A családtervezés a gyermekek számának és születési idejének tudatos meghatározására irányuló törekvés, amely a fogamzásgátlástól a gyermekágyig tart.
A tudatos családtervezés a szülők joga és felelőssége: a pár határozza meg, hogy hány gyermeket vállal, mikor szeretne gyermeket, és milyen körülmények között kívánja őket felnevelni.
Egy olyan folyamat, amely magában foglalja a reproduktív egészség – nőknél a termékenység, férfiaknál a nemzőképesség – megőrzését, a fogantatást, illetve a várandósságot veszélyeztető problémák feltárását és megoldását, a várandósságra való felkészülést és a korai terhesség védelmét is. Emellett a családtervezés alapvető célja az anya és a születendő gyermek testi és lelki egészségének megőrzése, valamint az örökletes betegségek és fejlődési rendellenességek elkerülése is.
Fogamzásgátlás
A családtervezés fontos részét képezi a pár számára ideális fogamzásgátló módszer megválasztása arra az időszakra, amikor a gyermekvállalás még nem esedékes. A fogamzásgátlás így elősegíti, hogy a majdan megszületendő gyermek a család szempontjából optimális időpontban érkezzen.
A hormonális fogamzásgátlásnak a későbbiekben vállalt terhességre nézve nincs kedvezőtlen hatása, ezért használatának abbahagyásakor nincs szükség a szervezet „méregtelenítésére”. A méhen belüli fogamzásgátló eszközöket azonban ajánlott már néhány hónappal a tervezett fogamzás előtt nőgyógyász szakorvossal eltávolíttatni annak érdekében, hogy a méhnyálkahártya regenerálódhasson.
Családtervezési alkalmasság felmérése
A gyermekvállalás előtt célszerű felmérni a leendő szülők egészségi állapotát. Javasolt jó előre kivizsgálni a várandósságot veszélyeztető és a fogantatást nehezítő egészségügyi problémákat (például cukorbetegség, a pajzsmirigyműködés és a vérképző rendszer rendellenességei, policisztás ovárium szindróma). A leendő szülők krónikus betegségeinek egy része a megfelelő kezelés mellett nem jelent akadályt a gyermekvállalásban.
Az általános kivizsgálás során megállapítható, hogy a leendő anya átesett-e olyan fertőző betegségen – például rubeola, bárányhimlő –, amely a várandósság ideje alatt veszélyes volna a magzatra. Ebben a szakaszban történhet genetikai vizsgálat és tanácsadás is, ami különösen ajánlott a leendő szülők ismert genetikai rendellenessége, illetve bizonyos genetikai eltérések családon belüli halmozódása esetén. A leendő apák számára továbbá ajánlott a nemzőképesség andrológiai szakrendelésen történő felmérése.
A fogantatást megelőző három hónap
A fogamzásra történő három hónapos felkészülési időszakban javasolt orvossal egyeztetni, hogy mely szedett gyógyszerek szedése hagyható abba. Kerülendő a dohányzás, mivel az negatívan befolyásolja az ivarsejtek érési folyamatát és életképességét, valamint a hormontermelést is. Szintén tanácsos mellőzni az alkoholos italok fogyasztását, mivel az alkohol lassítja az ondósejtek mozgását, és gátolja a terhesség megtartásáért felelős hormon termelődését.
A tervezett fogamzás előtt három hónappal érdemes megkezdeni B9-vitamin (folsav-) tartalmú magzatvédő vitamin szedését, mivel az jelentős mértékben csökkenti a veleszületett rendellenességek kialakulásának kockázatát. A várandósság teljes időtartama alatt javasolt szedni a nőgyógyász szakorvos által javasolt magzatvédő vitamint, amely révén csökkenthető a koraszülés kockázata is.
Várandósgondozás
A várandósgondozás olyan komplex egészségügyi szolgáltatás, amely a védőnő, a háziorvos, a szülész-nőgyógyász szakorvos, a várandós választása esetén a szülésznő, valamint a várandós édesanya együttműködésén alapul. A méhen belüli várandósság megállapításáról szóló igazolás benyújtásával egyidejűleg a lakóhely vagy a tartózkodás hely szerint területileg illetékes védőnő gondozásba veszi a várandóst (lásd még: Védőnői szolgálat).
A várandósgondozás során a várandós jogosult arra, hogy a háziorvos legalább egy alkalommal, a védőnő trimeszterenként legalább egy alkalommal, valamint a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy a szülésznő trimeszterenként legalább egy alkalommal gondozásban részesítse. A gondozás során a szakemberek figyelemmel követik az anya és a magzat egészségi állapotának alakulását, illetve megszervezik a kötelező és az esetlegesen szükségessé váló vizsgálatokat.
Ha a várandós egészségi állapota alapján szakmailag indokolt, a várandóst az előírásnál nagyobb gyakorisággal kell gondozásban részesíteni.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha 35 évnél fiatalabb, és egy év rendszeres nemi élet után sikertelen a teherbeesés, illetve ha elmúlt 35 éves, és fél év rendszeres nemi élet után nem esik teherbe, forduljon nőgyógyász szakorvoshoz. A meddőségi kivizsgálás a kórelőzmény felvételét, a fizikális vizsgálatot, a peteérés igazolását, laboratóriumi hormonvizsgálatokat és egyéb, eszközös vizsgálatokat foglal magában. Az eszközös vizsgálatok a petevezetékek átjárhatóságának, a méhüreg alaki alkalmasságának és a méhnyak vizsgálatát célozzák (lásd még: Meddőség nőknél).
Mivel a meddőség nemcsak a nőt, hanem a férfit is érinti, a partner vizsgálatára is sor kerül, ami általában az ondó minőségi és mennyiségi vizsgálatát (spermiumanalízis) jelenti (lásd még: Meddőség férfiaknál).
Amennyiben a kórtörténetében többszörös vetélés szerepel, kromoszómavizsgálat (kariotípus-meghatározás) szükséges mindkettejük számára. Ha pedig a saját kórelőzményben vagy a családban halmozottan előforduló genetikai rendellenesség szerepel, vagy korábbi terhességében súlyos fejlődési rendellenesség fordult elő, genetikai tanácsadás is szükségessé válik. Ilyen esetben kezelőorvosa továbbirányítja a szükséges szakrendelésre.
Meddőségkezelési ellátás
Ha az elvégzett vizsgálatok eredménye alapján orvosi segítségre van szükség a teherbeeséshez, többféle lehetőség áll rendelkezésre a meddőség kezelésére. A házasélet megfelelő időzítésére vonatkozó tanácsadáson túlmenően életmódbeli változtatások (például az esetleges testsúlytöbblet csökkentése), gyógyszeres kezelések, szükség esetén műtéti rekonstrukció is segítheti a teherbeesést.
A terhesség létrejötte elősegíthető mesterséges megtermékenyítéssel is. Léteznek „in vivo” kezelési lehetőségek, amelyek a terhesség létrejöttét segítik úgy, hogy a megtermékenyülés és a korai embriófejlődés az anya szervezetében következik be (például férfi szexuális zavar esetén mesterséges ondófelhelyezéssel).
Az „in vitro” kezelési lehetőségek során (ún. lombik vagy IVF) a petesejtet kinyerik a petefészekből, és laboratóriumi körülmények között („üvegben”) megtermékenyítik. A beavatkozás végén megtermékenyült petesejtet vagy osztódó embriót juttatnak vissza az anya szervezetébe (lásd még: Asszisztált reprodukció, Meddőségkezelési ellátások).
Családvédelmi Szolgálat
A családtervezéshez tanácsadás kérhető a Családvédelmi Szolgálattól, amelyet a járási vagy fővárosi kerületi hivatalok működtetnek. A szolgálat célja a családtervezéssel kapcsolatos tájékoztatás és tanácsadás biztosítása a lakosság számára annak érdekében, hogy akkor és annyi gyermek szülessen, amikor a pár szeretné, és akkor, amikor egészégi állapotuk és a körülményeik a legideálisabbak a gyermek fogadásához.
A tanácsadás személyes konzultáció és kis csoportos foglalkozások keretében vehető igénybe. A szolgálat járványidőszakban történő működésének külön szabályairól a Nemzeti Népegészségügyi Központ oldalán olvashat.
Védőnői Szolgálat
A Védőnői Szolgálat keretein belül a védőnő személyes és közösségi ellátást nyújt a várandós anyák, a 19. életévet be nem töltött személyek, valamint a családtervezés időszakában lévők számára. A védőnői gondozás elősegíti a leendő szülők testi, lelki és szociális felkészülését a gyermekvállalásra és a fogamzásra. Segítséget nyújt a leendő szülőknél vagy családjukban előforduló fejlődési rendellenesség, öröklődő betegség, kromoszóma-rendellenesség, valamint a megtermékenyülést nehezítő állapotok és betegségek feltárásában. Felhívja a figyelmet az esetlegesen meglévő, életmódbeli kockázati tényezőkre és azok lehetőség szerinti kiiktatására. Támogatást nyújt a fogamzásra és várandósságra való felkészülésben, különösen idült megbetegedések előfordulása esetén.
Terhességmegszakítás
A terhességmegszakítás (művi abortusz) nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze. A terhesség kizárólag törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg. Minden orvosi, műtéti beavatkozásnak, így a terhességmegszakításnak is lehetnek korai, illetve késői testi és pszichés szövődményei.
A műtéti beavatkozás szövődményei (pl. embrió beágyazódására alkalmatlan heges területek kialakulása) későbbi életszakaszban nehezíthetik vagy megakadályozhatják a későbbi időpontban már kívánt terhesség létrejöttét. A nem kívánt terhesség megelőzésének valós, jelentősen kisebb kockázattal járó eszköze a fogamzásgátlás.
Jogszabályi háttér
- 2015. évi CXXIII. törvény az egészségügyi alapellátásról
- 1992. évi LXXIX. törvény a magzati élet védelméről
- 32/1992. (XII. 23.) NM-rendelet a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról
- 26/2014. (IV. 8.) EMMI-rendelet a várandósgondozásról
