A társadalom részéről gyakran éri megbélyegzés (stigma), kiközösítés a pszichés eredetű betegségekben szenvedőket. A stigmatizálás negatív viszonyuláson, előítéleteken alapul, melyek tudatlanságból, sztereotípiákból és diszkriminációból táplálkoznak.
Az emberek nagy része fél a mentális zavaroktól vagy nehézséget okoz számukra a szokványostól eltérő viselkedések elfogadása. Gyakori reakció részükről a szánakozás, illetve a betegek hibáztatása: sokan úgy gondolják, tévesen, hogy az ilyen típusú betegségben szenvedők saját maguk felelősek az állapotukért. A mentális zavarokban szenvedőknek így nemcsak saját állapotuk terheivel, hanem a külvilág elutasító magatartásával is meg kell küzdeniük.
A 2014-ben elindult „Mind the Mind – to Combat the Stigma of Mental Disorders” (Légy tekintettel az elmére!) elnevezésű kampányhoz, amely a mentális zavarokkal kapcsolatos stigmatizáció elleni küzdelmet hirdeti, Magyarország is csatlakozott.
A stigmatizálás okai
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint az európai felnőtt lakosság több mint 20 százalékát érinti valamilyen mértékű mentális zavar, leggyakrabban depresszió, szkizofrénia, demencia, evészavar vagy generalizált szorongás. A mentális zavarokban érintettek helyzetét jól jellemzi, hogy a hétköznapi szóhasználatban gyakran illetik sértő, megalázó kifejezésekkel azokat, akik lelki gondokkal vagy pszichiátriai betegséggel küzdenek: dilis, félnótás, félkegyelmű, gyagyás, bolond, kettyós, idióta. Ilyen formában a stigmatizáció könnyen kimerítheti a szóbeli (verbális) és a lelki bántalmazás fogalmait.
A megbélyegzésnek, diszkriminációnak általában a tájékozatlanság az oka, a köztudatban ugyanis számtalan tévhit él ezekkel a betegségekkel kapcsolatban. A megbélyegzés nemcsak a betegeket érintheti, hanem kiterjedhet gyógyító intézményekre – napjainkban még mindig erős a hiedelem, hogy a pszichiátriai gondozókban és klinikákon a társadalomra veszélyes betegeket kezelnek; pszichiáterekre – sokan például úgy vélik, hogy a gyógyszerekkel nem gyógyítják, csak elkábítják a betegeket; a beteg családjára és barátaira, illetve gyógyszerekre is – a pszichés zavarok kezeléséhez használt szerekről elterjedt a nézet, hogy azok veszélyesek, melyektől könnyen függővé lehet válni.
A stigmák negatív hatásai
A kívülről rásütött stigmák, megbélyegzések megalázóak és rendkívül károsak az érintettek számára, hiszen erős szégyenérzettel járnak, csökkentik az önbizalmat, önértékelési problémákat okoznak, rombolják az emberi méltóságérzetet, és megjelenhet miattuk az elutasítástól való félelem. A megbélyegzés gyöngítheti a beteg védekező mechanizmusát, felerősíti az értéktelenség érzését. A családban is megjelenhet a bűntudat, hogy a beteg esetleg örökölte a rossz géneket.
Mindezek negatív hatással vannak a betegség alakulására, hátrányosan befolyásolják a gyógyításához szükséges együttműködést. Mindez például a depresszió elmélyüléséhez vezethet, aminek olyan súlyos következményei lehetnek, mint az öngyilkossági gondolatok megjelenése.
Segítségkérés stigmatizáció esetén
Tartós lelki problémák esetén, vagy ha úgy érzi, hogy mielőbb szüksége van valakire, aki meghallgatja, hívjon fel egy telefonos lelkisegély-szolgálatot!
Az éjjel-nappal ingyenesen hívható Lelki Elsősegély Szolgálat (LESZ) a 116-123-as számon érhető el. A LESZ munkatársai krízishelyzetekben és tanácsadás céljából is rendelkezésre állnak. Ha úgy érzi, hogy szakorvosi segítségre van szüksége, a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelőt beutaló nélkül felkeresheti.
