A betegségmódosító terápiák (disease-modifying antirheumatic drugs – DMARDs) körébe azok a gyógyszerek tartoznak, amelyek bizonyítottan lelassítják egyes betegségek súlyosbodását.
A gyógyító munkát ma már számos újfajta gyógyszerkészítmény segíti. Ezek képesek megfékezni olyan súlyos megbetegedések előrehaladását is, mint amilyen például a rheumatoid arthritis (összefoglalónkban ezt az autoimmun kórképet hozzuk példaként, de DMARDs terápiákat számos más autoimmun betegségben is alkalmaznak), vagy bizonyos rosszindulatú daganatok.
A betegségmódosító terápiák alkalmazásának javallatai
A reumatológiai kórképek betegségmódosító terápiával történő kezelésének fő célja a tünetek tartós visszafejlődése (remisszió), illetve az alacsony betegségaktivitás elérése. További kívánalom az ízületek szerkezeti, illetve radiológiai képalkotó módszerekkel kimutatható további károsodásának és a mindennapi életvitelt akadályozó rokkantság kialakulásának megelőzése. Megfelelő kezelés révén megtarthatóvá válik a betegek munkaképessége, megőrizhetők a társas kapcsolataik, végső soron pedig nagymértékben javítható az életminőségük. Rheumatoid arthritis esetén korán megkezdett, magas dózisú betegségmódosító terápiával, illetve annak egyéb gyógyszerekkel történő kombinációjával jelentősen csökkenthető a betegségaktivitás és megfékezhető a kórfolyamat. Az igazán súlyos, rossz kórjóslatú esetekben ugyanakkor a hagyományos betegségmódosító kezelések önmagukban nem elegendőek. Ezekben az esetekben biológiai terápia alkalmazása válik szükségessé. A biológiai terápiák megjelenése áttörést jelentett az immunrendszer kóros működéséből eredő ízületi gyulladások kezelésében, valamint forradalmasította a rosszindulatú daganatos és a vérképzőszervi betegségek kezelését is.
A betegségmódosító terápiák típusai
A reumatológiában alkalmazott betegségmódosító terápiák számos csoportja különíthető el.
A betegségmódosító terápiák az alábbiak szerint csoportosíthatók:
1. Hagyományos szintetikus betegségmódosító készítmények (conventional synthetic Disease Modifying AntiRheumatic Drugs, csDMARD): a kezelés bázisszerei, az immunrendszer működését gátló gyógyszerek (immunszuppresszánsok):
- methotrexat: a rheumatoid arthritis kezelésének első vonalban alkalmazandó szere;
- sulfasalazin: eredetileg gyulladásos bélbetegségek kezelésében alkalmazták, ma már a rheumatoid arthritisben is;
- hydroxychloroquinok: maláriaellenes szerek, amelyek rheumatoid arthritisben történő alkalmazása enyhíti a tüneteket, de nem állítja meg a betegség előrehaladását;
- leflunomid: a 2000-es évek elején, kifejezetten a rhematoid arthritis kezelésére kifejlesztett szer;
- azathioprin: súlyos és aktív rheumatoid arthritis kiegészítő kezelésére alkalmazható;
- ciclosporin: kiegészítő kezelés, amelyet ma már ritkán alkalmaznak;
2. Biológiai betegségmódosító készítmények (biological DMARDs, bDMARDs): minden korábbinál hatékonyabb, nagymolekulájú, fehérjetermészetű készítmények, amelyek az immunrendszer számos gyulladást serkentő elemét (citokint vagy immunsejtet) képesek szelektíven gátolni. Ebbe a csoportba tartoznak többek között a szisztémás gyulladásos válasz kialakulásában résztvevő egyik citokin, az ún. tumornekrózis-faktor-alfa működését gátló (TNF-alfa-gátló) készítmények:
- biológiai originális (eredeti) betegségmódosító készítmények (boDMARDs);
- biológiai hasonló (követő, biosimilaire) betegségmódosító készítmények (bsDMARDs): az eredetihez hasonló hatású molekulák, amelyek térbeli szerkezete nem egyezik meg bizonyítható módon az eredetiével;
3. Célzott szintetikus betegségmódosító készítmények (tsDMARDs): az ún. kináz inhibitor kismolekulák, amelyek a citokinek sejten belüli jelátvitelét befolyásolják, mint például az ún. Janus-kináz (JAK)-gátlók.
