A férfiak és nők egymástól különböző belső- és külső nemi szervei adják az elsődleges nemi jellegeket, melyek embriókorban a gének és a nemi hormonok hatására fejlődnek különböző irányba. A másodlagos nemi jellegek serdülőkorban a nemi hormonok hatására alakulnak ki.
A külső női nemi szerveknek (genitáliák) két funkciójuk van: fontos szerepet töltenek be a szaporodásban, és védik a belső nemi szerveket a fertőzésekkel szemben. A belső női nemi szervek (genitális traktus) csatornát képeznek a petefészkektől a méhen át a hüvelyig, melyen keresztül a magzat megszülethet.
Külső női nemi szervek
A külső női nemi szervek lehetővé teszik a közösülést, ezáltal biztosítva a petesejt és a spermiumok találkozását, valamint védik a belső nemi szerveket a nemi úton terjedő fertőzésektől. A külső női nemi szervek részei az alábbiak.
Külső szeméremtest: a combok között a végbélnyílás előtt helyezkedik el.
Szeméremdomb (mons pubis): a szeméremtest felett lévő tájék, melynek zsírpárnája serdülőkorban, a nemi éréskor nyeri el végső, kidomborodó alakját.
Nagyajkak (labium maioris pudendi): a hüvelybemenet két oldalán elhelyezkedő, zsírszövettel kipárnázott bőrredők.
Kisajkak (labium minoris pudendi): a nagyajkakon belül találhatók, sima nyálkahártyával borítottak.
Hüvely (vagina): 6-10 cm hosszú, nyálkahártyával bélelt, simaizomzattal körülvett rugalmas cső, amely megközelítőleg a medence tengelyében halad. A nyálkahártyáján élő hasznos baktériumok (lactobacillusok) tejsavat termelnek, ami védelmet nyújt más baktériumok elszaporodása ellen.
Bartholin-mirigyek: a hüvely nedvesítéséért felelős legnagyobb mirigyek, melyek a nagyajkak belső oldalán, kétoldalt, a gáthoz közel helyezkednek el, és a kisajkak belső felszínén nyílnak a hüvelybemenet két oldalán. Izgalom hatására a hüvelybemenet mögötti kis vezetéken keresztül nyákot választanak ki, ami a közösülés alatti síkosságot biztosítja (lásd még Hüvelyszárazság). Ha e kivezető csövek egyike (vagy mindkettő) elzáródik, ún. Bartholin-ciszta vagy súlyosabb esetben Bartholin-tályog alakul ki.
Húgycsőnyílás: a hüvely felett található nyílás, melyet a húgyhólyaggal a húgycső köt össze, a vizeletürítés céljából (lásd még: Vizeletkiválasztó rendszer).
Csikló (clitoris): a hüvelybemenet előtt, a kisajkak felső találkozásánál helyezkedik el, benne barlangos testek találhatók, melyek nemi izgalom hatására vérrel telítődnek, és a csikló merevedését okozzák.
Lásd még: Női libidó
A külső nemi szervek felépítése és működése
A külső szeméremtest elülső határát a szeméremdomb (vénuszdomb), a hátsót a gát képezi. A két külső vastag bőrredő a két – izzadtság- és faggyúmirigyeket tartalmazó – nagyajak, melyeket a has alatt található szeméremdombig folytatódó szeméremszőrzet borít. A nagyajkak hátul a gátnál találkoznak, amely a hüvely és a végbélnyílás közötti kötőszövetes, izmos terület (gátmetszésre a szülés kitolási szakaszában kerülhet sor bizonyos esetekben abból a célból, hogy kiszélesítsék a hüvelynyílást a magzati fej könnyebb kigördülése érdekében).
A nagyajkak szétfeszítésével láthatóvá válnak a szőrtelen kisajkak, melyeket sima nyálkahártya borít. A kis szeméremajkak elől összefutnak és közrefogják a csiklót, mely feszes kötőszövettel és izomszövettel kötődik a szeméremcsonthoz. Izgalom hatására a csikló is megtelik vérrel, és mérete megnő. Az orgazmust a csikló és a hüvelybemenet izgalma eredményezi. Orgazmus során a hüvelyfal és a kismedence izmai ritmikusan összehúzódnak és ellazulnak, majd az érzés átterjed az egész kismedencére, a végbélnyílás körüli területre is.
Kapcsolódó tartalom: Szexuális zavarok nőknél
A hüvelybemenetet az egyénenként eltérő kiterjedésű és feszességű szűzhártya (hymen) veszi körül, melynek nyílása rugalmas és tágulékony. A szűzhártya az első szexuális közösülés során átszakadhat, minimális kényelmetlenséget és vérzést okozva.
Belső női nemi szervek
A belső női nemi szervek fontos szerepet töltenek be a szaporodásban a petesejtek és a nemi hormonok termelésével. A belső nemi szervek az altest alsó részében, az ún. kismedencében, a hólyag mögött, a végbél előtt helyezkednek el. A belső női nemi szervek részei az alábbiak.