A stigmatizáció következményei
A stigmatizálás olyan erősen jelen lehet a köztudatban, hogy sokan azért nem fordulnak orvoshoz, mert félnek a megbélyegzéstől, tartanak attól, hogy környezetük megveti őket emiatt. Ha a környezet tudomására jut, hogy valaki pszichés zavarban szenved, az oda is vezethet, hogy az illetőt kirekesztik, munkájából elbocsátják vagy alacsonyabb beosztásba helyezik, gyermekkorban a beteg kiközösítés, gúnyolódás tárgyává válhat (bullying).
A mentális zavarok gyógyulása általában hosszú folyamat, így idővel megjelenhet az önstigmatizáció is, amikor a betegek nem bíznak saját gyógyulásukban – ez erőteljesen csökkenti a gyógyuláshoz szükséges motivációt.
Egy mentális zavarral küzdő személlyel való találkozás akár erőszakos cselekményeket is kiválthat a tévhitekből táplálkozó emberekből, mert sokan gondolják őket veszélyesnek, kiszámíthatatlannak. Ezt a tévhitet némiképpen erősítik a bűncselekményekről szóló híradások is. Valójában a mentális zavarban szenvedők nem követnek el gyakrabban erőszakos bűncselekményt, mint az átlag népességhez tartozók.
Mit tehet stigmatizáció esetén?
Napjainkban világszerte szerveződnek antistigma mozgalmak, támogató csoportok, melyek felvállalják a mentális betegségek megbélyegzése elleni küzdelmet. Ezek hatására néhány stigma halványul vagy megszűnik: érezhetően megváltozott, toleránsabb lett például a depresszióhoz kapcsolódó hozzáállás, de megfigyelhető a változás a szkizofréniával szemben is. Ez azt mutatja, hogy a kedvezőtlen álláspontok képesek megváltozni, különösen, ha minél többen teszünk az eredmény érdekében.
Ha környezetében tapasztalja, hogy valakit lelki gondjai vagy pszichés betegsége miatt gúnyolnak vagy kiközösítenek, lehetőségeihez mérten álljon ki a stigmatizált személy mellett, vagy egyéb módon jelezze felé, hogy az őt ért szóbeli-lelki bántalmazást elítéli!
A megbélyegzés megszüntetéséért a mentális betegségben szenvedők is tehetnek: fontos felismerniük tüneteiket, időben orvoshoz fordulniuk és változtatniuk az önmegbélyegző magatartásukon. Meg kell tanulniuk, hogy ne azonosítsák magukat a betegséggel, például ne azt mondják a környezetüknek, hogy depressziós vagyok, hanem azt, hogy depresszióm van, vagy ne hívják magukat szkizofrénnek, hanem szkizofréniában szenvedőnek.
A stigmatizáció megelőzése
A stigmatizálás negatív hatásai miatt nagyon fontos a tévhitek eloszlatása, a mentális zavarokhoz kötődő tünetek és viselkedések megértése, elfogadása. A stigmatizáció elleni küzdelemre különösen az iskolákban, az oktatási intézményekben van szükség.
A mentális betegségekről szóló szakszerű tájékoztatás, az empátiás készségek fejlesztése segíthet abban, hogy a társadalom elfogadással és megértéssel forduljon a mentális zavarokkal küzdő emberek felé. A változások abban is segíthetnek, hogy az érintett betegek időben keressék fel az orvost, elfogadják a kezelési módszereket, és a szükséges ideig vegyenek részt a terápiában.
Nagyon fontos a stigmatizálás csökkentésében, megszüntetésében a gyógyító személyzet hozzáállása is: például a mentális betegségben szenvedők emberi méltóságának tiszteletben tartása, tüneteik komolyan vétele, a megbélyegző kifejezések kerülése, a betegség gyógyulásába való hit erősítése hamis illúziók táplálása nélkül.
Ajánlott tartalom: Egyéni tényezők az egészség megélésében