A betegségmódosító terápiák alkalmazásának lépcsőfokai
A betegségmódosító terápiák jótékony hatása e gyógyszerek több héten át – általában 3-12 hétig – tartó szedése után mutatkozik meg. Ezek a készítmények legalább fél éven át történő alkalmazás esetén képesek teljes mértékben kifejteni hatásukat, ezért látványos javulás csak ezt követően várható. A különböző kezelésekre egyénenként eltérő válasz születik, ezért egy adott terápia várható hatását nem lehet előre megjósolni. Mivel a betegségmódosító terápiák széles palettája áll a gyógyítás szolgálatában, illetve további új gyógyszerek válnak folyamatosan elérhetővé, a rheumatoid arthritis kezelése során, a szakmai irányelveknek megfelelően, egymást követően többféle kezelési módozat is bevethető annak érdekében, hogy a betegség aktivitásának csökkentése személyre szabott módon biztosítható legyen. Ennek megfelelően a szintetikus betegségmódosító készítmények alkalmazása általában a kezelés első fázisában történik. Adhatók önállóan (monoterápia), egymással kombinálva, vagy szükség esetén egyéb gyógyszerekkel kiegészítve. A kezelés második fázisában, rossz kórjóslat hiányában valamely másik szintetikus betegségmódosító készítmény adása következhet. Rossz kórjóslat esetén biológiai terápia vagy célzott szintetikus betegségmódosító készítmény alkalmazása válik szükségessé.
A betegségmódosító terápiák mellékhatásai
A methotrexat a rheumatoid arthritis gyógyszeres kezelésének egyik legfontosabb első vonalbeli vegyülete. Hatása viszonylag korán (4–6 hét elteltével) megjelenik, jól tolerálható. A lassan ható reumaellenes szerek közül az egyetlen vegyület, amelynek szedését a betegek öt éven túl is tolerálják, mivel mellékhatásprofilja kedvezőbb, mint a többi citotoxikus készítményé. Használata során leggyakrabban hányinger és a nyálkahártyák fekélyesedése jelentkezik, ritkábban az alkalmazott dózistól függően májkárosodás alakulhat ki. Az elsősorban a bél gyulladásos megbetegedéseiben alkalmazott sulfasalazin mellékhatásaként emésztőrendszeri tünetek, vérképzőrendszeri zavarok, veseproblémák és központi idegrendszeri panaszok (fejfájás, szédülés, hallucináció) jelentkezhetnek, valamint férfiaknál átmeneti meddőség léphet fel. A maláriaellenes szerek legjellegzetesebb mellékhatásaként károsodhat a szem ideghártyája (retina), és ennek következtében fényérzékenység, esetleg látásvesztés alakulhat ki. Ezen kívül bőrproblémák, idegrendszeri tünetek, a fehérvérsejtek számának kórosan alacsony szintre történő csökkenése (leukopenia) és emésztőrendszeri panaszok is előfordulhatnak.
A biológiai terápiák egyre szélesebb körben történő alkalmazása lehetővé tette mellékhatásaik mind jobban történő megismerését. A tumornekrózis-faktor-alfa működését gátló szerek alkalmazása során megnövekedhet a fertőzések kialakulásának veszélye. A fertőzések többsége enyhe vagy középsúlyos lefolyású, főként a bőrt és a felső légutakat érinti, de ritkán súlyos fertőzés (szepszis, tuberkulózis) is kialakulhat. A biológiai terápiák bőrgyógyászati jellegű mellékhatásai a bőrfertőzéseken kívül döntően túlérzékenységi reakciók, illetve ritkábban gyógyszer okozta pikkelysömör is kialakulhat.
