A cerebralis paresis olyan idegrendszeri sérülések gyűjtőneve, melyek az idegrendszer fejlődése során következnek be, jellemzően a születés előtt; és a mozgás, a testtartás, valamint az izomtónusszabályozás rendellenességeivel kapcsolatosak. A szakkifejezés a bénulás agyi eredetére utal.
A tünetek általában csecsemő- vagy kisgyermekkorban jelentkeznek, megjelenésükben változatosak. A cerebralis paresis nem gyógyítható, de a tünetek különböző fejlesztő terápiákkal, gyógyszeres kezeléssel vagy sebészeti beavatkozással enyhíthetők.
A cerebralis paresis főbb tünetei
A tünetek jelentős egyéni különbségeket mutathatnak attól függően, hogy a magzati fejlődés során mikor és az idegrendszer mely részében következett be a károsodás. A funkciókiesés megjelenhet az egész testen, csak bizonyos végtagokon vagy féloldali sérülés formájában. Általában a mozgást és a mozgáskoordinációt, a beszédet, az evést és az idegrendszeri fejlődést érinti az állapot, ezen készségek fejlődése is jellemzően megkésett. Cerebralis paresisben a leggyakoribb mozgási rendellenesség az izommerevség és fokozott reflexek (spaszticitás).
A mozgás és a koordináció érintettsége lehet továbbá:
- izomtónus-rendellenességek (pl. túl petyhüdt vagy túl merev izomzat);
- izommerevség normál reflexekkel (rigiditás);
- egyensúly- és mozgáskoordinációs zavarok (ataxia);
- végtagi reszketés (tremor) vagy akaratlan végtagrángások;
- lassú, tekerő mozgások;
- féloldali végtagok gyakoribb használata (pl. a gyermek csak egy kézzel nyúl valami után, vagy mászás közben az egyik lábát húzza);
- járási nehezítettség: lábujjhegyen járás, hajlott járás (hajlítás a csípő-, a térd- és a bokaízületekben), ollózás-szerű járás (kereszteződő térdekkel), széles alapú vagy aszimmetrikus járás;
- a finommozgások károsodása (pl. nehezítettség a ruhák gombolása, eszközök kézbevétele során).
A beszéd- és evészavarok lehetnek:
- megkésett beszédfejlődés;
- beszédnehezítettség;
- szopási-, rágási vagy evési nehezítettség;
- fokozott nyálfolyás vagy nyelési problémák.
Az általános fejlődés során előfordulhat:
- a motoros fejlődési mérföldkövek késése (pl. késik a felülés vagy a mászás kezdete);
- tanulási nehézségek;
- intellektuális fejlődés elmaradása;
- megkésett növekedés.
Az agy sérülése további neurológiai problémák kialakulását okozhatja.
Ilyen egyéni problémák lehetnek:
- görcsrohamok (epilepszia),
- hallásproblémák, halláskárosodás,
- látásproblémák, szemmozgászavarok,
- érzészavarok (rendellenes tapintás-, fájdalomérzés),
- vizelettartási zavar, bélmozgászavarok (pl. székrekedés, vizeletinkontinencia),
- mentális zavarok (pl. érzelmi zavarok és viselkedésproblémák).
A cerebralis paresist okozó idegrendszeri sérülés a kor előrehaladtával nem változik, ezért a tünetek rosszabbodása sem jellemző, azonban ahogy a gyermek egyre idősebb lesz, bizonyos tünetek kifejezettebbé vagy kevésbé feltűnővé válhatnak, illetve nem megfelelő gondozás esetén fokozódhat az izomrövidülés és spaszticitás is.
Mikor forduljon orvoshoz?
Gyermekkori mozgási rendellenesség vagy fejlődési elmaradás esetén fontos a gyors diagnózis; a korai felismerés jelentősen javítja a kezelési lehetőségek hatékonyságát.
Keresse fel házi gyermekorvosát, ha gyermekénél az alábbi tünetek valamelyikét észleli:
- a gyermek időszakosan nem észleli a környezetét,
- szokatlan testmozgások vagy izomtónus alakulnak ki,
- koordinációs nehézségek jelentkeznek,
- nyelési problémákat észlel,
- szemizomgyengeség (szemmozgászavarok) alakul ki,
- egyéb fejlődési zavarok gyanúja merül fel.
A cerebralis paresis lehetséges okai
A cerebralis paresist az idegrendszeri fejlődés zavara vagy a fejlődésben lévő idegrendszer sérülése okozza. A sérülés átalában a magzati fejlődés során történik, de kialakulhat születéskor vagy újszülöttkorban is.
Számos anyai és magzati tényező játszhat szerepet a cerebralis paresis kialakulásában. A terhesség során bizonyos anyai fertőzések (pl. citomegalovírus-, herpesz-, szifilisz-, toxoplazma-, rubella-, zikavírus-fertőzés vagy méhen belüli fertőzések, pajzsmirigyhormon-zavarok) vagy mérgező anyagok a szervezetben gyulladást keltve károsíthatják a magzat fejlődésben lévő idegrendszerét.
Sok esetben az ok ismeretlen marad, de több tényező ismert, melyek idegrendszeri fejlődészavarhoz vezethetnek:
- génmutációk – genetikai rendellenességekhez vezethetnek idegrendszeri fejlődészavart okozva;
- anyai fertőzések a terhesség során;
- magzati stroke – vérellátási zavar a fejlődő agyban;
- magzati vagy újszülöttkori agyvérzés;
- újszülöttkori idegrendszeri fertőzések (agyvelő- vagy agyhártyagyulladás);
- újszülöttkori traumás fejsérülés (járműbaleset, esés vagy testi bántalmazás);
- oxigénhiány – szövődményes vajúdás vagy a szülés során oxigénhiány miatti idegrendszerkárosodás.
Az újszülöttkori vírusos agyhártya- vagy agyvelőgyulladás, elhúzódó vagy kezeletlen újszülöttkori sárgaság vagy újszülöttkori agyvérzés szintén hozzájárulhat a fejlődési rendellenesség kialakulásához, illetve további fontos kockázati tényezők az alacsony születési súly, az ikerterhesség, a koraszülés és a szülés során jelentkező szövődmények.
A cerebralis paresis lehetséges szövődményei
Az izomgyengeség, a fokozott izomtónus és a koordinációs problémák számos gyermek- vagy felnőttkori szövődmény kialakulását okozhatják.
- Kontraktúrák (izomrövidülés): a fokozott izomtónus (spaszticitás) szövődményeként az izmok megrövidülése, kontraktúra alakulhat ki, mely hatással lehet a csont- és ízületi rendszer fejlődésére is, csont- és ízületi deformitásokat okozva.
- Alultápláltság: a nyelési- és evési rendellenességek növekedési zavarokhoz, törékeny csontokhoz vezethetnek.
- Mentális zavarok: a társadalmi izoláció és az idegrendszeri érintettség miatti mindennapi nehézségek depresszió vagy viselkedészavarok kialakulását okozhatják.
- Szív- és tüdőbetegségek: a betegeknél kialakulhatnak szív-, tüdő- vagy légzőrendszeri betegségek. A nyelészavarok légúti fertőzésekhez, pl. tüdőgyulladáshoz vezethetnek.
- Csont- és ízületi gyulladás: az fokozott izomtónus miatt a csontokat, ízületeket fokozott terhelés éri, ami fájdalmas kopásos csont- és ízületi betegségek korai megjelenéséhez vezethet.
- Csontritkulás: összetett okok állhatnak hátterében, pl. alultápláltság okozta csontállomány-csökkenés, mozgásszegény életmód, antiepileptikus gyógyszerek.
- Egyéb komplikációk: alvászavarok, krónikus fájdalom, bőr- és emésztőrendszeri problémák, fogászati betegségek.
