Korai magömlésről van szó, ha a férfi a behatolás előtt, vagy azt követően nagyon rövid idő alatt ejakulál.
A korai magömlés viszonylag gyakori szexuális panasz. A becslések eltérőek, de háromból egy férfi állítja, hogy tapasztalta már ezt a problémát.
Amíg ez alkalmanként fordul elő, nincs ok aggodalomra.
Azonban a korai magömlés egészségi problémaként diagnosztizálható, amennyiben az érintett:
- mindig, vagy majdnem mindig ejakulál a behatolást követő egy percen belül;
- a közösülés során képtelen késleltetni az ejakulációt;
- frusztráltnak érzi magát emiatt, melynek következtében kerüli a szexuális aktust.
A korai magömlésben pszichológiai és biológiai tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. Az ejakulációt késleltető gyógyszerek, a szexuális tanácsadás, illetve technikák – vagy ezek kombinációja – az esetek többségében segítenek.
A korai magömlés főbb tünetei
A korai magömlés fő tünete, hogy az illető személy a behatolást követően képtelen egy percnél tovább késleltetni a magömlést. A probléma minden szexuális helyzetben előfordulhat, még maszturbáció közben is.
A korai magömlés az alábbi típusokba sorolható:
- élethosszig tartó (elsődleges) – az egész életen át előfordul, szinte minden alkalommal bekövetkezik;
- szerzett (másodlagos) – a szerzett korai magömlés korábban problémamentes szexuális aktusok után alakul ki.
Számos férfi úgy véli, hogy a korai magömlés tünetei jellemzik őket, azonban a kritériumok szerint nem áll fenn az esetükben probléma, ezekben az esetekben a korai magömlés normál variációiról van szó, melynek lényege, hogy periódusonként változik a gyors és a normális ejakuláció.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a szexuális érintkezések során a korai magömlés általánossá válik, tanácsos a háziorvoshoz fordulni, aki az esetek többségében andrológiai szakrendelésre utalja a pácienst. Amennyiben pszichés okok állnak a korai magömlés hátterében, érdemes pszichológus segítségét kérni a probléma megoldásának érdekében.
A korai magömlés kiváltó okai
A korai magömlés pontos oka nem ismert, ám a szakemberek vélekedése szerint pszichológiai és biológiai tényezők összetett kölcsönhatása idézi elő.
Pszichológiai okok, melyek szerepet játszhatnak a korai magömlés kialakulásában:
- korábbi szexuális élmények;
- korábbi szexuális abúzus;
- negatív testkép;
- depresszió;
- aggodalom a korai magömlés várható bekövetkezte miatt;
- a szexszel kapcsolatos bűntudat.
Egyéb tényezők, amelyek szintén szerepet játszhatnak:
- erektilis diszfunkció – az erekció fenntartásának képtelenségétől való félelem;
- szorongás – a szexuális alulteljesítéstől való félelem miatt;
- párkapcsolati problémák.
Számos biológiai tényező hozzájárulhat a korai magömlés kialakulásához, többek között:
- rendellenes hormonszint;
- az ingerületátvivő anyagok rendellenes szintje;
- a prosztata vagy a húgycső gyulladása;
- öröklött tulajdonságok,
- ritkán műtétek, sérülések.
A korai magömlés lehetséges szövődményei
A tartósan fennálló korai magömlés az alábbi problémák kialakulásához vezethet:
- párkapcsolati problémák – a korai magömlés gyakori következménye a párkapcsolati stressz;
- termékenységi problémák – a korai magömlés esetenként lehetetlenné teszi a megtermékenyítést, amennyiben az ejakuláció nem a hüvelyben történik.
A korai magömlés diagnosztizálása
A páciens anamnézisfelvételét követően fizikális vizsgálatra, esetenként urológiai vizsgálatra kerülhet sor.
Abban az esetben, ha a korai magömlés erekciós problémákkal párosul, a kezelőorvos laborvizsgálatot kérhet a páciens tesztoszteronszintjének ellenőrzésére.
A korai magömlés kezelése
A korai magömlés általános kezelési lehetőségei közé tartoznak a célzott szexuális technikák, a viselkedésterápia, a helyi érzéstelenítők, esetenként gyógyszerek – az alábbiak szerint:
- a közösülés előtt egy-két órával végzett önkielégítés az ejakuláció késleltetésére;
- a közösülés kerülése egy bizonyos ideig, és helyettesítése egyéb együttlétformákkal, így csökkenthető a szexuális együttlét okozta stressz;
- napi 2-3 alkalommal végzett medencefenék-gyakorlatok (Kegel-torna) (a medencefenék izmainak néhány másodpercig történő megfeszítése, majd elernyesztése ülő-álló testhelyzetben);
- elszorító technika (az ejakulálást megelőzően a pénisz elszorítása a makk alsó részénél addig, amíg az ejakulációs késztetés elmúlik);
- óvszerhasználat (csökkentheti a pénisz érzékenységét, ami késleltetheti az ejakulációt);
- a makkon alkalmazott helyi érzéstelenítő krém, vagy spray használata (ezek azonban a partnerre is hathatnak);
- szakorvos által javasolt és felírt gyógyszerek (pl. foszfodiészteráz-5 inhibitor, antidepresszánsok);
A viselkedésterápia, illetve a gyógyszerek együttes alkalmazása általában a legeredményesebb.
Kapcsolódó tartalmak: