Az altatószerek a leggyakrabban és legrégebb óta használt gyógyszerek közé tartoznak.
Évezredes múltra tekint vissza az alkohol, az ópium és egyes növények oly célból történő fogyasztása, hogy hatásuk révén az ember mesterségesen befolyásolja az éberségi állapotát, elősegítse az alvását, illetve oldja a szorongását.
A napjainkban forgalmazott altatószerek hatékonyak és biztonságosak, ugyanakkor a hozzászokás és a túladagolás veszélye miatt a legtöbb csak orvosi vénnyel hozzáférhető.
Az altatószerek főbb javallatai
Az altatószerek fő javallata az álmatlanság (inszomnia), amelynek megjelenési formája alapján megkülönböztetünk elalvási, átalvási és korai ébredéssel járó alvási elégtelenséget. Az egyes típusok nem feltétlenül önállóan jelennek meg, gyakran kombinálódnak is egymással.
- Az elalvási inszomnia esetén az alváslatencia ideje (villanykapcsolástól az elalvásig) meghaladja a 30 percet.
- Az átalvási típusban az éjszakai felébredések szaporodnak meg, a páciens csak hosszabb idő után tud visszaaludni.
- Korai ébredéssel járó formában a szokásos felkelési időhöz képest legalább 30 perccel előbbre kerül a felébredés.
Az altatószerek használata az alvászavarok kezelésére csak átmeneti jelleggel javasolt, elsősorban stresszhelyzetekhez vagy bizonyos betegségekhez kapcsolódó álmatlanság esetén.
Lehetőleg kerülni kell a kifejezetten hosszú hatástartamú szerek használatát, mert azok erősen befolyásolják a másnapi aktivitást, valamint álmosságot, hangulatzavart, átmeneti feledékenységet, akár depressziót is okozhatnak.
Az altatók típusai
Benzodiazepinek
Az egyik leggyakrabban használt vegyületcsoportot a benzodiazepinek képezik, amelyek bizonyítottan csökkentik a szervezet izgalmi és éberségi állapotát, és javítják az alvás mennyiségi mutatóit. Altató hatásuk mellett nyugtató, szorongásoldó hatásuk is van. Ugyanakkor negatívan befolyásolhatják a normál alvásfázisokat, az alvásszerkezetet és az alvásminőséget, és számos egyéb mellékhatásuk korlátozza a használatukat.
Z-szerek
Jóval kedvezőbb a nem benzodiazepin típusú, ún. Z-szerek használata, hosszú távú biztonságossága. A Z-szerek (pl. zopiclon, zolpidem) gyors elalvást biztosítanak, segítik az éjszaka átalvását, ugyanakkor – mivel gyorsan kiürülnek a szervezetből – nappali álmosító hatásuk már nincs, és megfelelő alkalmazás mellett nem alakul ki hozzászokás.
Vény nélkül patikában hozzáférhető olyan altatószer, amely elsősorban az élettani-napszaki (cirkadián) ritmuszavarok kezelésében hatékony. Idesorolható az ún. késő alvásfázis szindróma, illetve a váltott műszak vagy utazáskor az időzóna átlépése (jet lag) miatt jelentkező alvásprobléma.
Bizonyos esetekben, például ha az alvászavar depresszióhoz társul, indokolt lehet szedatív hatású antidepresszánsok használata is, amelyről pszichiáter szakorvos dönthet.
Enyhébb esetekben szorongásoldó hatású gyógynövények (pl. macskagyökér-kivonatot és komlót tartalmazó gyógykészítmények) is hatékonyak lehetnek. Ezek megválasztásában kérje gyógyszerésze segítségét!
Az altatók lehetséges mellékhatásai
Paradox módon az altatók nyugtalanságot is kiválthatnak, főként az idős, demenciával élőknél. Egyes készítmények változást idéznek elő az alvás struktúrájában: elnyomják az álomfázist (rapid eye movement, REM) és az alvás lassú hullámú fázisát.
A benzodiazepinek csoportjába tartozó altatószerek elhagyása, különösen tartós szedés után, elvonási tüneteket okozhat álmatlansággal, nyugtalansággal, remegéssel, verejtékezéssel.
Egyes altatók önmagukban is – de különösen alkohollal kombinálva – az obstruktív alvási apnoe szindrómára hajlamos betegeknél gyakoribbá tehetik az éjszakai légzési zavart, és megnyújthatják a légzésleállással járó szakaszok hosszát. Ezzel heveny vagy idült keringési rendellenességet, alacsony vérnyomást okozhatnak. Centrális alvási apnoe megléte esetén – amikor a légzésszünetekben nem történnek légző mozgások – szintén megfontolás tárgyát képezi, hogy szedhet-e a beteg altatót.
Terápiarezisztencia
Noha számos gyógyszer bizonyítottan hatékony az álmatlanság kezelésében, előfordulhat, hogy a beteg nem reagál a gyógyszeres kezelésre (terápiarezisztencia). Ennek magyarázata lehet például a fel nem ismert és kezeletlen alapbetegség, esetleg krónikus fájdalom. Előfordulhat továbbá, hogy a beteg beszedi ugyan a felírt altatót, de nem hagyja el a helytelen alvási szokásait, így nem is várható jelentősebb siker a terápiás módozatoktól.
Fontos a megfelelő napi mozgás (ne alvás előtt), a lefekvés előtt kb. 3 órával korábbi étkezés, valamint az ágyban való tévézés, telefonhasználat kerülése. Lásd még: Egészséges alvási szokások
Mikor forduljon orvoshoz?
Alvással vagy elalvással kapcsolatos probléma esetén javasolt a háziorvoshoz fordulni, aki indokolt esetben kezdeménydezni fogja az alvászavar kivizsgálását. Az álmatlanság hátterében húzódó okok felderítése érdekében belgyógyászati, pszichiátriai vagy neurológiai kivizsgálásra is szükség lehet, illetve szóba jöhet alvásspecialista szakorvossal történő konzultáció is.
Tartós alvászavar esetén alváscentrumban történő kivizsgálás javasolt.
Az altatószereket csak a kezelőorvos által előírt terápiás dózisban szabad alkalmazni, mivel a dózis növelése a mellékhatások gyakoriságának emelkedésével járhat. Ha a szedett altató nem bizonyul kellően hatékonynak, a kezelőorvoshoz kell fordulni. A gyógyszeres kezelés kiegészíthető szorongáscsökkentő relaxációs kezeléssel, amely elsődleges jelentőséggel bír az alvászavarok kezelésében.
Altatószerek időskorban, illetve várandósság idején
Az alvási elégtelenség gyakorisága meredeken emelkedik az életkor előrehaladásával. A jelenség élettani okokkal, illetve a gyakrabban előforduló társbetegségekkel, valamint az idősek életmódbeli sajátságaival magyarázható.
Időskorban gyakoribbá válnak az altatószerek nemkívánatos mellékhatásai, illetve a többféle gyógyszer szedése miatt a gyógyszerkölcsönhatások is. Benzodiazepinek és Z-szerek együttes szedése nem javasolt.
Altatók és nyugtatók szedése a várandósság és a szoptatás ideje alatt kerülendő.
Kapcsolódó tartalom: Alvás világnapja
