek,
• dohányzás.

A kisvérköri magas vérnyomás diagnosztizálása

A kisvérköri magas vérnyomást gyakran nehéz diagnosztizálni, mert kezdetben nincsenek jellegzetes tünetei. Ha felmerül a betegség gyanúja, átfogó fizikális vizsgálatra és kórtörténeti elemzésre van szükség: a családi kórtörténet mellett fontosak a korábban szedett gyógyszerek, a kockázati tényezők, az esetleges szerhasználat részletei is.

A diagnózis felállításához rendszerint az alábbi vizsgálatokra van szükség:

• EKG (elektrokardiogram),
• szívultrahang,
• mellkasröntgen,
• laboratóriumi vizsgálatok (vérvizsgálat),
• vérgázanalízis,
• a légzésfunkció vizsgálata,
• nagy felbontású komputertomográfia (HRCT),
• ventilációs-perfúziós szcintigráfia,
• érfestés (angiográfia),
• szívkatéterezés,
• terheléses gyaloglás,
• alvásvizsgálatok az oxigénszint mérésére.

A kisvérköri magas vérnyomás kezelése

A kis vérköri magas vérnyomás hátterében sokféle ok húzódhat meg, ebből kifolyólag a kezelés is sokféle lehet a kiváltó októl függően.

A betegség kezelési módjai az alábbiak lehetnek:

• kombinált gyógyszeres terápia,
• oxigénterápia,
• műtét.

A betegség kezelésében nagy segítséget jelentenek az alábbiak is:

• a megerőltető fizikai aktivitás kerülése (amelyhez a tüdő nem tudja biztosítani a szükséges oxigént);

• könnyű testmozgás (pl. rendszeres séta az izomerő fenntartása és a keringés ösztönzése érdekében);

• helyes táplálkozás: tápanyagokban, rostokban, nyomelemekben és vitaminokban gazdag étrend;

• konyhasó bevitelének csökkentése;

• alkoholfogyasztás minimalizálása;

• testsúly rendszeres ellenőrzése lehetőleg ugyanabban a napszakban (a testsúly hirtelen megnövekedése a szív és a vese állapota romlásának jele lehet);

• az aktív és passzív dohányzás kerülése;

• fogamzásgátló tabletták mellőzése;

• légi utazás, magasban való tartózkodás kerülése;

• vérnyomást emelő helyzetek kerülése (forró fürdő, szauna).

Nagyon fontos, hogy a betegségben szenvedő egyének bármilyen más gyógyszer szedése előtt egyeztessenek a kezelőorvosukkal.

Kisvérköri magas vérnyomás a várandósság alatt

Amennyiben a kis vérköri magas vérnyomásban szenvedő beteg gyermekvállalást tervez, előtte szakorvossal kell konzultálnia, mert a betegség fokozott kockázatot jelent a kismamára és a születendő gyermekre is.