A képalkotó eljárások testen belüli folyamatokról, állapotokról nyújtanak információt. Az idetartozó diagnosztikai eszközök és módszerek majd mindegyike az emberi test azon tulajdonságának következtében használható, hogy a különböző szövetek – ideértve az egészséges és a kóros állapotokat is – különböző mértékben nyelik el vagy verik visssza a velük közölt sugarakat (röntgen, CT), hanghullámokat (ultrahang) vagy rádiófrekvenciás energiát (MRI).
A képalkotó eljárások kiegészíthetők kontrasztanyagok használatával is, ami több információt adhat a szövetek állapotáról, attól függően, hogy milyen funkciót vizsgálnak. Ez a módszer a szövetek működésén túl (pl. anyagcsere-folyamatok, vérkeringési sajátosságok) szintén a szövetek és a kontrasztanyag eltérő jelelnyelő képességén alapul.
Röntgenvizsgálat
A legrégebbi diagnosztikai képalkotó eljárás. Csonttörések, sérülések, elzáródások, gyulladások, a testen belüli térfoglaló folyamatok, a testbe jutott idegen tárgyak elhelyezkedésének diagnosztizálására szolgál.
A röntgenvizsgálatok számos típusa használatos az orvosi diagnosztikában:
- Átvilágítás – gyakorlatilag mozgóképet ad (például: nyelési folyamatok megfigyelése).
- Egyszerű röntgenfelvétel – törések, ficamok, gyulladások, elváltozások vizsgálatához (például: mellkasröntgen, fogászati röntgen, mammográfia).
- Computer-tomográfia (CT) – röntgenfelvételek sorozatából áll, „szeletenként” alkot térbeli képet a vizsgálandó szervről (például: koponya-CT). A szeletenként készült képfelvételek számítógép segítségével állnak össze háromdimenziós képpé. A nagy felbontású CT-t (HRCT) a tüdő rendkívül részletes vizsgálata során alkalmazzák.
- Angiográfia – az erek vizsgálata kontrasztanyag segítségével.
A röntgenvizsgálatok következtében radioaktív sugárzás éri a szervezetet, amely csekély mértékben ugyan, de növelheti a későbbiekben esetlegesen kialakuló rosszindulatú daganatok kockázatát. A röntgensugaras képalkotó eljárások közül a CT-vizsgálat, illetve az angiográfia jelent a szervezetre nézve nagyobb sugárterhelést. Mindazonáltal a diagnosztika esetleges hiánya általában véve nagyobb veszélyt jelenthet az érintett személy egészségi állapotára nézve, mint egy röntgenfelvétel sugárterhelése.
Ultrahang
Az ultrahangvizsgálat segítségével végzett képalkotás olcsó, a szervezet számára nem jár sugárterheléssel (a hangsugár visszaverődésének mértékét érzékeli a műszer), ezért gyermekek, várandósok, illetve sugárzásra érzékeny szervek (például: here, pajzsmirigy) vizsgálatánál biztonsággal alkalmazható. Emellett a különböző biopsziák, mintavételezési eljárások nagy pontossággal elvégezhetők ultrahangos képalkotás alatt vezetve.
Hátránya azonban, hogy az ultrahangnyaláb behatoló-áthatolóképessége korlátozott; a csont, a hasi zsír, illetve a bélgázok lehetetlenné teszik a mélyebben fekvő vagy általuk körülzárt területek vizsgálatát. További hátránya, hogy – diagnosztikai szempontból – eredményessége nagyban függ a vizsgáló orvos rutinosságától, megfigyelőképességétől, „éles szemétől”.
Doppler-ultrahang: a véráramlás akadályozottságának vizsgálására szolgáló, a váltakozó frekvenciákat használó módszer, amely a vér mozgásban lévő alakos elemeinek frekvencia-válaszaiból képes információt adni egy esetleges érszűkületre vonatkozólag.
Transzözofágeális szívultrahang (TOE): nyelőcsőbe vezetett, szondával egybeépített; nagy pontosságú képet ad a szívkamrák, illetve a billentyűk állapotáról.
MRI (Mágneses Rezonancia képalkotás)
Az MR-készülék nagy pontosságú diagnosztikai eszköz – nagyon részletes képet ad, és lehetővé teszi a lágy szövetek alapos vizsgálatát is. Ezen felül előnye még, hogy a szervezetet nem terheli ionizáló sugárzással. Az MRI-vizsgálat a – testben amúgy mindenhol előforduló – hidrogénatomokat célozza mágneses jelekkel.
Az MR-készülék több energiaszinten is elvégzi a felvételek készítését, ezért a vizsgálat akár 60 percig is eltarthat.
Hátránya, hogy a vizsgálat hosszú ideig tart, a vizsgálandó személynek a gép szűk alagútjában, mozdulatlanul kell feküdnie, különféle nagyerejű hanghatások mellett. Ez klausztrofóbiások, illetve gyermekek esetében komoly nehézséget jelenthet.
MR-vizsgálat alatt is szükség lehet kontrasztanyag-alkalmazására.
PET (Pozitronemissziós Tomográfia)
A testbe – a vizsgált szervbe – pozitronokat sugárzó izotópot juttatnak belégzéssel vagy injekcióval. A bejuttatott izotóp – mivel egyfajta speciális cukor – részt vesz a sejtek életfolyamataiban, és mivel jelölőmolekula van rajta, a szövet viselkedése megfigyelhetővé, láthatóvá válik az izotóp hasznosulásának nyomon követésével. Így már korai, a szervi elváltozásokat megelőző, kórossá vált élettani, biokémiai, sejtes anyagcsere-folyamatok is vizsgálhatók. Ennek következtében a PET, avagy a PET-tel kombinált CT-, illetve MR-vizsgálatok elsődleges felhasználási területe a daganatos betegségek kivizsgálása (onkológiai diagnosztika), de a szívizom-vizsgálatok sorában is alkalmazott képalkotó eljárás.
A PET előnye egyben hátránya is: az alkalmazott izotóp (18F-fluoro-dezoxi-glükóz) rövid idő alatt elbomlik, így bár a szervezetre nézve kifejezetten csekély sugárterheléssel bír, a gyors bomlás azt is jelenti, hogy az izotópmolekulát közvetlenül a vizsgálat előtt kell előállítani – ez nagyban megnöveli a költségeket, illetve a berendezés árát.
