Az osteosarcoma a csontok képződéséért felelős sejtekből kiinduló rosszindulatú csontdaganat. A „sarcoma” elnevezés a kötőszövetek rosszindulatú daganatára utal (pl. csont-, porc-, izomeredetű daganat).
Leggyakrabban a hosszú csöves csontok végén (metaphysis) alakul ki, főként a láb csontjain (de bármelyik csontból kiindulhat). Ritka esetekben a csontokon kívül, a lágyrészekből is kialakulhat. Az osteosarcoma általában fiatal felnőttek, tinédzserek betegsége, de bármelyik életkorban előfordulhat.
Az osteosarcomát agresszivitása alapján három kategóriába sorolhatjuk, azokon belül pedig számos altípusra oszthatjuk:
- high-grade (magas agresszivitású): osteoblastos, chondroblastos, fibroblastos, kissejtes, teleangiectasiás, juxtacorticalis, pagetoid, extraskeletalis, post-irradiációs;
- intermediate-grade (közepes agresszivitású): periostealis;
- low-grade (alacsony agresszivitású): parostealis, intramedullaris.
Az osteosarcoma megelőzésére jelenleg nincs mód.
Az osteosarcoma főbb tünetei
Az osteosarcoma tünetei az alábbiak lehetnek:
- fájdalom, mely eleinte „jön és megy”, de később állandóvá válik;
- végtagi duzzanat;
- ízület- vagy csontfájdalom;
- csontsérülés, tisztázatlan eredetű csonttörés;
- ismeretlen eredetű láz;
- beszűkült mozgástartomány;
- sántítás.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a fent leírt tüneteket tapasztalja magán vagy gyermekén, keresse fel háziorvosát vagy gyermeke házi gyermekorvosát!
Az osteosarcoma tünetei nagyon hasonlíthatnak egyes sérülésekhez, így kezelőorvosa először felderíti a tünetek kialakulásának körülményeit.
Az osteosarcoma kiváltó okai
Az osteosarcoma pontos okai nem ismertek, azonban néhány körülmény elősegítheti kialakulását:
- gyors csontnövekedés;
- ionizáló sugárzásnak való kitettség: korábbi daganat sugárkezelése hajlamosíthat a kialakulására;
- genetikai tényezők: kialakulása kapcsolatban állhat az ún. retinoblastoma és a p53 génekkel;
- csontinfarktus: sérül a csont vérellátása, ami a csontsejtek elhalásával járhat.
Az osteosarcoma diagnosztizálása
A kezelőorvos felveszi a kórtörténetet és kikérdezi a beteget a tünetekről, valamint fizikális vizsgálatot végez, majd dönt a további vizsgálatok szükségességéről:
- vérvétel – az osteosarcoma vérből nem mutatható ki, de a vérvétel fontos információt ad a belső szervek állapotáról, esetleges működési zavaráról;
- röntgenvizsgálat – kimutatja a csontok szerkezeti eltéréseit;
- CT-vizsgálat – kiemelt jelentőségű az esetleges tüdőáttétek felfedezésében;
- MR-vizsgálat – az osteosarcoma helyi (lokális) és esetleges távoli áttéteinek felkutatására (kivéve tüdőáttét);
- csontszcintigráfia – kevés radioaktív izotóp beadásával detektálni lehet az esetleges csonteltéréseket;
- biopszia –a tumorszövetből mintát vesznek további specifikus laboratóriumi feldolgozás céljából; leggyakrabban a szövettan adja meg a végső diagnózist.
A vizsgálatok segítenek kideríteni a tumor pontos méretét, kiterjedését és stádiumát is.
Az osteosarcoma kezelése
Az osteosarcoma kezelése általában a tumor sebészi eltávolításából és kemoterápiából áll; speciális esetekben radioterápiával (sugárterápia) is ki lehet egészíteni a kezelési protokollt.
- Sebészi kezelés: a műtét során eltávolítják a teljes tumorszövetet, a műtét típusa azonban számos egyéb tényezőtől függ. A műtét lehet:
- végtagmegtartó műtét: kizárólag a tumort távolítják el, így a végtag funkcióképes marad,
- amputáció: a teljes végtag eltávolítása (a végtag funkciója protézissel pótolható).
- Kemoterápia: a kezelés során gyógyszerekkel próbálják meg elpusztítani a tumorsejteket úgy, hogy az egészséges sejtek ne károsodjanak. Az osteosarcoma esetében kemoterápiára általában a műtét előtt kerül sor (neoadjuváns kezelés), mellyel csökkenthető a tumor mérete és a műtét radikalitása. Műtét után is szükség lehet kemoterápiára az esetlegesen megmaradt tumorsejtek elpusztítása érdekében.
- Radioterápia (sugárterápia): nagy energiájú fotonokkal bombázzák a daganatos sejteket, ami olyan esetekben nyújthat segítséget, amikor a műtét nem kivitelezhető vagy a beteg nem operálható.
- Célzott onkológiai terápia: a tudomány fejlődésével egyre inkább teret hódító terápia során gyógyszerrel blokkolják azokat a molekulákat, melyek elengedhetetlenek a tumorszövet életben maradásához, növekedéséhez, miközben az egészséges sejtek nem károsodnak.
Az osteosarcoma lehetséges szövődményei
Az osteosarcomának és a kezelésének számos szövődménye lehet:
- a daganat megjelenése távoli szervekben (áttét, metasztázis) – a metasztázis leggyakrabban a tüdőben és az egyéb csöves csontokban jelenik meg;
- a végtag elvesztése – a tumorszövet teljes műtéti eltávolítása a végtag részleges vagy teljes amputációjával járhat;
- a kezelés hosszú távú mellékhatásai – a kezelés részeként alkalmazott kemoterápiának számos súlyos szövődménye lehet, ezért a terápia után fontos a beteg utánkövetése;
- patológiás törés – az érintett csont törése (a megváltozott csontszerkezet miatt) egy törést nem indokló trauma következtében.