Méh (uterus): fekvő körte alakú, üreges, tömör falú, kb. 10-11 cm hosszú, 2,5 cm vastag, a húgyhólyag és a végbél között elhelyezkedő szerv. Fő részei a méhtest (corpus uteri) és a méhnyak (cervix uteri). Üregét méhnyálkahártya (endometrium) béleli, falának legnagyobb részét a méhizomzat képezi, kívül a hashártya borítja. A hüvely felső végében lévő nyílását tömör nyákcsap zárja el a hüvelyben élősködő baktériumok behatolásával szemben, mely a hímivarsejtek számára átjárható.
Méhkürtök vagy petevezetékek (tuba uterina): a méhüregből kétoldalt nyíló, kb. 10-13 cm hosszúságú, nyálkahártyával bélelt, izmos falú csövek, melyek összekötik a méh üregét a petefészek felső felszínével.
Méhet rögzítő függesztő- és támasztórendszer: elégtelen működése a méh és a hólyag süllyedését okozhatja, ami többek között vizelési problémákhoz, méhsüllyedéshez vezethet.
Petefészek (ovarium): páros, a petevezetékek végén található, fél mandula nagyságú szerv. Szalagok rögzítik a méh falához és a hashártyához. Belső állományát sejtszegény kötőszöveti állomány, illetve petefészektüszők alkotják (folliculus), melyekben a különböző érettségi stádiumban lévő petesejtek (oocyta) találhatók. A petesejt az emberi szervezet legnagyobb sejtje, többrétegű burok védi. Önálló mozgásra nem képes, élettartama – ha nem történik megtermékenyítés – legfeljebb 2 nap.
Medencefenék izmai: a kismedence alján elhelyezkedő, bonyolult elhelyezkedésű és tapadású, nyolcast formázó izmok. Az elülső gyűrű a nemi szervek körüli rostkötegekből áll, a hátsó pedig a végbél körül helyezkedik el. Az itt elhelyezkedő izmok megerősítésére szolgál az úgynevezett intimtorna, melynek végzése különösen javasolt vizelet- és székletinkontinencia esetén.
A belső női nemi szervek felépítése és működése
A méh a kismedence közepén található, legtöbbször előre hajlik a hólyag felé, néha hátrafelé, a végbél (rectum) irányában törik meg. A méh alsó része, a méhnyak a méhüreget köti össze a hüvellyel. A méhet belülről borító nyálkahártya havonta ismétlődő változáson megy át, a 28 napos menstruációs ciklus alatt felkészülve a megtermékenyített petesejt befogadására. A méh befogadja és védi a megtermékenyített petesejtet, az embrió fejlődése során később kialakuló, a méhhez tapadó méhlepény pedig táplálja, védi és oxigéndús vérrel látja el a magzatot.
A petefészek kéregállományában különböző érettségi állapotban lévő tüszők vannak, ezekből alakulnak ki az érett petesejtek. Már az újszülött leánygyermek petefészkében megtalálható az összes tüsző, melyekből az ivarérettség elérését követően átlagosan 28 naponként megérik egy. Az érési folyamat végeredményeként, az ún. ovuláció során szabadul ki az érett petesejt. A megrepedt tüsző helyén hormontermelő szövet, a sárgatest (corpus luteum) alakul ki, melynek hormonja a sárgatesthormon (progeszteron).
Ha a tüszőből felszabadult petesejt nem termékenyül meg, akkor a sárgatest mintegy tíz napig fejlődik, majd sejtjei elfajulnak, a pete befogadására elkészült méhnyálkahártya pedig vérzés kíséretében lelökődik (menstruáció). Ha a petesejt megtermékenyül, akkor a sárgatest növekedésnek indul, tovább termeli a sárgatesthormont, majd visszafejlődik, miután a méhlepény átveszi a hormontermelést.
Az ovulációs ciklus 28 napos folyamata során az ösztrogén és progeszteron hormonok hatására a méhnyálkahártya az alábbi fázisokon megy keresztül:
- proliferációs fázis: a méhnyálkahártya megvastagszik,
- szekréciós fázis: a méhnyálkahártya kiválasztó fázisba jut,
- menstruációs fázis: a méhnyálkahártya vérzés kíséretében lelökődik,
- regenerációs fázis: a nyálkahártya állapota helyreáll.
Kapcsolódó tartalom:
Terhesség – Második trimeszter
Terhesség – harmadik trimeszter
Megtermékenyülést segítő életmódjavaslatok
Női másodlagos nemi jelleg
A másodlagos nemi jelleg a nemi érés (pubertás) idején alakul ki a nemi hormonok hatására. A serdülés során a testmagasság nő, a test alakja, mérete megváltozik, beindul a szőrnövekedés, valamint a szervezet reprodukciós képességre tesz szert érése során. Az élet későbbi szakaszában a nemi hormonok tartják fenn a másodlagos nemi jelleget.
A férfiakkal ellentétben a nők csont- és izomrendszere finomabb, csípőjük szélesebb, válluk keskenyebb. A bőr alatti zsírpárnák nagyobb aránya miatt a formák lekerekítettebbek, az emlőmirigyek kifejlettek. A nők hangja magasabb, mint a férfiaké. A szőrzetnövekedés elsősorban a hónalj és szeméremdomb területén kifejezett.
Ha a serdülés késik, késői serdülésről beszélünk, ha pedig korábban következik be, azt korai serdülésnek (Pubertas praecox) nevezzük. Hátterükben alkati sajátosságok vagy betegségek állhatnak.
Ajánlott tartalom: Szexuális egészség