A cerebralis paresis megelőzése
Az állapot megelőzésére jelenleg nincs biztos mód, de a kockázati tényezőkre érdemes odafigyelni. Amennyiben várandós vagy családalapítást tervez, az alábbi módokon csökkentheti a cerebralis paresis kialakulásának kockázatát.
- Oltassa be magát! A rubella vagy egyéb oltással megelőzhető fertőző betegségekkel szembeni védelem segíthet elkerülni a fertőződést és a terhesség alatt szövődményesen kialakuló magzati idegrendszeri károsodást.
- Törekedjen az egészséges életmódra! Az egészséges szervezet a terhesség során a fertőzésekkel szemben is ellenállóbb.
- Járjon terhesgondozásra! A terhesség alatti rendszeres kontroll gondozóorvosánál és védőnőjénél csökkentheti a terhességgel járó egészségügyi kockázatokat, segíthet megelőzni a koraszülést, az alacsony születési súlyt és a méhen belüli fertőzéseket.
- Mellőzze a dohányzást, az alkohol- és drogfogyasztást!
Lásd még: Gyermekvárás egészségesen
Fontos! Ritkán a gyermekkori traumás agykárosodások is cerebralis paresis kialakulásához vezethetnek. Óvja gyermekét a traumás sérülésektől, használjon gyermekülést az autóban, sisakot a kerékpáron, védőkorlátot a gyermekágy körül!
A cerebralis paresis kezelése
A cerebralis paresis gyógyíthatatlan betegség, de gondozással jelentősen javítható a gyermek életminősége. Minél előbb kezdődik a kezelés, annál könnyebben tanulnak meg a gyermekek fejlődési elmaradottságaikkal együtt élni és a mindennapi nehézségeken átlendülni.
Gyakoribb kezelési módok.
- Gyógytorna – a cerebralis paresis kezelésének mérföldköve, különösen az első életévekben kiemelt fontosságú. A gyakorlatok segítségével javítható az izomtónus, az izomerő és a mozgáskoordináció.
- Foglalkozásterápia – a felső testfél funkcióinak javítására fókuszál (pl. javítja a testtartást, segíti a mindennapi rutintevékenységek könnyebb kivitelezését).
- Rekreációs terápia – szabadidős tevékenységeken (művészet, kulturális programok, sport) történő részvétellel segíti a fizikális- és kognitív funkciók fejlődését.
- Logopédia – javítható a betegek beszéde, kommunikációja, nyelési nehezítettsége.
- Az evéssel és a fokozott nyálfolyással összefüggő zavarok kezelése.
Gyógyszeres terápiára is szükség lehet: elsősorban az izomtónus zavarainak kezelésére alkalmaznak valamilyen készítményt. A fenntartó kezelésben ma már beültethető gyógyszeradagoló pumpa is létezik. A görcsrohamok, a fájdalom és a csontritkulás kezelésére is alkalmazható gyógyszeres terápia.
Egyes esetekben sebészi, ortopédiai beavatkozásokra is szükség lehet a járási- és mozgási nehezítettségek kezelésére. Az ún. szelektív dorzális rizotómia (SDR) súlyos spaszticitás esetén javasolt, amikor az egyéb terápiás lehetőségek sikertelennek bizonyultak.
Segédeszközök
Számítógépek, számítógépszoftverek, hangszintetizátorok, képes könyvek segíthetnek a cerebralis paresissel élők kommunikációs nehézségein.
Egyéb alkalmazható gyógyászati segédeszközök:
- ortopédiai eszközök,
- végtagi/ízületi rögzítők és sínek,
- különleges székek,
- tolószékek, járást segítő eszközök, rollerek,
- szemüvegek, nagyítók, nagybetűvel nyomtatott könyvek,
- hallókészülékek.
Nincs olyan általános terápia, mely minden cerebralis paresises egyén esetében alkalmazható, de ajánlott a személyre szabott gondozás gyermekneurológus, gyermekgyógyász, szemész és fül-orr-gégész stb. szakemberek segítségével.
